Mezőgazdasági hírek

Ijesztő hírt közölt a szakember: invazív lódarázsfaj kezdett el terjeszkedni Európában

2020. november 25., szerda
Noha az egész nyugati világ figyeli a nagy küzdelmet, a jelek szerint a szakemberek minden erőfeszítése ellenére sem lehet megállapítani az ázsiai óriásdarázs észak-amerikai térnyerését. Ez pedig kifejezetten rossz hír lehet Európának, ahol egy másik invazív lódarázsfaj kezdett el terjeszkedni.

Ha az ember nem hozzáértőként hall egy ilyen hírt, könnyen azt hiheti, hogy ez a 200 királynő ugyanennyi új darázskolóniát is jelenthetett volna, ami félelmetes ütemű terjedésre utalna, olvasható a 24.hu oldalán. A portál Dr. Vas Zoltán biológust, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusát, a hártyásszárnyúak gyűjteményének vezetőjét kérdezte arról, hogy valójában milyen gyorsasággal terjeszkednek ezek a rovarok, és hogy eljuthatnak-e Magyarországra.

A szakember elmonda, hogy az ázsiai óriásdarázs a lódarazsak legnagyobb méretű képviselője, a dolgozók testhossza 35–45, míg a királynőké 50–55 milliméter is lehet. Ebből adódóan fullánkjuk is hosszabb, alkalomadtán nagyobb mennyiségű mérget képesek ellenfelükbe fecskendezni, emellett a társas rovarok többségéhez hasonlóan együttesen, közös erővel védik a fészküket támadás esetén. Dr. Vas Zoltán szerint a gyilkos melléknevet csak a szenzációvadász újságok aggatták rájuk, pedig nem agresszívabbak más társas darazsaknál. Nem ők tehetnek arról, hogy nagyok és hatékonyan védekeznek. A biológus szerint ezek a darazsak, ha az emberre nem is, a háziméhek populációira nagyon komoly fenyegetést jelentenek.

Az óriás lódarazsak életciklusa semmiben nem különbözik a Magyarországon is őshonos európai lódarázsétól (Vespa crabro), a szakértő számára a Blaine-ben egyetlen fészekben talált 200 királynő sem rejtély, hanem elírás vagy téves megfogalmazás. A telet csak a nyár vége felé kifejlődött fiatal ivaros nőstények vészelik át egy többé-kevésbé fagymentes zugban megdermedve, ezeket a következő tavaszon esedékes kolóniaalapításig nem szabad királynőnek hívni. Sikeres telelés esetén egy ilyen nőstény tavasszal aktivizálódik, és első dolga védett helyet keresni, ahol elkezdi építeni a fészket, és lerakja benne a petéit.

Az első dolgozógenerációt a királynő egyedül neveli fel. Ahogy ezek “munkába állnak”, létrejön a kolónia, a következő nemzedékek táplálása, gondozása már a kifejlett testvérek, a dolgozók (ivartalan nőstények) feladata, a királynő pedig folyamatosan rakja le a petéket – magyarázta a Dr. Vas Zoltán.


Nyár közepén, végén az akkor már több száz vagy több ezer fős fészekből ivaros hímek és nőstények bújnak elő, számuk a család méretével arányos. Ha eljön az idő, ezek egyszerre rajzanak ki megannyi fészekből, hogy párt találjanak maguknak, a nász után a hímek elpusztulnak: többé nincs szükség rájuk, a nőstények egész életükre való hímivarsejt-készletet képesek tárolni a testükben.

Az ősz folyamán a királynő és az ivartalan dolgozók is mind egy szálig elhullanak, a megtermékenyített nőstények viszont keresnek egy fagymentes zugot, ahol áttelelhetnek, tavasszal pedig minden kezdődik elölről. És itt érhető tetten a tévedés. Királynőről a kolónialapítástól lehet beszélni, az ivaros nőstények megtermékenyítés előtt vagy után is csak ivaros nőstények, és nem királynők. Ahhoz előtte túl kell élniük a telet, sikerrel felépíteni egy fészek alapjait, és felnevelni egy dolgozógenerációt.

Kötetlenebbül fogalmazva ezeket a nőstényeket királylányoknak szoktam nevezni, szépreményű királynőjelölteknek – jelentette ki Dr. Vas Zoltán.

A biológus szerint az amerikai fészek esetén feltehetően a már felnevelt, de még nem kirajzott ivaros nőstényekről volt szó. Könnyen felismerhetőek, jóval nagyobbak a dolgozóknál, de hogy a megfogalmazás hol csúszott el, nem lehet tudni. A 200 ivaros nőstény nem pedig jelent 200 potenciális új kolóniát, mert ezek nagy része mindenképpen elpusztult volna tavaszig.

A faj amerikai terjeszkedésről egyelőre még nem léteznek tudományos igényű, hiteles felmérések, de szinte biztosra vehető, hogy több család is megvetette már a lábát a kontinensen, így teljes kiirtásuk közel lehetetlen feladatnak tűnik. Próbálkoztak ilyennel Franciaországban, egy ugyancsak Ázsiából érkező fajjal, az ázsiai lódarázzsal (Vespa velutina) szemben, de hiába reagáltak a hatóságok szinte azon nyomban, a rovarok terjeszkedését nem sikerült megállítani.

Ez a 2000-es évek elején történt, az ázsiai lódarazsak azóta megjelentek már Franciaország szomszédos országaiban, így Nagy-Britanniában, Olaszországban, Németországban is. Az Alpokat északról és délről „megkerülve” közelednek Magyarország felé, csak idő kérdése, mikor telepednek meg itt is. Sőt, az is lehet, hogy már jelen is vannak, csak még nem észlelte őket senki.

Forrás: agrarszektor.hu