Jellegzetes kártételét, az összeszőtt ágvégeket gyakran összetévesztik a különféle pókhálós molyok károsításával, de a pókhálós molyok hernyói csupaszok, a szövőlepke hernyói ellenben erősen szőrözöttek. A másik nagyon fontos különbség, hogy a pókhálós molyok egynemzedékesek, korábban károsítanak, a szövőlepke első nemzedéke később rajzik, és két nemzedéket nevel ki egy év alatt.

Az amerikai fehér medvelepke kezdeti túlszaporodásának és nagymértékű károkozásának a természetes ellenségek elszaporodása, a kémiai és fizikai védekezés fejlődése és a klíma megváltozása szabtak gátat, a károsító jelentősége a 2000-es évek elejére lecsökkent. Az utóbbi néhány évben azonban ismét hallat magáról az amerikai szövőlepke. Az egyre szaporodó hernyófészkek jelzik, hogy a rovar korántsem tűnt el hazánkból, mert az utak mentén és a szórványültetvények fáin rendszeresen károsít. A kártevővel, ha csekélyebb mértékben is, de a jövőben is számolni kell. A tavaszi, első nemzedék elleni jól időzített védekezéssel sokat lehet tenni azért, hogy a nyár végi, második nemzedék ne erősödhessen meg. A hasznos növények megóvása érdekében az amerikai fehér medvelepke ellen elsősorban fizikai megoldásokat és biológiai készítményeket kell alkalmazni.

A hazánkban 2013-óta jelenlevő foltosszárnyú vagy pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) szintén inváziós kártevőnek számít, amely Délkelet-Ázsiából indulva terjedt el a világon. Közeli rokona az őshonosnak tekinthető ecetmuslicának, de ennek ellenére igen veszélyes légyfélének számít. Napjainkra gyakorlatilag az egész országban megtelepedett, és érzékeny károkat okoz a gyümölcstermő növények egy részében.

A pettyesszárnyú muslica elleni védekezést nehezíti, hogy az érőfélben levő gyümölcsöknél nehezen oldható meg a kémiai védelem, leginkább csak csapdázással gyéríthető a populáció. A pettyesszárnyú muslica hosszú rajzási időszaka miatt a későn érő gyümölcsféléket is veszélyezteti. Az elkövetkező években a kártevő fokozódó jelenlétére és kártételére kell számítani.

Forrás: agrarszektor.hu