Az Agrárközösség 2026-os RoadShow-ján tartott agrárdigitalizációs szekciómegnyitó előadásom központi kérdése az volt: digitális „parasztok” leszünk, vagy inkább 21. századi adatvezérelt agrármenedzserek?

A magyar és a fejlett világ mezőgazdasága ugyanis egy új ipari forradalom közepén áll: soha ennyi adat nem keletkezett korábban a gazdaságokban, mint ma. A kérdés már nem az, hogy van-e adatunk, hanem az, hogy mit kezdünk vele, használjuk-e és előnyt kovácsolunk-e belőle.

Az előadás egyik fő üzenete az volt, hogy a hagyományos „vetünk-aratunk”, szokásjog alapú szemlélet helyett okszerű, adatalapú gazdálkodásra kell ma már átállni. Egy gazdaságban termelési, időjárási, talaj-, gépüzemeltetési, gazdasági, piaci vagy akár környezeti adatok keletkeznek. Ezek gyűjtése, rendszerezése, elemzése és a belőlük levont döntések ma már versenyképességi kérdés.

A magyar agrárium digitalizációs szintje, ezzel pedig az alkalmazkodó és ellenállóképessége ugyanakkor még alacsony: talajmintavételi eredmények figyelembevétele, robotkormányzás, differenciált kijuttatás vagy drónhasználat csak a gazdaságok kisebb részében jelenik meg. Mindezek azt jelentik, hogy óriási tartalékok vannak a hatékonyságnövelésben és a profitabilitásban.

Az előadásom bemutatta, hogy az adatalapú/precíziós gazdálkodás nem futurisztikus technológiai kérdés, hanem a jelen döntése, indokolt gazdasági racionalitás.

Meglátásom szerint a minimális (komoly kompromisszumok nélküli) belépési szint a talajvizsgálat, térinformatikai szoftver, robotkormányzás (és monitor) és a gépadatok érdemi használata.

Ezekkel:

• pontosabb döntések hozhatók,
• növelhető a termelékenység, hozam,
• optimalizálhatók a költségek, több profit érhető el,
• és fenntarthatóbbá válik a termelés.

Fontos üzenetem volt az is, hogy a magas hozam önmagában nem egyenlő a magas profittal. Sokan nem is értik miért, még a mai napig verseny van azon, hogy ki ér el nagyobb hozamot, közben a profitoptimummal nem foglalkoznak. A profit ott keletkezik, ahol az adatból döntés, a döntésből pedig hatékonyság lesz. Egy agrár-vállalatirányítási rendszer vagy térinformatikai szoftver nem „extra”, hanem olyan menedzsmenteszköz, amely segít átlátni a költségeket, a bevételeket és a valós eredményességet.

A tapasztalatok szerint egy jól bevezetett, szakmai tanácsadással kísért rendszer 10–30% eredményjavulást is hozhat. Ez a magyar gazdaságok jövedelmezőségére és stabilitására is közvetlen hatással van.

Miért fontos és közérdekű ez a téma (amellett, hogy már minden komolyabb agráriumnak szóló rendezvényen prioritást élvez)? Mert az agrárdigitalizáció, a precíziós és adatalapú gazdálkodás nemcsak a termelőket érinti.

Közvetlen hatással van:

• az élelmiszeripar alapanyag-minőségére,
• az élelmiszerárak stabilitására,
• a környezeti terhelésre,
• és a magyar agrárium nemzetközi versenyképességére.

Ha a gazdák, gazdaságok hatékonyabban, pontosabban és fenntarthatóbban termelnek, az biztonságosabb, egészségesebb és kiszámíthatóbb élelmiszer-ellátást jelent az egész társadalom számára.

A digitalizáció ráadásul segíti a támogatási rendszerek, jelentések, nyomon követés és fenntarthatósági elvárások teljesítését is, ami az uniós agrárpolitika és a hazai élelmiszeripar számára egyaránt kulcskérdés.

A prezentációm (és azt ezt követő gazdákkal történő egyeztetések, kerekasztal beszélgetések) egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a digitalizálódás nem technológiai, hanem szemléletváltási kérdés. Nem feltétlenül új gépparkkal kezdődik, hanem azzal, hogy a meglévő adatokat és eszközöket tudatosan használjuk, akár szakember bevonásával, akár folyamatos edukáció segítségével. Ez pedig nem pénz, hanem egyszerű döntések és határozott cselekedetek kérdése.

Ez minden agrár- és élelmiszeripari szereplő számára releváns:

• a gazdáknak a jövedelmezőség miatt,
• a feldolgozóiparnak a stabil alapanyagellátás és minőség miatt,
• a döntéshozóknak a fenntarthatóság és versenyképesség miatt,
• a társadalomnak pedig az ellátásbiztonság és exportkitettség csökkentése miatt.

A cél tehát az, hogy az adatból profit, a profitból stabil, versenyképes magyar agrárium szülessen. Ehhez képzésre, tanácsadásra, és legfőképpen együttműködésre van szükség.