Utolsó szerbiai beszámolómban az ukrajnai háború által okozott káosz szerbiai mezőgazdaságra és élelmiszertermelésre gyakorolt hatásával foglalkoztam. Négy héttel ezelőtt még előfordult, hogy elfogyott az üzemanyag a benzinkutakon, hogy ideig-óráig várakozni kellett az újabb szállítmányra. Azóta megszűnt a pánik okozta vásárlási láz, kiderült, hogy igazat beszélt a kormány, amikor azt mondta, hogy üzemanyaghiány egyelőre nem fenyeget.
Tehát a tavaszi mezőgazdasági munkákat nem kellett gázolaj híján elhalasztani. Most a szárazság okozza a legnagyobb problémát.
Akkor friss hírként számoltam be róla, hogy a kormány rendeletben tiltotta meg az üzemanyag kannába és hordóba töltését a kutakon, hogy elejét vegye az eszement felhalmozásnak. Azóta ezen a rendelkezésen már enyhített a kabinet, újabban 60 liter üzemanyagot engedélyeznek kaniszterbe tölteni. Jelenleg ott tartunk, hogy a kormány hetente szabja meg, hogy mennyi lehet az üzemanyag legmagasabb ára. A lényeg: nincs belőle hiány. Az április 3-ai szerbiai választások előtt a mezőgazdasági termelők attól tartottak, hogy a politikai erőpróba után elszabadul a pokol, égbe szöknek az árak. Ehelyett a választásokat követő héten – ha csak egy dinárral is, de – olcsóbb lett az üzemanyag. Jelenleg 196,4 RSD-t kell fizetni a gázolaj literjéért, ami nem olcsó, 632 HUF-nak felel meg, de legalább van belőle elegendő.Azóta kiderült, hogy a mezőgazdasági termelők többsége példásan, jó gazda módjára idejekorán, még az elmúlt ősz és tél folyamán gondoskodott a műtrágya és a vetőmag beszerzéséről, így az európai műtrágyagyárak többségének leállása nem jelent gondot nekik az idei termelés megalapozásában. Már nagyban dolgoznak a gépek a határban.
Mindent összegezve, az összes nehézség ellenére, zökkenőmentesen indulhatott a tavaszi vetés. Amiről a termelő és az állam tehetett, azt megtették. Egyetlen probléma van most, de az nagy: ősz óta nem volt kiadós csapadék, így most meglehetősen száraz a magágy.
Utolsó szerbiai beszámolómban az ukrajnai háború által okozott káosz szerbiai mezőgazdaságra és élelmiszertermelésre gyakorolt hatásával foglalkoztam. Négy héttel ezelőtt még előfordult, hogy elfogyott az üzemanyag a benzinkutakon, hogy ideig-óráig várakozni kellett az újabb szállítmányra. Azóta megszűnt a pánik okozta vásárlási láz, kiderült, hogy igazat beszélt a kormány, amikor azt mondta, hogy üzemanyaghiány egyelőre nem fenyeget.
Tehát a tavaszi mezőgazdasági munkákat nem kellett gázolaj híján elhalasztani. Most a szárazság okozza a legnagyobb problémát.
Akkor friss hírként számoltam be róla, hogy a kormány rendeletben tiltotta meg az üzemanyag kannába és hordóba töltését a kutakon, hogy elejét vegye az eszement felhalmozásnak. Azóta ezen a rendelkezésen már enyhített a kabinet, újabban 60 liter üzemanyagot engedélyeznek kaniszterbe tölteni. Jelenleg ott tartunk, hogy a kormány hetente szabja meg, hogy mennyi lehet az üzemanyag legmagasabb ára. A lényeg: nincs belőle hiány. Az április 3-ai szerbiai választások előtt a mezőgazdasági termelők attól tartottak, hogy a politikai erőpróba után elszabadul a pokol, égbe szöknek az árak. Ehelyett a választásokat követő héten – ha csak egy dinárral is, de – olcsóbb lett az üzemanyag. Jelenleg 196,4 RSD-t kell fizetni a gázolaj literjéért, ami nem olcsó, 632 HUF-nak felel meg, de legalább van belőle elegendő.Azóta kiderült, hogy a mezőgazdasági termelők többsége példásan, jó gazda módjára idejekorán, még az elmúlt ősz és tél folyamán gondoskodott a műtrágya és a vetőmag beszerzéséről, így az európai műtrágyagyárak többségének leállása nem jelent gondot nekik az idei termelés megalapozásában. Már nagyban dolgoznak a gépek a határban.
Mindent összegezve, az összes nehézség ellenére, zökkenőmentesen indulhatott a tavaszi vetés. Amiről a termelő és az állam tehetett, azt megtették. Egyetlen probléma van most, de az nagy: ősz óta nem volt kiadós csapadék, így most meglehetősen száraz a magágy.
Mivel Szerbia még ma is több százezer tonna búza- és majdnem 1 millió tonna kukoricatartalékkal rendelkezik, ami megközelíti az ország éves szükségletét, lehetővé vált, hogy március 24-én a szerb kormány jóváhagyja búza és kukorica kivitelét Albániába, 28-án pedig ugyancsak ennek a két gabonafélének az exportját Olaszországba. Hogy mekkora mennyiségről van szó pontosan, arról nem szólnak a hírek. De nem is ez a lényeg, hanem hogy Belgrád megmutatta, képes a szolidaritásra a térség országaival.
A vajdasági mezőgazdasági termelők hónapok óta fenyegetőznek, hogy széleskörű, úteltorlaszolással járó tiltakozásba kezdenek, ha a kormány nem tesz eleget a gazdálkodási feltételek javítását célzó követeléseiknek. Ezek között a legfontosabbak: a kormány növelje a terület alapú támogatást hektáronként 40-ről 200 euróra (az ötszörösére!), a földműveseknek ne kelljen fizetni a dízel üzemanyagra kirótt jövedéki adót, szigorítsák meg a húsbehozatalt, valamint a tejpor és az élő állatok importját.Emellett a gazdálkodók érdekvédői ragaszkodnak ahhoz is, hogy a kormány azonnali hatállyal oldja fel a gabona, a liszt és az étolaj kiviteli tilalmát, mert ők most szeretnék eladni termékeiket, amikor csillagászati áruk van.Végül azonban a sorsukkal elégedetlen termelők úgy döntöttek, hogy az április 3-ai szerbiai parlamenti és elnökválasztásra tekintettel mégsem tartják meg a március 29-ére bejelentett demonstrációt, amit az államfői hivatalhoz vezető utak lezárásával kívántak elkezdeni. Hogy közben mi történt, ki késztette jobb belátásra a gazdákat, miként győzték meg őket, hogy most nem elsősorban az ő igényeik kielégítésére tekint elsődleges prioritásként a kormány, az nem derült ki. De tény, hogy a tiltakozás főszervezői egyelőre elálltak a tüntetéstől. Jelezték, hogy a megmozdulásra akkor kerül sor, ha megalakul az új kormány, amellyel megpróbálnak megállapodásra jutni és ha nem sikerül, akkor jön a demonstráció. Egyébként meg június végéig úgysem igen tüntethetnének, mert addig nemigen látnak ki a szántóföldi munkákból. A gazdák követelőzésével kapcsolatosan nem véletlenül érzik sokan úgy az országban, hogy lehetnének kissé körültekintőbbek, együttérzőbbek és szolidárisabbak most, amikor az ukrajnai háború következményei miatt árrobbanás rázza meg egész Európát, és hosszú távon bizonytalanná vált az energiahordozókkal való ellátás, tehát az előállt helyzet nem csak az ő pozíciójukat súlyosbítja, és a teherviselésben mindenkinek, nekik is osztozniuk kell.Hogy enyhítsen a gazdák baján, a kormány lépett. Márciusi döntésével megduplázta, 4 ezerről 8 ezer dinárra növelte a növénytermesztőknek járó terület alapú támogatást.
Ez azt jelenti, hogy a bejegyzett gazdasággal rendelkező termelők most már 25 700 forintnak megfelelő támogatást kapnak az államtól minden hektár megművelt föld után. Ez nagyjából egyharmada annak, amennyit Magyarszágon kapnak a gazdák. Szerbiában 313 ezer bejegyzett gazdaság van, amelyek összesen mintegy 215 millió euró terület alapú támogatásban részesülnek az idei évben a kormánytól.
Mindebből, amit eddig leírtam, az olvasó könnyen arra következtethet, hogy Szerbiában más se történik, mint az ukrajnai háborúval járó bajok orvoslása. Természetesen itt sem állt meg az élet, halad minden a maga kerékvágásában. Viszont kétségtelen tény, hogy világban tapasztalható drágulásokat a szerény költségvetéssel rendelkező Szerbiában fokozottan megérzik a polgárok.Ettől függetlenül az állam teszi a dolgát annak érdekében, hogy megvédje a hazai termelést. Egyik ilyen intézkedése április 1-jén lépett életbe.
Ettől a dátumtól minden olyan üzletnek, amely hús vagy húsból készült termékek forgalmazásával foglalkozik, fel kell tüntetnie, hogy mely termékek számítanak hazainak.A cél ugyanis az, hogy a fogyasztók asztalára minél több hazai termék kerüljön, hogy véget érjen több évtizedes folyamat, amikor a nyugati országokból importált, közel lejárt határidejű, de olcsó hústermékekkel laknak jól a térség lakói. Attól a céltól, hogy a hazai állattenyésztők, a húsfeldolgozók és a fogyasztótársadalom arányosan haszonélvezője legyen a hazai termelésnek és fogyasztásnak, Szerbia még messze jár. De biztató, hogy legalább az igyekezet megvan hozzá.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
