A fölösleges vesszők eltávolítását, avagy a metszést, a fagyos napok kivételével egész télen végezhetjük. Mire soraimat olvassák, valószínűleg Önök is végeztek már a nyugalmi időszak ezen munkájával. A fakadásra való előkészületek azonban nem érnek véget ennyivel.
A növényvédelmi kezelésen, nevezetesen a lemosó permetezésen túl szőlészeti munkák is várnak a lelkes házikerti termesztőkre. Összeállításunk a metszést kiegészítő műveletek (nyitás, szálvesszők rögzítése, venyigekezelés) világába kalauzolja az olvasókat.A hagyományos alföldi szőlőtermesztésben a fejművelésű tőkéket télire homokkal fedték, hogy takarással védjék a szélsőséges kontinentális hidegek ellen.
Kezdeni kell valamit a több tonnányi venyigével
Az így képzett bakhát lebontása, plusz feladatot jelentett a termelők számára tél végén. A hidegek elmúltával a megszólaló cinkék „nyitnikékje” is azt jelzi, hogy kezdődhet a sorok kitakarása, vagyis a nyitás. Mivel ennél a művelésmódnál a kompakt, földközeli tőkefejen hagyjuk a csapokat, szálvesszőket, a metszést feltétlenül meg kell, hogy előzze a homokréteg eltávolítása. A hagyományos ültetvények szűkös soraiban ez általában kapával történt, manapság már traktorra szerelt berendezéssel is lefújhatjuk a felesleges homokot.A kézi megoldás két előnnyel is járt annak idején.
A sorközbe hordott trágyát a nyitással be is takarhattuk, nem kellett azt külön a talajba forgatni. A tőkefejek nyitása ráadásul a harmatgyökerek eltávolítását is megkönnyítette, ezek a felszínhez közeli gyökerek ugyanis több szempontból is kerülendők.A talajnak a felső rétege szárad ki, fagy át a leghamarabb, tehát a tőkék szempontjából veszélyes, ha a gyökerek ezt a réteget hálózzák be.
Nem csak azért, mert nagyobb fagyveszélynek teszik ki magukat, ezen talán még segíthet valamelyest a fedéssel odahúzott talajréteg. A nagyobb problémát a nyári időszak hordozza, ugyanis a harmatgyökerek vízszolgáltatására alapozó tőkék erősebben megsínylik az aszályos időszakot. Oltványszőlőben súlyosbítja a problémát, hogy a felszínhez közeli harmatgyökerek akár a nemes részről is eredhetnek. Az alanyról „lelépő” termőrészek viszont érzékenyek a filoxérára. A harmatgyökerekre alapozó tőkék a gyengébb vízellátottság miatt, de a károsító szívogatásai miatt is jobban szenvednek, gyengül az erőnlétük.
A másik metszést kiegészítő művelet a szálvesszők elhelyezése, rögzítése. A hosszú metszési elemek esetében azok pozicionálása biztosítja a rügyek kellő fakadását.A csúcsdominancia ellen nemcsak az erős visszavágással, vagyis a rövid metszési elemek meghagyásával tehetünk, de jobb fakadást eredményezhet a hosszú elemek ropogtatása, ívelése is.
A kézzel történő nyitásnak előnye is van
Liántermészetéből adódóan a szőlő arra törekszik, hogy minél hamarabb, minél magasabbra törhessen. Ennek érdekében felsőbb helyzetű rügyei fakadnak leginkább, magasabban lévő hajtásai nőnek intenzívebben. A szőlőtermesztés gyakorlata éppen ezt a liántermészetet igyekszik korlátozni. A tőkeforma fenntartásához hozzájárulhat a metszési elem rövidsége (kordon-, lugasművelés), annak csüngetése (függönyművelés), de a szálvesszők ropogtatása, ívelése is.A ropogtatással már önmagában is fokozhatjuk a rügyek fakadását.
Az íveléssel pedig elérhetjük, hogy valami okból az egész metszési elemnek „fakadnia kelljen”. Általános szabály, hogy a szálvessző eredési helyénél és végén erősebb a növekedés. Az íveléssel pedig az alva maradásra hajlamos középső részt is „helyzetbe hozhatjuk”, magasabbra emelve azt.Az ívelést és rögzítést kössük egybe az ízközök alapos ropogtatásával, ezzel már önmagában is fokozhatjuk a fakadást, de megkönnyítjük vele a szálvesszők elhelyezését is.
A metszést tulajdonképpen a nyugalmi időszakban szinte bármikor végezhetjük, a szálvesszők ívelésével azonban meg kell várnunk a nedvkeringés megindulását. Így elkerülhetjük a metszési elemek kitörését, hiszen a felélénkült nedvkeringésű fás részek sokkal rugalmasabbak.
Az ívelt szálvesszőkre csak egy tenyészidőszak erejéig számítunk, kötözésükre tehát bármilyen könnyű, olcsó anyag megfelel. A hosszabb távra tervezett tőkerészek (törzs, kar) rögzítésével ellentétben, itt nem kell gondolnunk vastagodásra, tartósságra. Bármilyen gyors, könnyű, akár merev megoldás megfelel. Előnyös, ha idei rögzítésünket a következő metszési szezonban akár a metszőollóval elvágjuk, hiszen biztosan el kell távolítanunk.Következzék még egy apró jó tanács a művelet bemutatásának végére: bármikor is ívelünk, metszéskor nem árt több szálvesszőt hagyni, mint amennyit ívelni szeretnénk.
Így ha rögzítéskor netán kitörik egy hosszú metszési elem, nem veszítjük el rögtön a termés és a tervezett lombozat felét.
A harmatgyökerek több szempontból veszélyesek
Az utolsó metszést kiegészítő művelet a venyigekezelés, hiszen valamit kezdenünk kell a lemetszett vesszőtömeggel is. Kézenfekvő megoldás, ha kertünk más pontjain hasznosítjuk (zöldségágyások névtáblatartói), vagy egyszerűen elégetjük azokat.A vékony, nem túl tartós rudak ideális újrahasznosítható segítők, tökéletes gyújtósok. Külön öröm, hogy minden évben újratermelődnek.
Indokolatlannak tűnhet a témával foglalkozni, hiszen elég egyszer „jól befűteni” a fölösleges vesszőkkel. De gondoljanak bele, ami házikertben néhány kilogramm venyigét jelent, hektárra vetítve több tonnányi biomasszát takar. Ezt a fölöslegesnek tűnő fás anyagot hasznosíthatjuk helyben, de ki is hordhatjuk az ültetvényből.A zúzva és talajba dolgozva sorközben hagyás segíthet az ültetvény zárt rendszerré alakításában.
Így minimalizáljuk az üzemből kihordott szerves anyagok mennyiségét, azonban a fás részek mineralizálása növényegészségügyi problémákat vet fel, hiszen nemcsak a tápanyagokat, de a kórokozókat is „helyben hagyjuk”. A kihordott szerves anyagot komposztálva, kezelve, visszajuttatva már elkerülhetők a hasonló problémák, bár ez esetben az egyszerűség az, amiről le kellett mondanunk.
Ívelve jobban fakad
A metszés végeztével még távolról sem készültünk el a nyugalmi időszak műveleteivel. Nem is fejezhetünk be mindent a hideg téli napokon. De ez jó hír is egyben, hiszen ha szól a „nyitnikék”, nem csak a pluszmunka, de a tavasz és a kertünk is vár bennünket.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
