Az őshonos állatfajták vizsgálata azért jelentős kutatási terület, mert ezek a fajták alkalmasak az alternatív tartásra, kiváló alkalmazkodó- és ellenálló képességgel rendelkeznek.
A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ kutatója, dr. Drobnyák Árpád legfontosabb célkitűzése olyan genotípusok kialakítása keresztezési módszerekkel, amelyek segítségével az őshonos magyar tyúkfajták hasznosíthatóvá válhatnak a köztenyésztésben. Keresztezéssel kialakított, alternatív tartásra alkalmas fajtajelöltek termelési és szaporodási paramétereit vizsgálta házi tyúkban dr. Drobnyák Árpád, a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ kutatója. Eredményeiért Wolfgang Kessler kutatási díjban részesült. A Német–Magyar Társaság és az MTA Agrártudományok Osztálya által idén 16. alkalommal odaítélt elismeréshez kétezer euró pénzjutalom társult.A baromfitermékek iránt megnövekedett igényt a zárt termelési rendszerek tudják kielégíteni, azonban a bizonyítottan bio, illetve az állat- és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő tartástechnológiákból származó termékek kereslete is rohamosan emelkedik.
Fotó: MATE
A hatékonyabb termelés érdekében elvégzett szelekció és nemesítés során a baromfifajok genetikai alapjai beszűkültek, az őshonos fajták kiszorultak a köztenyésztésből. A megjelenő új igényekre és az őshonos genotípusok eltűnésének problémájára egyszerre adhatnak választ a keresztezéssel létrehozott genotípusok.
Drobnyák Árpád kutatásában előzetes teljesítményvizsgálatok során választotta ki a sárga magyar és kendermagos magyar fajtákat a keresztezések alapjául, amelyekhez Magyarországon nemesített intenzív genotípusokat, a TETRA H, TETRA HARCO és a TETRA HB COLOR vonalait párosította.
Az első nemzedékben olyan kétvonalas keresztezések kialakítására törekedett, amelyek közül meghatározhatók a hús- és tojástermelésre alkalmasak. A második nemzedékben olyan háromvonalas genotípusok előállítása volt a cél, amelyek jól hasznosíthatók hústermelésre alternatív tartástechnológiában.Mivel a hústermelési és szaporodásbiológiai tulajdonságok negatív korrelációban állnak egymással, további célja volt annak vizsgálata, hogy az első nemzedék keresztezett genotípusai között van-e eltérés szaporodásbiológiai szempontból.
Eredményei képet adnak a sárga magyar és kendermagos magyar tyúk világviszonylatban elfoglalt helyéről, és e fajták összehasonlíthatók a korábbi hazai irodalom adataival. A külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan, a keresztezések jobb teljesítménnyel rendelkeztek mind a hús-, mind a tojástermelés során.
Habár húsminőségi vizsgálatokban voltak szignifikáns különbségek a genotípusok között, a keresztezett genotípusok közül egy sem emelkedett ki minden szempontot figyelembe véve, így megállapítható, hogy az őshonos fajták és a keresztezett genotípusok nem különböztek egymástól. Az elvégzett párosítások, keresztezések sémája alkalmas volt arra, hogy Drobnyák Árpád olyan genotípusokat állítson elő, amelyek termelésben felülmúlják az őshonos fajtákat, minőségben pedig nem rosszabbak azoknál. Mivel a keresztezésekkel lehetőség nyílik a gazdaságos árutermelésre, a kialakításukhoz pedig feltétlen szükséges az őshonos fajták tisztavérben történő fenntartása, ez a keresztezési eljárás támogatja e fajták génmegőrzését.A kutató elmondta, a munka kiinduló gondolata az volt, hogy a rendeletben védett őshonos magyar baromfifajtáknak keressenek hasznosítási lehetőséget.
