Nagyon kevés kivételtől eltekintve, a cseresznyét és a meggyet ugyanazok a betegségek és kártevők veszélyeztetik. A betegségek közül mindkét gyümölcsfajt fertőzi a blumeriellás levélfoltosság, a sztigmínás és a moníliás betegségek. A fontosabb kártevők közül a cseresznyelégy és a levéltetvek szintén évi rendszerességgel károsítják a cseresznyét és a meggyet.
A blumeriellás levélfoltosság főleg csapadékos időben fertőzi a fákat. Elsősorban a cseresznyét támadja, de előfordul a meggyen, a szilvát, a kajszin és a mandulán is. A tünetek csak a leveleken jelennek meg.
A levelek színén május elejétől nagy számban 2-3 mm-es, lilásbarna, elmosódott szélű foltok keletkeznek, amelyek a betegség előrehaladtával összeolvadnak.
A blumeriellás betegség csak a levélen okoz tüneteket.
A foltok közepe szürkésfehér lesz, de a cseresznye és a meggy esetében sose hullik ki. Erős fertőzéskor a levelek részlegesen elsárgulnak, és legtöbbször már júliusban lehullanak. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel telel át. A fertőzésnek kedvező csapadékosabb években a permetezéseket április elején kell elkezdeni, és legalább június közepéig 10-12 naponként ismételni, pl. Topas 100 EC-vel, Folicur Soloval. Ha a betegség megjelenését csak később (a szüret előtt) észleljük, és már nincs lehetőség kémiai védekezésre, akkor közvetlenül a szüret után permetezzünk 1-2 alkalommal.
A moníliás betegség minden csonthéjast fertőz, súlyos kártételt azonban elsősorban a meggyen és a cseresznyén okoz.
A moníliás betegség apró sebzésen át fertőzi meg a gyümölcsöt.
Meggytermesztésünk legnagyobb veszélyeztetője a nagyobb üzemekben, a szórványgyümölcsösökben és házikertekben egyaránt. Legnagyobb veszélynek a gondozatlan és kezeletlen fák vannak kitéve. A virág-, hajtás- és ágelszáradás csak a meggyen, míg a gyümölcsrothadás a meggyen és a cseresznyén is megfigyelhető. A virágfertőzés akkor következik be, ha a tavasz hűvös, csapadékos, és emiatt elhúzódik a virágzás. A meggynél a legismertebb tünet, hogy a beteg virágok a levelekkel együtt barna csomókban lógnak a vesszőkön, mintha leforrázták volna azokat. Később az elhalt virágrészeken apró, szürke penészpárnák képződnek. A kórokozó a virágokból a vesszőkbe, a gallyakba is behatolhat, száradásukat, pusztulásukat okozva. A kórokozó a gyümölcsérés körüli időszakban is fertőzhet.
Ilyenkor a rovarkártevők (cseresznyelégy) vagy a viharkárok okozta sérülések miatt indul meg a rothadás, kezdetét az egyre terjedő barna, rothadó foltok jelzik. A fertőzött gyümölcs lehull vagy mumifikálódva a fán marad.
A fertőzött részeken szürke penészpárnák jelennek meg. A betegség gombafonalakkal és téli hidegnek ellenálló konídiumokkal telel át a gyümölcsmúmiákban, fertőzött gallyakban.
A virágfertőzés veszélyét csökkenti a rügypattanás és a fehérbimbós állapot között végrehajtott rezes permetezés. Esős, ködös időben, vagy elhúzódó virágzás esetén további permetezések is szükségesek. Ezeket a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell elvégezni, lehetőség szerint felszívódó gombaölő szerekkel (pl. Chorus 50 WG, Folicur Solo). Lombhullás után a fertőzési gócok megszüntetése (a fán maradt gyümölcsmúmiák összeszedése) megnehezíti a kórokozó tavaszi fertőzését. Ősszel és tavasszal, rügyfakadás előtt el kell végezni a lemosó permetezést réztartalmú szerekkel a fertőzési források gyérítésére.
A csonthéjasok levéllyukasztó betegsége valamennyi csonthéjas gyümölcsfajon előfordul, gyakori a házikertekben is.
A cseresznyénél és a meggynél a tipikus tünetek a leveleken jelennek meg, ahol kis méretű, majd egyre növekvő, sárga közepű, vörösbarna szegélyű elhaló foltok jelennek meg. A foltok később megnagyobbodnak, közepük kiszürkül és 1-2 tűszúrásnyi fekete pont jelenik meg rajtuk. A foltok közepe elválik a szegélyétől és kihullik. A gomba a lehullott levelekben és a beteg vesszők foltjain telel át. Hőigénye csekély, így a micélium növekedése enyhe teleken sem szünetel. A levéllyukasztó és más levélbetegségek elleni permetezések csak akkor eredményesek, ha a fertőzési forrásokat (főleg az előző évben lehullott lombot) mechanikai védekezések alkalmazásával elpusztítottuk. Ha március-áprilisban csapadékos az idő, a fákat a kihajtás és a virágzás kezdete között (de erős fertőzés esetén egészen május végéig), engedélyezett növényvédő szerrel permetezzük.
A fekete cseresznye-levéltetű szívogatása erős torzulást okoz a hajtásvégi leveleken.
A levéltetvek (fekete cseresznye- és meggy-levéltetű) gyors felszaporodására meleg, párás tavaszokon lehet számítani.
