Annak felfedezése, hogy mely hormonok szabályozzák a bogarak veséjében a vizeletképződést, egy napon segíthet a kártevő rovarok, elsősorban a bogarak elleni környezetkímélőbb védekezés kifejlesztésében – jelentették kutatók.
A világ élelmiszertermelésének akár 25%-a is elveszik évente a rovarok, elsősorban a bogarak miatt. Az elmúlt 500 millió évben a bogarak sikeresen elterjedtek és alkalmazkodtak minden környezethez világszerte, és ma már minden ötödik állatfajból egyet képviselnek a Földön. Ezek a szívós kis bogarak már az ókori Egyiptomban is betörtek a magtárakba, és a tönkretették a termést.
Épp emiatt az élelmiszertermelés és a növényvédő szerek bőséges használata ma már kéz a kézben jár. A különböző növényvédő szerek fokozatos kivonása olyan új megoldásokat igényel, amelyek a kártevőket úgy célozzák meg és irtják ki, hogy közben nem károsítják az embereket és a hasznos rovarokat, például a méheket.
“Azzal, hogy tudjuk, mely hormonok szabályozzák a vizeletképződést, megnyílik a lehetőség a bogárhormonokhoz hasonló vegyületek kifejlesztésére, amelyek például olyan mennyiségű vizeletet képeznek a bogaraknál, hogy azok kiszáradás miatt elpusztulnak” – mondja Kenneth Veland Halberg, a Koppenhágai Egyetem biológus docense – Bár kissé ördögi dolognak tűnhet, de nincs abban semmi újdonság, hogy megpróbáljuk legyőzni az élelmiszertermelést veszélyeztető kártevőket. Egyszerűen csak megpróbáljuk ezt okosabban, célzottabban, a környezetet jobban figyelembe véve tenni, mint a hagyományos rovarirtó szerek”
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent új tanulmány azt mutatja be, hogya bogarak alapvetően más módon oldják meg a víz- és sóháztartásuk szabályozását, mint más rovarok.
A kutatás szerint ez az egyedülálló veseműködés mintegy 240 millió évvel ezelőtt alakult ki, és a mechanizmus jelentős szerepet játszott a bogarak rendkívüli evolúciós diadalában.
“A mai rovarölő szerek megbénítják a rovar idegrendszerét. A probléma ezzel a megközelítéssel az, hogy a rovarok idegrendszere fajonként meglehetősen hasonló. Ezeknek a rovarölő szereknek a használata a méhek és más hasznos mezei rovarok pusztulásához vezet, és más élő szervezeteket károsít” – mondja Veland Halberg.
Nem titok, hogy a bogarak gondosan szabályozott vízháztartása központi jelentőségű a túlélés szempontjából. Valójában már az ókori egyiptomiak is tudták, hogy kavicsokat kevernek a gabonaraktárakba, hogy felvegyék a harcot ezekkel a kártevőkkel. A kövek lekaparták a bogarak külső vázának viaszos rétegét, amely a folyadékpárolgás minimalizálására szolgál.”Bár néha beletört az egyiptomiak foga is a kavicsokba, de mivel jelentősen tudták ezzel a módszerrel csökkenteni a kártevők számát, széles körben használták.
Azonban nem rendelkeztek azokkal az élettani ismeretekkel, amelyekkel mi most rendelkezünk” – mondja Veland Halberg.
A rovarirtó szerek felváltották a kavicsokat és, globális felhasználásuk mára évente nagyjából 100 milliárd dollárra tehető. Azonban ahogy a növényvédőszer-használatra vonatkozó szabályok szigorodnak, a gazdáknak egyre kevesebb lehetőségük marad a kártevők elleni küzdelemre.
“Olyan vegyületek kifejlesztésére, amelyek a kártevőket célzottan irtják, hatalmas előrelépést jelentenek. A biztonságos élelmiszertermelés nagyban függ a növényvédő szerektől.Becslések szerint csak Európában a növényvédőszer-használat nélkül 50%-kal csökkenne az élelmiszertermelés.
Ha csak egyetlen, célzottabb termék kerülne a piacra, szinte azonnal óriási előnyökkel járna mind az élővilág, mind az emberek számára” – mondja Veland Halberg.
A bogarak elleni új vegyületek kifejlesztéséhez azonban többek között az is szükséges, hogy a vegyészek olyan új molekulát tervezzenek, amely hasonlít a bogárhormonokra. Ugyanakkor ennek a vegyületnek képesnek kell lennie arra, hogy a bogarak szervezetébe kerüljön, akár a vázukon keresztül, akár táplálkozás során.
“A bogarak vizeletképződésének megértése fontos lépés a jövő célzottabb és környezetbarátabb kártevőirtásának kifejlesztésében. Jelenleg folyamatban van a fehérjekémiai szakértők bevonása, akik segíthetnek egy mesterséges rovarhormon megtervezésében. De még elég sok munka áll előttünk, mielőtt a kártevők elleni védekezés bármely új formája napvilágot látna” – mondja Veland Halberg.
A munkához a skóciai Edinburgh-i Egyetem és a kanadai McMaster Egyetem kutatói is hozzájárultak.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
