Mezőgazdasági hírek

Milyen betegségek jeleit láthatjuk mostanában?

2022. április 22., péntek

Tavasszal a mandula és a csonthéjasok hajtanak ki elsőként, és hamar megtalálják azokat a különböző betegségek és kártevők is. Milyen jelei vannak a különböző károsítóknak? Néhány tünet bemutatásával segítjük az azonosításukat. A Kerti Kalendáriumban dr. Koleva Roszica ismerteti a gyümölcsfák károsítóit és a védekezési módokat, ez alapján mutatjuk be a leggyakoribb tüneteket és pár kevésbé ismert károsítót.

Őszibarack tafrinás levélfodrosodásKora tavasszal, hűvös időben már a rügypattanás idején fertőz az őszibarack tafrinás betegsége. A tafrinás levélfodrosodás kezdeti tünetei már a fakadás után jelennek meg, szinte minden levél megfertőződhet.

A kibomló leveleken nagy, megnyúlt, pirosas foltok láthatók, majd a levél hullámos, torzult, lesz, kissé megvastagszik és sárgászöldre vagy húsvörösre színeződik.

A hőmérséklet emelkedésével csökken a fertőzésveszély, mert a kórokozó gomba számára a 10 °C alatti hőmérséklet az ideális. Ha hűvös, esős a tavasz és a nyárelő, sokáig lehet számítani a fertőzésre, amit rezes permetezéssel lehet kordában tartani. Akkor hagyhatjuk abba a védekezést, ha 15-20 °C-ra melegszik az idő.

Az őszibarack levélfodrosodását okozó gomba rokona a szilvafajtákat képes megbetegíteni, a termés torzulását, táskásodását okozva. A beteg szilva lapos, megnyúlt és 3-5-ször akkora, mint az egészséges gyümölcs. Csökkenthetjük a fertőzési nyomást, ha a jól látható, beteg leveleket, illetve gyümölcsöket leszedjük a fáról.Virágzáskor a meggy, a kajszi és kisebb mértékben a szilva és az őszibarack is áldozatul eshet a moníliagombáknak. A virágzáskor bekövetkező fertőzéshez kevés csapadék is elég, a hőmérsékletre nem igényes a gomba.

Nemcsak az adott virág pusztul el a fertőzéstől, hanem a kórokozó a hajtásba is behatol és egész ágrészek száradását okozza.

Később az érőfélben lévő gyümölcsöt is fertőzi a monília, mégpedig több rokon faj. Másfél évtizede egy melegigényes és gyorsan terjedő moníliafaj jelent meg hazánkban, ami a csonthéjasokon okozza a legnagyobb kárt, mert rokonaitól eltérően mind a virágot és a hajtást, mind az érőfélben levő gyümölcsöt megfertőzi, utóbbihoz sebzésre sincs szüksége. A gyümölcsön nem körkörös penészpárnák jelennek meg a hatására, hanem egynemű penészedés. A tünetet képgalériánkban mutatjuk be. Ha tehát tavasszal leforrázott virágcsomókat látunk a meggyen vagy a kajszin, szinte biztosan valamelyik moníliafaj okozta a pusztulást. Nagyon gyakori és könnyen felismerhető betegség a lisztharmat, ami a szőlő mellett több gyümölcsöt is megbetegíthet, bár más-más gombafaj a kórokozó. Jellegzetes tünete a fehér lisztszerű bevonat, ami megtalálható a hajtásokon, a leveleken és a termésen is. A csonthéjasok közül az őszibarackot és főleg a nektarinokat fertőzi, már a terméskötődés időszakától. Párás melegben rohamos lehet a fertőzés, amihez 22 °C-nál melegebbre van szüksége a a gombának.

A hajtásvégen fejlődő leveleken vehetjük észre az első sárgászöld foltokat, majd a fonákjukon, ritkábban a levél színén fehér, nemezes bevonat jelenik meg.

Később a levelek hullámosak és csavarodottak lesznek, majd elszáradnak és lehullanak, a hajtás felkopaszodik. A fiatal lisztharmatos gyümölcsök lehullanak, az érettek fogyasztásra alkalmatlanok lesznek, a felszínükön kialakuló lisztes bevonat alatt a héjuk barnul, parásodik.

A sztigminás betegség, vagy más néven levéllyukasztó betegség is több gyümölcsfajon okozhat jellegzetes tüneteket. A kórokozó a hidegnek ellenálló micéliummal és konídiumokkal telel át a vesszőkön és a lehullott leveleken. Csapadékos, hűvös tavaszi időben már korán fertőz.

A leveleken 2-3 mm-es sárgásbarna, vöröses-lilás szegélyű foltok jelennek meg. A foltok száradnak, majd kiesnek.

A hajtásokon, vesszőkön 5-10 mm-es ovális, barnásvörös foltok láthatók, leggyakrabban a rügyek környékén. Gyakori a mézgaképződés is. Őszibarackon, kajszin, cseresznyén láthatjuk a leggyakrabban.

A fejlődő fiatal levelek mágnesként vonzzák a levéltetveket, amelyek tojás alakban telelnek át a fák vesszőin. Több nemzedékük fejlődik ki évente, és nagy károkat képesek okozni a levelek szívogatásával. Rengeteg fajuk van, egy-egy kevésbé szerencsés gyümölcsre többen is specializálják magukat. Szilván például a hamvas szilva-levéltetű fordul elő leggyakrabban, hamvaszöld telepei nagy tömegben lepik el a hajtásvégek leveleit, de szívogatásukkal nem okoznak levéltorzulást. A sárga szilva-levéltetű viszont jellegzetes tüneteket okoz, a levelek teljesen besodródnak, megkeményednek és idő előtt lehullanak. A hajtások is feltűnően torzulnak, majd elszáradnak. Őszibarackon a zöld és a hamvas őszibarack-levéltetű a leggyakoribb. A zöld őszibarack-levéltetű nyáron elhagyja a barackfákat és más tápnövényre vált, több száz fás- és lágyszárú növényen szívogat, a másik faj nyáron a nádra telepszik át. Cseresznyén és meggyen a fekete cseresznye-levéltetű szívogat, aminek hatására a hajtásvég levelei befelé csavarodnak, ezáltal a tetvek védett helyen élhetnek a begörbült levelek fonákán. A fertőzött hajtás növekedése lelassul.A barackmoly fiatal hernyó alakban a fák vesszőiben rágott kamrában telel át. Rügypattanás körül jönnek elő és kezdetben a rügyeket odvasítják, majd a hajtásokba rágják magukat és a rövid hajtások elhervadnak. Minden csonthéjas gyümölcsöt megtámadhatnak, az áttelelt nemzedék hajtáskártétele a legszembetűnőbb.

Egészen fiatal, néhány centiméteres hajtások száradását okozzák.

A további nemzedékek hernyói újabb hajtásokat, illetve a gyümölcsöket károsítják.

Hasonló tünetet okoz a keleti gyümölcsmoly is, azzal a különbséggel, hogy később károsítanak az első nemzedék hernyói, hosszú hajtások végén látható az általuk okozott hervadás, száradás.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu