Mezőgazdasági hírek

Ecetes, sós, kovászos… fürtös uborka termesztése

2022. június 24., péntek

A fürtös uborka és a belőle készített savanyúságok egyaránt hozzátartoznak étrendünkhöz. A fürtös uborka nyári piaci árai egyre magasabbak, emellett a frissesség, valamint a könnyebb ter­mesztése indokolja azt, hogy érdemes lehet saját uborkát nevelni.

A fürtös uborka és a belőle készített savanyúságok egyaránt hozzátartoznak étrendünkhöz. Egész évben fogyasztjuk az ecetes uborkát, mellette pedig a nyár jellegzetes íze a kovászos uborka, amelyet házilag is tartósíthatunk télire. Utóbbihoz hasonló ízhatású a sós vizes uborka eltevésre. De az eredetileg kis méretben szedendő konzervuborkát akár frissen is, nyersen vagy legyalulva, ecetes-cukros lében elkészítve salátaként fogyaszthatjuk, ha a termések túlnőnek. Az utóbbi években a fürtös uborka nyári piaci árai egyre magasabbak, emellett a frissesség, valamint a könnyebb ter­mesztése indokolja azt, hogy érdemes lehet saját uborkát nevelni.

A botanikusok szerint az uborka őse feltehetően Indiából származik, azon a vidéken több ezer éves hagyományai vannak termesztésének. A növények kúszó növekedésűek, gyorsan növő szárukkal más növényekre, vagy akár tárgyakra (így a támrendszerre is) is könnyen felkapaszkodnak. A szabadföldön nálunk termesztett fajták főszára leggyakrabban 1,5-2,2 méteresre nő meg, minden levélhónaljban oldalhajtásokkal, azokon termésekkel. (A hajtatásban használt kígyóuborka, ahol az oldalhajtásokat eltávolítjuk, jóval hosszabb szárat is fejleszt, az ültetéstől számított néhány hét alatt.)Környezeti igényeit tekintve talán a legfontosabb, hogy meleg- és vízigényes növény, de áttekintve a környezeti tényezőket, szinte mindegyikben az egyik legigényesebb a zöldségfélék között.

Viszonylag rövid tenyészidejét tekintve azonban elmondható, hogy egy átlagos veteményeskertben a nyári időszakban jól megterem.

Hőigényét tekintve nemcsak az a fontos, hogy a hőoptimuma magas (25 °C a növekedéshez), de azt is figyelembe kell venni, hogy ha hosszabb ideig (több nap) 10 °C alatt van a hőmérséklet, a növények megfáznak, hervadnak (a gyökerek nem tudnak jól működni), majd elpusztulnak. De 15 °C-os nappali hőmérsékletnél is már számíthatunk rá, hogy a növények érzékenyebbek lesznek más környezeti hatásokra is, és hanyatlani kezdenek.A fagyokat egyáltalán nem bírják. Ezek alapján jól behatárolható, hogy csak az utolsó fagy után kerülhet szóba a palánták kiültetése, de az állandó helyrevetést sem érdemes korábbra időzíteni.

Konzervuborkát tartósítóipari célra nagy felületen termesztenek hazánkban, és szinte mindig az a tapasztalat, hogy június első napjaiban a helyrevetés nem sokkal későbbi éréskezdetet hoz, mintha egy hónappal korábban vetnénk.

Palántaneveléses szaporításnál (2-4 hetes palántákról van szó), átlagos évjáratban május 15-20. között van az első javasolt ültetési időpont, így április vége előtt nem érdemes elvetni a magokat.

Melegigényességével függ össze az is, hogy szeptember első napjaiban általában „leterem”, legalábbis meghűl, megbetegszik. Másodvetés esetén is, ha biztonsággal akarunk számolni, szeptember közepéig tervezzünk szedéseket.