Magyar nemesítésű alapokon a Bábolnától származó genotípusokat kereszteztek. Az őshonos fajtákból és a Bábolnától származókból is többféle genotípussal dolgoztak, több generációban, az így létrejött genotípusoknak vizsgálták a termelési tulajdonságait: a tojástermelést, a tojásminőséget, a hústermelést, a húsminőséget, valamint a szaporodásbiológiai tulajdonságokat. Az őshonos fajtákat a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmezőrzési Központ kutatási eredményei alapján választották ki. Az intenzív genotípusoknál az volt a fő szempont, hogy azok is magyar nemesítésű alapokon nyugodjanak, ezért Bábolnáról kértek olyan genotípusokat, amelyek alternatív tartásban is használhatók lehetnek.
A kutatás 2015 és 2019 között zajlott, egy pályázat segítette hozzá a szakembereket a többéves megfigyelés lefolytatásához.Olyan keresztezéseket hoztak létre, amelyek eddig nem léteztek, és ezek közül meghatározták, melyek alkalmasak tojás-, illetve hústermelésre alternatív technológiákban.
A megfigyeléseik alapján tojástermelésre leginkább a sárga magyar tyúk x TETRA HARCO és a kendermagos magyar tyúk x TETRA HARCO genotípusok, hústermelésre pedig a TETRA H x kendermagos magyar tyúk és a TETRA H x sárga magyar tyúk genotípusok alkalmazhatók. Azonban, ha egy gazdálkodó ilyen állatok tartásába fogna, egyelőre még várnia kell, ezek a genotípusok még nem beszerezhetők, a vizsgálatuk a pályázat időtartamára vonatkozott.
A pályázat sok szereplő közreműködését kívánta. A vizsgálatokban szereplő összesen közel 3000 állat több éven és több generáción keresztüli tartása az állatgondozók, a vágásokon segédkezők, a tízezres nagyságrendű tojást lemérő munkatársak, az adatok feldolgozásában közreműködők munkáját igényelte. Maga a pályázat szerteágazó volt, amely során Drobnyák Árpád és csapata létrehozta a genotípusokat, letelepítették, felnevelték, elemezték az eredményeket.Mérték az élő és a vágott tömegüket, meghatározták a mell és a comb arányát, statisztikai elemzéseket végeztek.
Ezek alapján emelték ki az említett genotípusokat. Azt is megállapították, hogy amelyiknek nagyobb volt az élő tömege, az általában a többi termelési tulajdonságban is jobb volt. A számok továbbá arra világítottak rá, hogy a keresztezésekkel létrejött példányok teljesítményüket tekintve általában jobbak az őshonosaknál, de gyengébbek a hibrideknél.
Az első nemzedékben a keresztezések és reciprok-keresztezések révén 8 genotípus jött létre, amelyek mellett kontrollként tisztavérű csoportokat is telepítettek. A kakasokból 12 hetes korban volt próbavágás, a jércéket felnevelte, és vizsgálta a tyúkok szaporodásbiológiai tulajdonságait. Ezek alapján választott ki négy keresztezett genotípust, amelynek a tyúkjait megvedlette és TETRA HB COLOR kakasokkal párosította. Ezen kívül a sárga magyar és a kendermagos magyar tyúk genotípusokat is párosította a TETRA HB COLOR-ral.Kontrollcsoportként sárga magyar, kendermagos magyar tyúk, ROSS 308 és COBB 500 genotípusokat telepítettek le.
A párosítások során vizsgálta a tojástermelést és a szaporodásbiológiai tulajdonságokat. A letelepített második nemzedék egyedeit kifutós és zárt tartásban is felnevelte, és vizsgálta a hústermelésre vonatkozó tulajdonságaikat.
A kiinduló genotípusoknál számos szempontot vettek figyelembe: amelyeknek nagyobb a környezeti tűrése, azaz jobban viselik a túl magas hőmérsékletet, vagy a nem megfelelő takarmányokat, alacsonyabb termelési szinttel rendelkeznek. Ezeket sikeresen lehet tartani az alternatív tartástechnológiákban, ahol többek között a madaraknak nagyobb mozgástere van a szabadban, és kevésbé befolyásolható a hőmérséklet, derül ki Drobnyák Árpád doktori dolgozatából.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
