Veszélyes özönfaj: a kaukázusi medvetalp
2020. szeptember 25., péntek
Az invazív kaukázusi medvetalp terjedése nemcsak az őshonos növényekre vet árnyékot: a vele való érintkezés súlyos, akár maradandó sérüléseket is okozhat. Mindezeket figyelme véve különösen fontos a természetvédelmi szakemberek eme növény visszaszorítása érdekében tett törekvéseik.
A Nyugat-Kaukázus déli lejtőin, Oroszország déli részén és Grúziában őshonos kaukázusi medvetalp dísznövényként került más országok botanikus kertjeibe, ahonnan kiszabadulva inváziós fajjá vált, mindemellett pedig magszállítmányokkal is eljutott a világ legkülönbözőbb pontjaira. Így napjainkra a faj Európa valamennyi országában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy éppen Új-Zélandon is gyökeret vert.
Magyarországon legnagyobb egyedszámban – ez több mint 3000 egyedet jelent – Vas megyében, a Kozár-Borzó patak mentén észlelték; az állomány vegyszeres és mechanikai kezelését 2018-ban kezdték el az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei. Beszámolóik szerint, noha a növények száradni kezdtek, a teljes állomány felszámolásához több évnyi kezelés szükséges. Fontos megemlíteni azt is, hogy az INTERREG V-A Ausztria- Magyarország Program „WeCon – Vizes élőhelyek ökológiai hálózatának fejlesztése az osztrák–magyar határrégióban” című projekt során elkészült az inváziós növény- és állatfajok elterjedését részletező felmérése és térinformatikai adatbázisa is. Mindez nagy segítséget jelent a szakemberek kaukázusi medvetalppal kapcsolatos további célzott tevékenységeiknek.
A kaukázusi medvetalp 3-5 méter magas, szárának vastagsága pedig akár 10 centiméteres is lehet. Levelei feltűnően nagyok; az ernyős virágzat átmérője a 80 centimétert is elérheti; termése ikerkaszat, mely teljesen csupasz. Magvai, melyek a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak, rendszerint az anyanövény közvetlen közelébe szóródnak, ugyanakkor a vízzel és széllel történő terjedésük is igazolt. Monokarpikus növény lévén élete során mindössze egyszer hoz termést.
A medvetalp fajok könnyen túlnőnek más növényfajokat, így rövid időn belül kiszorítják az érintett területek őshonos növényzetét, csökkentve az élőhelyek sokféleségét. Hatalmas leveleik nagy árnyékot vetnek a talajfelszínre, ezért ott csak az árnyéktűrő fajok képesek megmaradni. E növények ráadásul mérgezők is: a kaukázusi medvetalp méreganyagai például a nedvével történő érintkezés esetén – furokumarin tartalma miatt – hólyagos gyulladást és fájdalmas égési sérülést okozhatnak, ami maradandó hegesedéssel gyógyul.
A Magyarországon honos közönséges medvetalp is termetes növény, de mérete elmarad az inváziós fajokétól – magassága általában 60–200 centiméter. Leveleinek hossza nem haladja meg a 60 centimétert, míg ernyővirágzata legfeljebb 20 centiméter átmérőjű, és 12–45 részvirágzatból áll. A kaukázusi medvetalphoz hasonlóan szintén inváziós Szosznovszkij-medvetalptól és a perzsa medvetalptól a levél alakja és az ikerkaszat termés szőrözöttsége alapján különböztethető meg.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu