A közelmúltban az Agroinform cikke (KAP-reform pro és kontra: Túlél-e a hazai mezőgazdaság a brüsszeli változtatás után?) elemezte a KAP-reform és a támogatás csökkentésének lehetséges hatásait a hazai mezőgazdaságra nézve. Bár a cikk érdekes és értékes szempontokat vet fel, szakértői szemmel nézve túl nagy hangsúly helyeződik a közvetlen támogatásokra, mint „megélhetési forrásra”. Az okszerű, precíziós és adatalapú gazdálkodás szakértőjeként fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a támogatás mindig csak kiegészítő, „bónusz” forrás kellene, hogy legyen, és nem szabadna alapjának lennie a hosszútávú fennmaradásnak.
Néhány gyakorlati tippet és stratégiát szeretnék kínálni ahhoz, hogy miként válhat a mai technológiai adottságok kiaknázásával akár teljesen „támogatásfüggetlenné” egy gazdálkodó, és hogyan alakíthatjuk át gazdálkodásunkat valódi vállalkozássá, nem pedig csak támogatásokra szoruló tevékenységgé.
Az olvasatomban a támogatás kiegészítő, nem létfenntartó bevétel! Dióhéjban tisztázzuk, hogy a KAP-támogatások a gazdaságok kiadási oldala és likviditása szempontjából fontos pillérek lehetnek, azonban az a probléma, hogy sok gazda úgy tekint rájuk, mint alanyi jogon járt/járó „fizetésre”, nem pedig esélyre a beruházásra, innovációra, fejlesztésre.
Miért veszélyes a támogatásokra túlságosan építeni?
Mert plusz politikai és költségvetési kockázati réteget hordoz magában, az amúgy sem könnyen kiszámítható gazdasági és természeti környezetben. Látjuk, hogy a KAP-reformokkal és forráselvonásokkal bármikor változhat a támogatási keret. Fontos kiemelni, hogy a „támogatásmaximalizálás” sokszor adminisztrációs teher is: az Uniós szabályozások egyre bonyolultabbak, ami jelentős munkaerő- és időráfordítást igényel, főleg, ha nincs meg a szoftveres háttértámogatás (agrár célszoftverek, pl. agrár vállalatirányítási rendszer) a folyamatok automatizálásához. Ez a spirál pedig magában hordozza a piaci versenyképesség hiányának begyűrűzését. Azaz, ha nem fejlesztjük megfelelően a termelési hatékonyságunkat, alacsony jövedelem mellett egy piaci válság érzékenyen érint. Gondoljunk csak rá, hogy az elmúlt válságos aszály, háború, inputanyagár stb. okozta években kik akasztották szögre a gumicsizmájukat?
Az okszerű és adatalapú gazdálkodás egy „erősebb immunrendszerként”, egy önfenntartó bázisként tud szolgálni minden gazdálkodó számára. És mire számíthat az, aki pár egyszerű döntés meghozatalával az agrárdigitalizációs útra lép? Inputmegtakarításra, biztos hozamnövekedésre és a profitráta javulására. Több hazai és nemzetközi vizsgálat, esettanulmány és gazdaság is igazolja, hogy a modern technológiákkal – új generációs tanácsadás, szenzorok, drón- és műholdfelvételek, távérzékelés, tudatos műtrágyaszórás, talajmegújító technológiák – a konvencionális gazdálkodáshoz képest akár
-10-30+ % inputmegtakarítás (műtrágya, üzemanyag, növényvédőszer stb.)
-10-15 % hozamnövekedés
is várható. Ekkor még nem számoltunk azzal, hogy sokszor a technológiai, a „régi iskola” hibái nem lettek górcső alá véve. Forintra lefordítva ez sokszor átlagosan 100.000 Ft/ha bevételnövekedést is jelenthet (találkoztunk többel is), ami segít a támogatástól teljesen függetleníti a gazdálkodót. Meg tud valósulni az az állapot, hogy a támogatás csak „bónusz”.
- Növényállapot-monitorozás: korai problémafelismerés, célzott beavatkozás
- Digitális talajtérképek: gyorsabb és pontosabb munkavégzés, differenciált tápanyag-kijuttatás, hosszú távon javuló talajminőség
- Agrár vállalatirányítási rendszerek: automatizált folyamatok, csökkenő és egyszerűsödő adminisztráció, összehasonlítási lehetőségek
- Talajnedvesség-szenzorok: optimalizálják az öntözést, csökkentik a vízpazarlást
Ezek a technológiák nemcsak a költségeket mérséklik és többlethozamot hoznak, de a fenntarthatóságot is növelik és a válságállóságunkat is fejlesztik, ami a jövő Uniós és hazai szabályozásaiban is előnyt jelent a támogatások elnyerésénél.
Kérjünk fel független gazdálkodási szakértőt, hogy mérje fel jelenlegi inputjainkat és terméshozamunkat. Fontos a függetlenség: ne a gyártótól, hanem tőlünk és a technológiánktól függjön a választás. Határozzuk meg, hol és hogyan lehet spórolni vagy hozamot növelni.
Kezdjük kisebb projektekkel (pl. 20-50-100 hektáron), hogy a befektetés megtérülését magunknál is lássuk. Kezdetnek a megtérülést számoljuk át évi plusz 25–30 ezer Ft/hektárnyi bevételnövekedéssel.
Vezessünk be központi adatplatformot, ahol minden művelet, talaj- és terményadat, költség-elemzés nyomon követhető. Ha nem megy önállóan, kérjünk segítséget! Ezek elsőre bonyolultan hangzanak, de gazdálkodóknak készül, könnyen tanulhatóak. Így elérhetővé válnak az automatikus, rendszeres havi riportok, input-kimutatás, költségek, hozamok stb.
Vetésforgó változtatás (főleg a déli, dél-keleti régiókban), új kultúrák, állatlétszám bővítése kis tételben. Értékteremtés, értéknövelés az „alapanyag” termék után: közvetlen vagy feldolgozott értékesítés (pl. hidegen sajtolt olaj, kiszerelt áruk).
Állítsunk be, alakítsunk ki ökológiai folyosókat, talajtakaró növényeket, mélylazítást, hogy hosszútávon mérsékeljük a talajromlást, növeljük az aszály ellenállóságot és a termőréteg humusztartalmát. Ez egyrészt csökkenti a hosszú távú input-igényt, másrészt növeli az ökoszisztéma-szolgáltatásokból fakadó értéket (pl. beporzók, talajélet stb).
Aki tudatosan és önálló lábakra építi fel gazdálkodását, az a támogatások változásai ellenére is versenyképes marad, és hosszú távon biztosan nyereséges vállalkozást működtet majd. A támogatások legyenek „bónusz” lehetőségek, ne pedig a legfőbb stabil támaszok a mindennapokban.
Írta:
Molnár Márton, Agrárközösség 4.0
precíziós üzletágvezető, ügyvezető
2025.07.30.
Kérdése merült fel, és szeretne szakértői segítséget?
Vegye fel velünk a kapcsolatot az alábbi elérhetőségek egyikén – területi képviselőnk készséggel áll rendelkezésére, hogy személyre szabott válaszokkal segítse Önt.
Lépjen velünk kapcsolatba bizalommal.