Termesztéséhez a területet aszerint válasszuk meg, hogy ki tudjuk elégíteni a növény magas táp­anyagigényét, és öntözni is tudnunk kell, mert a gyors hajtásnövekedéshez és a gyors növekedésű, nagy víztartalmú termések kineveléséhez is folyamatos, egyenletes vízellátást igényel az uborka. Kedveli a nagy szervesanyag-tartalmú talajokat (legjobb frissen trágyázott földbe ültetni), amelyek szerkezete morzsás. A tápanyagot ne dolgozzuk be túl mélyre, mert az uborka gyökereinek nagy része a talaj felső rétegében helyezkedik el (ha megkotorjuk ujjainkkal a tövek közelében a talaj felső 1-2 cm-ét, alatta már fel is fedezhetjük a gyökereket). Érdemes inkább év közben, könnyen felvehető formában kijuttatni a tápanyagok nagy részét, tápoldatként, az intenzív növekedési időszakban, akár hetente.A területválasztásnál a növények fényigényét is figyelembe kell venni. Az uborka meghálálja a jó fényellátást, kerüljük az árnyékot-félárnyékot.



Talajuntság és betegségek miatt ugyanarra a területre ne ültessük újra négy évnél hamarabb, és az állomány felszámolásakor a növénymaradványokat ne dolgozzuk be közvetlenül a talajba. Házikertben szinte minden esetben peronoszpóra vagy lisztharmat, esetleg más betegségek is megfigyelhetők az állományon a kultúra felszámolásakor.

A fürtös (konzerv) uborka termesztéséhez két fő módszer közül választhatunk. Síkművelés esetén a növényeket helyrevetés vagy kiültetés után hagyjuk, hogy a talajfelszínen fussanak, míg a támrendszeres művelési változatnál kiültetéskor már szinte azonnal „felfuttatjuk” a hajtásokat a függőleges vagy enyhén ferde támrendszerre. Az előbbi változat esetén érdemes mulcsozást alkalmazni, a hajtásnövekedés megindulása előtt (palántanevelés esetén ültetéskor) lefedni a talajt fóliával, vagy más anyagokkal. Uborkatermesztés esetén kedvelt a szalmamulcs alkalmazása, ez segíti, hogy a talaj levegőzzön, de általában a tenyészidőszak második felében már számíthatunk gyomosodásra. Az utóbbi években helyenként komoly gondokat okozott szalmatakarásos állományokban az egerek nagyobb kártétele (tövek, termések rágása).

A másodikként említett támrendszeres ter­mesztés mellett könnyű a szedés, az egész állomány átlátható, könnyen megtaláljuk az uborkát, a termések tisztábbak, a növényvédelem általában hatásosabb, azonban a növényeket jobban sújthatja a légköri szárazság.

A támrendszer általában 2 m magas, és vagy egyedi madzagos, vagy – és ez a gyakoribb – hálós (függőlegesen kifeszített uborka- vagy szegfűhálót használhatunk). A hajtásoknak csak eleinte kell segíteni egy kicsit, hogy megtalálják a támrendszert, utána a hajtások, oldalhajtások maguktól belekapaszkodnak a hálóba, esetleg néhányat kell megigazítani a szedések alkalmával.

A támrendszer szimpla vagy ikersoros, de kertekben a szimpla soros változat általában praktikusabb. A hálót – a tartószerkezet kivitelezésétől, stabilitásától függően – 1,5-3 méterenként levert oszlopokra vagy karókra feszítsük ki, a háló alul 15-20 cm-re a földtől kezdődjön. Ikersort „T” alakú tartókkal alakíthatunk ki, 45-50 cm-es sortávolságra elhelyezve a növényeket úgy, hogy felül, a „T” vízszintes részén 60-65 cm-es legyen a „sortávolság”. Ez az enyhén kifele való dőlés segíti azt, hogy könnyebben megtaláljuk a terméseket (kifele lóg le a termések zöme), de közel tudunk menni az alsó termésekhez is.

A tenyészterület síkműveléses termesztésnél: 80-120 cm sortávolság és 15-30 cm tőtávolság; támrendszeres termesztésnél: 120-140 x 15-30 cm; ikersoros kialakítás esetén 150 + 45-50 x 25-35 cm. A síkműveléses termesztésnél alkalmazhatunk a koraiság növelésére átmeneti fóliatakarást, általában július közepéig takarva a növényeket. Ez a módszer 7-10 napos koraiságot hozhat (egyébként ez kb. annyi, mint a palántaneveléses és a helyrevetéses technológia közötti különbség).