A megtámadott fák levelei súlyosan torzulnak, és a fonáki részük felé besodródnak. A hajtástorzulás a cseresznyénél különösen szembetűnő, meggynél általában enyhébb.
Ez a kártétel júniusig észlelhető, ugyanis a május végén megjelenő szárnyas alakok a nyári tápnövényekre (galajra, veronikára) vándorolnak át, és azokon újabb kolóniákat képeznek. A szárnyas alakok szeptembertől települnek vissza a cseresznyére és a meggyre. Megtermékenyülés után a nőstények a rügyek tövére helyezik tojásaikat, ahol azok áttelelnek. Kora tavasszal az áttelelt tojásokból kikelő ősanyák utódai ellen szükséges védekezni, de a nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezéssel is sok áttelelő tojást pusztíthatunk el.
A szárnyas alakok őszi visszatelepedése is megfigyelhető például sárga fogólapok vagy sárga tál használatával. Az őszi védekezés csak a téli tojásrakás megkezdése előtt hatásos.
A cseresznyelégy a cseresznye és a meggy fontos, meghatározó jelentőségű kártevője. Kártételét a gyümölcsben táplálkozó kis lárva (a nyű) okozza.
A megtámadott gyümölcs húsa puha, a mag körüli rész pépes. Rajzása erősen elhúzódó, imágói április végétől július végéig repülhetnek. A korai érésű meggy- és cseresznyefajták (pl. Meteor korai meggyfajta) kevésbé, a későbbi érésű fajták mindig erősebben fertőzöttek a kártevőtől. A rajzás nyomon követésére kiválóan alkalmasak a sárga színű cseresznyelégy-fogólapok, amelyeket már április közepétől érdemes kirakni a fák koronaszintjébe. Ezzel nem csak a kártevőt ritkíthatjuk, hanem a rajzási idejének megállapításával a kémiai védekezés legmegfelelőbb idejét is kiválaszthatjuk. A fogások alapján megtudjuk, hogy a rajzás mikor kezdődik, mikor a legintenzívebb, és meddig tart.
Az első permetezést a rajzás megindulását követő 7-10. napon célszerű elvégezni, lehetőség szerint felszívódó, hosszabb hatástartamú készítménnyel (pl. Mospilan 20 SG).
Elhúzódó rajzás esetén a kezelést 12-14 nap múlva ismételjük meg, lehetőleg olyan készítménnyel, amelynek élelmezés-egészségügyi ideje a szüretig betartható (pl. Judo). A cseresznyelégy kártételétől mentesített fákon a moníliás gyümölcsfertőzés veszélye is csökken.
A törzsön barna csomókban látható a kéregmolylárvák rágcsáléka és ürüléke.
A kártevők közül április végétől már rajzik a csonthéjasok egyik legveszélyesebb kártevője, a kéregmoly. Főképpen kajszin, cseresznyén, őszibarackon, meggyen, valamint mandulán károsít. A megtámadott, idősebb fás részeken erőteljes mézgafolyás figyelhető meg. A kártétel szembetűnő jelei még a kéreg felületére rágott nyílásokból kitüremkedő ürülékszemcsék, a törzs körüli talajra hullott ürülék, valamint a lepkék kirajzása után a törzsből kiálló barnás bábingek. A hernyók a fák belsejében túlszaporodva azok részleges vagy teljes pusztulását okozzák. A kéreg kezdetben besüpped, később leválik.
A rajzás kezdetének megállapítására folyamatosan figyeljük a fák törzsét (a törzsből kiálló üres bábingek ezt jól jelzik), vagy szexferomoncsapdák fogásait.
A vegyszeres védekezést kontakt készítménnyel az első üres bábingek, illetve a csapdába beleragadó hímlepkék észlelésekor kell megkezdeni.
A törzs, illetve a vázágak alsó részeit nagy nyomással, a fás részekre irányított szórófejekkel permetezzük. Elhúzódó rajzás vagy erős fertőzés esetén további kezelésre is szükség lehet, de ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Az agrotechnikai védekezésként ajánlott törzstisztogatás, lemosó permetezés alig mérsékli a kárt. A rovarölő szeres kezeléseket a szüret után is célszerű folytatni.
Az amerikai fehér szövőlepke gyakran károsít cseresznyén
Számottevő lehet még a cseresznyénél, meggynél a sodrómolyok, a kaliforniai pajzstetű és a lombrágó hernyók kártétele is.
Gyakori probléma, hogy a szüret után már nem permetezik tovább a cseresznye- és a meggyfákat, pedig a levélbetegségeken kívül még a kaliforniai pajzstetű második, augusztusban rajzó lárvanemzedéke ellen csak ilyenkor lehet hatásosan védekezni.
Az amerikai fehér szövőlepke július végére, augusztus elejére rajzó második nemzedéke gyakran okoz tarrágást. A tetemes lombveszteséget ilyenkor csak ismételt védekezéssel akadályozhatjuk meg (pl. Dipel DF). Az amerikai fehér szövőlepkének évente két nemzedéke fejlődik. Az első nemzedéket a bábként áttelelt, és május végén megjelenő lepkék alkotják. A második nemzedék nyár végén jelenik meg, annak bábjai telelnek át a hernyók által készített gubókban. Károsítása a kiskertekben leggyakrabban az almán és a cseresznyén figyelhető meg.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
