A szőlő nyugalmi ideje alatt, ami a lombhullástól könnyezésig tart, néhány hónap áll rendelkezésre mindazon mechanikai növényvédelmi munkák elvégzésére, amelyek célja a szőlő felkészítése a következő tenyészidőszakra.
Számos szőlőbetegség, kártevő telel át a szőlőtőkék különböző részein (szőlőtörzs, tőkefej, kordonkarok, kéregrepedések), a lehullott levelekben, a talaj felszínén, vagy éppenséggel a talajban. Ezeknek az áttelelő alakoknak a gyérítésével eredményesen csökkenteni tudjuk a következő évi kezdeti fertőzések mértékét.
A lehullott lomb összegyűjtésével az ott áttelelő kórokozókat gyéríthetjük eredményesen (pl. szőlőorbánc, peronoszpóra, lisztharmat, fakó- és feketerothadás). Ezekben a levelekben a tél folyamán nagy mennyiségű gombaspóra képződik, amiből tavasszal az első fertőzések indulnak. A levelek összegyűjtése egész télen végezhető, mégis a fagymentes, enyhébb napok a legalkalmasabbak erre a munkára.A fertőzési források (levelek, fürtmaradványok) megsemmisítése különösen a betegségek rendszeres fellépése esetén indokolt. Komposztálásra mindig csak egészséges lombot használjunk!
A metszési munkák során arra is figyeljünk, hogy eltávolítsuk a lisztharmat micéliumával fertőzött vesszőket, valamint a pajzstetvekkel rétegesen borított, legyengült részeket. A súlyos lisztharmatfertőzést a vesszőkön megjelenő foltok is jelzik. A szőlőlisztharmat a szőlő egyik legismertebb betegsége, amely a meleg nyári hónapokban tetemes károkat képes okozni a szőlőbogyók károsításával. Megelőzésében fontos tehát, hogy a szakszerű metszéssel laza, gyorsan száradó, levegős tőkeformát alakítsunk ki. Tavasszal a már betegen kihajtó lisztharmatos hajtásokat minél előbb le kell vágni, nehogy kialakuljanak rajtuk a gomba szaporítóképletei. A lisztharmat gombafonalakkal telel a rügypikkelyek alatt, illetve ivaros termőtestekkel a tőke fás részein.
Amikor a lisztharmat a rügyben telel át, fertőzött, csökött hajtás fejlődik
A pajzstetvek felszaporodása főleg a fakadó szőlőre nézve jelent nagyobb veszélyt.
Tavasszal a vesszőkre és az idősebb részekre vándorolnak véglegesen letelepedve gyors szaporodásnak indulnak. A pajzstetvek szívogatásukkal gyengítik a tőkét, aminek ezáltal csökken a növekedése.
Az amerikai szőlőkabócával (az aranyszínű sárgáság fitoplazma terjesztője) fertőzött szőlőkben a téli metszés alkalmával eltávolított vesszőket, fás részeket égessük el! Olyan ültetvényekben, ahol gyakoriak a szőlő korai tőkeelhalásért felelős ún. farontó gombák (pl. Eutypa, esca), vagy a szőlő feketefoltossága által fertőzött szőlőtőkék, közvetlenül a nedvkeringés megindulása előtti időszakban metsszünk, hogy a sebek könnyebben beforradjanak. A nagyobb vágásfelületeket minél előbb zárjuk le sebkezelő anyaggal (pl. Fagéllel).A szőlőben is érdemes elvégezni a fás részek tisztogatását, ezért kéregkaparó segítségével óvatosan tisztítsuk le a szőlőtörzs, a karok, illetve a faoszlopok megrepedezett, elhalt kérgét.
Ezzel sok fontos szőlőkártevő telelő alakját pusztíthatjuk el. Például a szőlőn rendszeresen előforduló kártevők közül a piros gyümölcsfa-takácsatka teltvörös, téli tojásai, a kétfoltos takácsatka kifejlett egyedei, az akác-pajzstetű lárvái, a gyapjas pajzstetű nőstényei, a szőlőmolyok bábjai, a szőlőilonca hernyója, vagy az alkalmi kártevők közül az ékköves faaraszoló és a kormoslepke hernyói sorolhatók.
Ahol sok tőke fertőzött fás betegségekkel, minél később metsszünk
A kéregkaparékot a szőlő esetében is meg kell semmisíteni. Komposzt készítésére semmiképp se használjuk, mert a lepkék tavasszal kirepülhetnek onnan és ismét kárt okoznának kertünkben.
A tisztogatási munka során ügyeljünk arra, hogy az élő kérgen ne okozzunk sérüléseket, mert a nyílt sebek kaput nyithatnak a különböző gombafertőzéseknek. A telelő kártevők ellen a rügyfakadáshoz közeli időpontra időzítve végezzünk lemosó permetezést olajos, kéntartalmú szerekkel.Pajzstetűfertőzés esetén a nyáron a többi kártevő (szőlőmolyok, amerikai szőlőkabóca) elleni kezelések hatásosak a pajzstetvek ellen is.
A szőlőtőkék körüli talaj felásásával nemcsak a talajt lazítjuk fel, hanem az ott telelő alakokat is hatásosan gyéríthetjük. A szőlő kártevői közül a talajban telel át a szőlőeszelény 8 mm-es csontfehér színű bábja, a vincellérbogár, a firkálóbogár és a cserebogarak lárvája, valamint a homoktalajokra telepített alföldi és dombvidéki szőlőkben rendszeresen károsító kendermagbogár imágója is.
A tél folyamán szedjük le a tőkékről az ott felejtett fürtmaradványokat, mert ezzel is csökkentjük a gombabetegségek (szürkerothadás, fakó- és feketerothadás) telelési és fertőzési lehetőségeit.
Dr. Koleva Roszica
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