Síkműveléses termesztés esetén lehet másodvetésben is termeszteni az uborkát, akkor legkésőbb július közepén kell vetnünk.

Az uborka ápolási munkája a kezdeti hajtás­igazítás, esetenként a korai termések eltávolítása, öntözés, tápoldatozás, gyomirtás és a rendszeres növényvédelem. A gyomirtásnál ügyelni kell, hogy ne sértsük meg a talajfelszínhez közeli gyökereket. Öntözésnél (erre főként júniusban kell figyelni) nem szabad elhűteni a gyökérzónát azzal,hogy nagyobb mennyiségű hideg vizet használunk.

A jó termésmennyiséghez támrendszeres termesztésben érdemes az alsó 40-50 cm-es szakaszról eltávolítani a nővirágokat és az oldalhajtásokat is, hogy először megfelelő méretű lombfelületet neveljenek ki a növények, ne kötődjenek le a virágzással, terméshozással. Utána már minden oldalhajtást meghagyhatunk, esetleg ha túl sűrű lesz az állomány, csípjünk le egy-egy oldalhajtást néhány levél után. Ha az állomány már fejlett, szinte nem látható, hogy melyik hajtás honnan ered, nem érdemes megtörni az egyébként könnyen sérülő leveleket azzal, hogy keressük a hajtások eredetét.A szedési időszakban általában 2-3 naponta (ha igazán kis méretben szeretnénk szedni a terméseket, akkor naponta, vagy naponta kétszer!) átnézzük a növényeket, leszedjük a termést – általában a zöldmunkák is a szedés idején zajlanak – máskor nincs idő.

Feldolgozóipari célra a termesztésnél, támrendszeres uborkánál, ha kétnaponta szednek, eleinte 2-5 vagy 3-6 cm-es méretkategóriából próbálnak minél többet szedni a termesztők, de a tenyészidőszak közepétől már egyre nő a 6-9 cm-es vagy nagyobb termések aránya. Ez mutatja azt is, hogy a nyári melegben milyen gyorsan nőnek a termések, valamint azt is, hogy a nagyobb lomb miatt több termés bújik el a levelek közt, még támrendszeres termesztésben is. Síkműveléses termesztésben is természetesen gyakran kell szedni az uborkát, 2-3 naponta érdemes átnézni a növényeket, ügyelve a taposási kár kerülésére, de ennél a technológiai változatnál, üzemi körülmények között is általában a közepes és nagyobb méretű frakciók szedése a cél.Az első szedésekre, általában a berakó uborka méretekhez, a vetést követő 50-60. napon számíthatunk, ha nagyobb, salátauborkát szeretnénk szedni, akkor 8-10 nappal később.

A fajtaválaszték bő, szinte minden nemesítőcégnek széles választéka van különböző szemölcsmérettel, tüskézettséggel, termésalakkal (hossz: átmérőarányt adnak meg, valamint, hogy elkeskenyedő vagy tompa a termés vége), héjszínnel (sötétzöldtől a világoszöldig). Emellett fontos a virágzási habitus is, vagyis hogy a növekedés egyes szakaszaiban milyen ivarú virágokat hoz a növény. Ilyen szempontból nővirágú vagy túlnyomóan nővirágú fajtákat válasszunk. Ha csak nővirágú egyedeink vannak, a beporzáshoz szükség van idegen pollenre, vagy érdemes kipróbálni partenokarp fajtákat, melyeknél nincs szükség a terméshozáshoz beporzásra. Ezeknek előnye az is, hogy amikor a rovarok nem repülnek, akkor is hoznak termést, és a túlnőtt termés sem lesz „hasas”, deformált, mert nincsenek benne magok. A piacon levő fajták keseredésre nem hajlamosak, és a terméshúst minősíti ropogósságuk is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu