A támogatási boríték szerinte több okból sem fog jelentősen csökkenni. Az egyik, hogy látszik egy elmozdulás afelé, hogy a korábbi javaslathoz mérten több forrást szeretnének a tagállamok látni a közös költségvetésben. A másik, hogy az egyes tagállamok a korábbi minimum 15 százalékos hozzájárulás helyett feltehetően 30 százalékban vesznek majd részt a társfinanszírozásban. Ez ugyan megterheli a magyar államkasszát, de a vidékfejlesztési támogatások kedvezményezettjeinek jót tesz. A harmadik, hogy az árfolyamváltozás a kezünkre játszik. A 2018-as árakon tervezett költségvetés mára forintban sokkal magasabb értéket ad. Plusz megnyugtató, hogy legalább egy, de lehet, hogy két átmeneti évünk lesz, amelyekben a régi konstrukcióban költhetőek el a friss pénzek.
Kérdés azonban az a feltételrendszer, amelyben később a közvetlen kifizetések elkölthetőek lesznek. Az államtitkár emlékeztetett rá, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) az EU egyetlen közös politikája, éppen emiatt a mezőgazdaság extrém szabályozott ágazat. Sajnos a feltételrendszerét olyan államok alakítják, amelyek az EU nyugati és északi szféráiban találhatók, ahol a társadalom erősen befolyásolja a döntéshozókat. „A jövőben a klímapolitikai elvárások erősödését várom, és még az is lehet, hogy a vidékfejlesztés kritikája is terítékre kerül” – intett Juhász Anikó.
Mezei Dávid a Takarékbank Zrt. Agrár és Uniós Kapcsolatok Ügyvezető Igazgatója szintén azt emelte ki, hogy ma már nem a szakma, hanem a klímavédők, a fogyasztók és a kereskedelmi érdekek irányítják a költségvetésen belül 30 százalékosra zsugorodott KAP-ot. „Ez ugyan az egyetlen közös politika az unióban, de egyre alárendeltebb a szakmán kívüli érdekeknek” – jegyezte meg. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy nem a támogatási összeg nagysága a fontos, hanem az elosztás módja. Szerinte a Green Dealre szánt éves szinten 100 Mrd eurós keretösszeg aránytalanul magas a KAP-ra fordított összeghez képest (több mint a duplája), és az ehhez kapcsolódó elvárások is irreálisak, például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén. Ugyanakkor elismerte, hogy a klímacélok hozzájárulhatnak az innováció felgyorsulásához és a precíziós gazdálkodás elterjedéséhez.
Petőházi Tamás a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökeként arra intett, hogy a támogatási plafon a cégdarabolás irányába hat, miközben a világban koncentráció zajlik, amit ilyen intézkedésekkel csak lassítani lehet, megállítani nem. A munkabér-kompenzációra szerinte mindenképpen szükség lesz. Ő is fenyegetőnek érezte a társadalom viszonyát az agráriumhoz.
Wagenhoffer Zsombor a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke inkább lehetőségnek, mint veszélynek látta a fogyasztók hatását a támogatáspolitikára, mivel szerinte ez előre viszi a termelési gyakorlatot a piac jobb kiszolgálása felé. A cégdarabolás lehetősége viszont komoly veszély, mert szembe menne minden olyan folyamattal, ami most a világban zajlik – tette hozzá.
Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ vezetője arra intett, hogy Európa keleti fele sokkal kitettebb a támogatásoknak, mint a nyugati, ezért sok múlik azon, hogy a kormányzat milyen sikerrel tárgyal a forrásokról. A támogatási plafon szerinte akkor is rosszul érintené a magyar állattenyésztőket, ha a dolgozók bérével „csökkenthető” lenne a támogatás. Emlékeztetett arra is, hogy a támogatásért cserébe sokkal több lesz az elvárás, ami feltehetően bonyolultabbá is teszi majd a rendszert. Könnyen megeshet az is, hogy a papíron jól festő intézkedések a gyakorlatban félresikerülnek, mint most a zöldítés egyes pontjai. A szakember sajnálatosnak nevezte, hogy míg az élelmiszer egyre magasabb polcra kerül az emberek értékítéletében, addig a termelő egészen rossz elbírálás alá esik.
Juhász Anikó mindehhez hozzátette: nemcsak a támogatási feltételrendszer lesz bonyolult, hanem a támogatás-felhasználás nyomon követése is. „A teljesítési modellben indikátorokkal kell bizonyítani, hogy jól hasznosult-e a támogatás, de ez egy nagyon bonyolult végrehajtási rendszert vetít előre, úgy vélem, közigazgatási szinten még nagyobbak lesznek a kihívások, mint a termelés szintjén.”
Mezei Dávid még egy veszélyre felhívta a figyelmet: erősödik a regionális verseny az újonnan csatlakozott országok között, amit csak növel, hogy közelednek egymáshoz az egy hektárra jutó kifizetések. „Mi e tekintetben nagyjából az uniós átlagon vagyunk, tehát nem számíthatunk változásra, míg Romániában, Lengyelországban, Horvátországban nagy ugrás várható a közvetlen kifizetések terén. Ez azt jelenti, hogy relatív versenyelőnyünk tovább csökken, Lengyelország pedig még jobban elszakadhat a mezőnytől. Ezért nagyon fontos, hogy amikor a munkabér-kompenzációról döntünk, akkor a szomszédos országok stratégiáját is kísérjük figyelemmel.”
Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese megjegyezte, hogy mivel a két pillér között is lazábban lesznek átcsoportosíthatóak a források, ezért a termeléshez kötött támogatások terén is nagy lesz a verseny. Ezek ráadásul korlátlan összegben érkezhetnek a kedvezményezett számlájára. „Még az is megtörténhet, hogy a horvátok is lehagynak minket az egy hektárra eső támogatásban” – mondta.
Forrás: agrarszektor.hu