Részletes fotógalériánkat ide kattintva nézheti meg.
Mohari Barbara kisiskolás korától besegít a Marcaliban található családi gazdaságuk teendőibe. Mióta eszét tudja, állatok veszik körül, és ez a mai napig sincs másként. Ez idő alatt megtapasztalta a mezőgazdasági munkákat, így a gimnázium végeztével nem volt kérdés, hogy édesapja nyomdokaiba lépve, a gödöllői Szent István Egyetemre jelentkezik természetvédelmi mérnöknek, majd a mesterképzést ökológiai gazdálkodás szakon zárta.
Fotó: Csatlós Norbert
Az egyetem abszolválásával, 2016 végén beadta jelentkezését a Fiatal Gazda Pályázatra, amelyben kertészeti kultúra kialakítását és állattenyésztési feladatokat vállalt magára.
A pályázatba foglaltak megvalósítására öt év áll rendelkezésére, ebből két év már eltelt. Barbi pályázata az ökológiai gazdálkodásra is kiterjed, ugyanis belevágott az édeskömény magtermesztésébe, s az eddigi eredményei alapján, várhatóan biominősítésben részesül. Ezen felül angus marhákat tart, melyeknek tenyésztése egyelőre még kezdeti stádiumban van, de nem aggódik, állatállománya hamarosan szaporulattal bővül.
Fotó: Csatlós Norbert
–Jelenleg 600 hektáron gazdálkodunk. A szántóföldi növények termését értékesítjük Balatonszentgyörgyön, kivételt képez ez alól, amit állatállományunk takarmányozásának céljából megtartunk. Az egyhektáros szőlősünkből származó zöld veltelini 90 százalékát a balatonboglári Viticoop Kft. vásárolja fel, a többit saját fogyasztásra felhasználjuk – meséli a gazdahölgy, aki hozzáteszi, hogy a gyümölcsösükben pedig almát, körtét és szilvát termesztenek, noha csak kisebb mennyiségben.
Természet iránti szeretete azonban nem csak a mezőgazdaságban és az állattartásban merül ki. Gyermekkora óta hódol szenvedélyének, aminek megismerését szintén édesapjának köszönheti.
–Tíz éves lehettem, amikor édesapám először vitt el vadászni. Azt hiszem, azon napon „fertőződtem meg” a vadászat szenvedélyével. –Később az egyetemi kötelezettségek ugyan elnyomni nem tudták, de háttérbe szorították ezt a vágyat. Azonban a „böjtnek” meg lett az eredménye, a tanulmányok befejezésével édesapja beadta lánya jelentkezését egy vadásztanfolyamra. Ennek immáron két éve.
Azóta sok vadászélményben volt része, de az egyik legemlékezetesebb számára, mikor egy meghívás alkalmával üzekedésben szeretett volna bakra vadászni, s míg meghívója próbálta behívni az őzet, a sípra őz helyett két sakál érkezett, amiből az egyiket sikerült terítékre hoznia.
A családi gazdaság mellett a vadásztársaság adminisztratív ügyeibe is szívesen besegít, így ott tiszteletbeli tagnak számít.
Terveit azonban továbbszövi, a jelenlegi növényvédelmi szakmérnök képzést követően – ha ideje engedi –, újabb iskolát szeretne elvégezni, hogy igazságügyi szakértő lehessen.
Így akár nagy vágya beteljesüléseként vadkárbecslőként is tevékenykedhet. A szakma kifejezetten összetett, mivel a mező- és a vadgazdálkodás szemszögéből is figyelembe kell venni az adott problémákat, amit Barbi rendszerint tapasztal a mindennapjai során, így már érthető indíttatása. Emellett párjával közös vadgazdálkodási projekten is gondolkodnak, de ez egyelőre még csak távlati terv.
– Mindig is távol állt tőlem, hogy nyolc órában dolgozzak egy irodában. Szükségem van a változatosságra, ami a gazdálkodásban és a vadászatban egyaránt a mindennapok része; mindig új nehézségekkel kell szembenézni. Éppen emiatt soha nem szerettem volna nagyvárosban élni. Az én utam az, amit jelenleg is járok, és tudom, hogy soha nem térek le róla.
Fotó: Csatlós Norbert
A cikk bővített változatát a Kistermelők Lapja januári számában olvashatják!
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
