Azt már tudjuk, hogy amikor a növényt valamilyen támadás éri, például egy rovar által, egy jel fut benne végig, aminek következtében büdös, illékony, organikus vegyületek szabadulnak fel – írja a Science Alert. A Current Biology-ben nem rég publikált kutatásból most az is kiderül, hogy mi is ezeknek a vegyületeknek a szerepe. A növény ezáltal jelzi a környezetében lévő többi növénynek, hogy fenyegetés áll fenn, és védekezzenek. Más szóval kifejezve ez gyakorlatilag egy büdös vészkiáltás a növénytársak felé.
A vizsgálat során a kutatók az aranyvessző egyik alfaját (Solidago altissima) tanulmányozták, amely során azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a felszabadult kémiai vegyületek hasonlóak azokban a növényekben, amelyeket már érte valamilyen támadás, függetlenül attól, hogy rokonságban álló fajokról van-e szó vagy sem.
A kutatók a vizsgált növény természetes környezetében, egy mezőn végezték a kísérletet cserepes aranyvesszők használatával, amik közül a kialakított csoportokban csak egyet választottak ki célpontnak, amit a Trirhabda virgata nevű, növényevő bogár támadott meg. Ezt a növényt befedték egy szövettel, ami (ide értve a virágcserepeket is) kizárta a többi növénnyel való fizikai érintkezést, az így történő kommunikációt. Emellett létrehoztak egy kontrollcsoportot is, azokból a növényekből, amelyeket nem érte támadás.
Hetekkel később a kutatócsoport begyűjtötte és megvizsgálta a növények vegyület kibocsátását. Megállapították, hogy a megtámadott növény csoportja védettebb volt a kártevő ellen, mint a kontrollcsoportban lévők. Mindez megerősítette, hogy a kibocsátott vegyületek, vagyis a figyelmeztetés sikeres volt, hiszen a növények fogadták a jeleket, és védekeztek.
A kutatók egyelőre nem tudják, hogyan fogadták az üzenetet a befogadó növények, de azt feltételezik, hogy a kibocsátott kémiai jelek valamilyen módon interakcióba lépnek a figyelmeztetett növények sejtmembránjaival. Néhány védekezéseknek viszont már ismertek a hatásai. Vannak növények, amelyek olyan vegyületeket bocsátanak ki, amik aktívan elriasztják a ragadozókat. A dohánynövény például így tartja távol a nőstény molylepkéket, megelőzve ezzel azt, hogy lerakják a petéiket, és az azokból kikelő hernyók megdézsmálják a leveleit.
További érdekesség, hogy azokon a területeken, ahol nincs veszélyforrás, a kémiai nyelvet csak a növények legközelebbi rokonfajai értik.
A kutatók szerint a kapott eredmények hasznosak lehetnek a további vizsgálatokban, olyan vegyületek kifejlesztésében, amik távol tartják a kártevőket. Mindez hozzájárulhat az organikus gazdálkodás fejlődéséhez, valamint a növényvédő szerek használatának csökkentéséhez is.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
