A nagy dózisban megkapott nitrogén-fejtrágyázást követő csapadék hatására, búja zöldellő állományokat láthatunk. A növény juvenelitását fokozó nitrogén-trágyázás, ami a szövetek fellazulását okozza hozzájárul a biotróf kórokozók, mint a lisztharmat szaporodásához. A lisztharmat (alábbi képen) tünetei már ősszel jelentkezhetnek a leveleken látható fehéres, lisztes bevonat (a konídium láncok kialakulása) formájában – írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).
fotó: NAK
Tavasszal felerősödhetnek ezek a tünetek, az alsóleveleken és a levélhüvelyen, majd a fertőzés folyamatosan a felső levélemeletre terjed, ha nem védekezünk időben. A lisztszerű bevonat a kórfolyamat előrehaladtával nemezszerűen megvastagszik, szürkés, okkersárgává válik. A levélfelületén szabad szemmel is jól látható fekete pontok jelennek meg, az ivaros termőtestek a kazmotéciumok. A kórokozó következtében a levelek sárgulnak, majd elszáradnak. Fontos, hogy ne engedjük, hogy a kórokozó megfertőzze a zászlós levelet esetleg a kalászt, mert apró töppedt szemek alakulnak ki a kártétel következtében. Az ellene irányuló kezeléseket a többi levélbetegséggel egymenetben érdemes elvégezni széles hatásspektrumú készítményekkel.
A lisztharmat mellett találkozhatunk rozsdabetegségekkel is, mint a fekete-, sárga- vagy vörösrozsda (alább). A rozsdabetegségek apró pörsenéseket okoznak, az epidermisz alatt fejlődnek, ami felszakad, és ennek következtében fokozódik a növény légzése, párologtatása ez csökkent asszimilációhoz vezet, így terméskiesést okoz.
A levélbetegségek között érdemes megemlíteni még a fahéjbarna levélfoltosságot (Pyrenophora tritici-repentis) és a szeptóriás levélfoltosságot okozó kórokozókat. E nekrotróf gombák elsősorban az öregedő szöveteken okozhatnak jelentős kárt. A levélemeletek megjelenésének sorrendjében, (alulról felfelé) terjednek. A felső levélemeletet, amely a termés mennyiségére és minőségére a legnagyobb hatással van, csak az érési időszakban érik el. Levélszárító hatásuk kevésbé intenzív, mint a rozsdagombáké.
A korokozók mellett azonban fokozottan figyelnünk kell a vetésfehérítő bogarak (alább) betelepedésére is a kedvező időjárás miatt. A vetésfehérítő bogarak imágóinak betelepedése jellemzően akkor történik, mikor a hőmérséklet napi maximuma 15 °C fölé emelkedik.
Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Tudnunk kell, hogy mind az imágók, mind a lárvák károsítják a növényünket, a levéllemezt rágják. Említést érdemel, hogy a kifejlett bogarak által okozott hosszirányú, érközi rágás jelentőségében elmarad lárvák hámozgatásához képest.
Az imágók néhány napig tartó érési táplálkozás után párosodnak és lerakják tojásaikat gyöngyfüzérszerűen a levelek főere mentén, a levél színén. A lárvák kikelése általában egy hét múlva kezdődik a tojásrakást követően. A 12. hét hétvégéjére mondott lehűlés és esetleges csapadék következtében egyedszámuk csökkenhet, azonban fontos tábláink folyamatos szemrevételezése annak érdekében, hogy ne okozzanak jelentős kárt.
Azok a búzatáblák, ahol nem történ ősszel herbicides kezelés, szépen fejlett T1-es és T2-es gyomokat találunk. Főként a veronikafélék és árvacsalán, pipitér fajokkal találkozhatunk. A tavaszi gyomirtás időzítése kulcsfontosságú, hogy ne pénzkidobás legyen, hanem a kellő időben és hatékonysággal tudjuk elvégezni. Jelen helyzetben különösen fontos az előrejelzés nyomon követése, és a kedvező feltételek mellett a jól időzített kezelés.
Forrás: agrotrend.hu