Begyűjtötte több mint 800 féle paradicsom magját a világ minden tájáról, mélyen hisz a biogazdálkodásban, és szívesen tanítja az embereket kertészkedésre, gasztronómiára a Baranya megyei Husztóton élő kistermelő, Csendes Ildikó.
Messze földön híres a Paradicsomkertje, de nem csak ebből a „gyümölcsből” szállít minden hétvégén a piacra, hanem saját készítésű szószokat, krémeket és süteményeket is visz mindig magával. Mint mondja, ügyesen kell egyensúlyozni a friss zöldségekkel és a sokkal jövedelmezőbb feldolgozott termékekkel, mert csak így lehet hosszú távon fenntartani a kis gazdaságot. Csendes Ildikó még alig volt túl a második, saját szervezésű és finanszírozású Paradicsomfesztiválon, de már a harmadikon törte a fejét, amikor interjút kértünk tőle.
A paradicsom szó a Paradicsomkertből, az édeni kertből ered, tehát ez azt feltételezi, hogy a paradicsom maga egy isteni eledel. Minden földi jót nevelgetek a kertemben, úgyhogy bízom benne, hogy nem állok messze a valóságtól, amikor azt mondom, hogy ez itt egy igazi Paradicsomkert.
Nyáron 800 fajta paradicsomnál tartott, most így fél év elteltével mennyivel van több?
– Nem tudom megmondani, mert a számolás helyett inkább tovább gyűjtöm a magokat. Szárítom, tasakolom őket, és amikor végzek ezzel, akkor viszem gépre az állományt, ahol látható a fajtapaletta.
A 800 egyébként azt jelenti, hogy ennyi fajta paradicsom termett legalább egyszer a kertjében?
– Ez egészen biztos. Ha kapok valahonnan magot, akkor abból mindig elültetek néhányat és termeszeni kezdem. Van, amiből csak egy-két tő lesz, de amelyek igazán jól teljesítenek, azokból évről évre egyre többet ültetek.
Szelektálni kell, mert van olyan fajta, ami nem jön be, nem kelti fel az érdeklődésemet, ugyanakkor biztos, hogy minden paradicsom jó, csak meg kell találni, hogy mire.
A világ mely részéről nem kapott még paradicsomot, és mi az, ami nagyon hiányzik a gyűjteményéből?
– Benne vagyok egy olyan Facebook-csoportban, ahol a tagok megosztják egymással, hogy milyen paradicsomaik vannak, így tényleg mindent meg tudok szerezni. Biztos, hogy lesz még egy-két új fajta, de olyan nagy vágyam már nincs. Igaz, hogy az én nyolcszázam és a világon termő 14 ezer (az egyik Egyesült Államok-beli magbankban ennyit tartanak számon) fajta paradicsom között nagy a számbeli különbség. Olyan paradicsomokat szeretnék gyűjteni, amelyeket már első ránézésre jól meg lehet különböztetni egymástól.
|
Csendes Ildikó több mint negyed századon keresztül dolgozott a szépségiparban, modellügynöksége volt. Nagyon szerette, amit csinált, de egy idő után már azt érezte, hogy túl nagy a nyüzsgés, túl feszült a munka, majd jött egy cukorbetegségről szóló orvosi diagnózis. Három éve költöztek Pécsről Husztótra, ahol minden adott volt a hobbijához, a kertészkedéshez. A paradicsom egyre inkább elvarázsolta, sokat olvasott róluk, és hamar rájött arra, hogy a sárga meg a zöld jóval finomabb, mint a piros. Felfedezte, hogy milyen hatalmas a választék, amit érdemes gyűjteni, ezért csatlakozott egy nemzetközi szervezethez, és elkezdte összeszedni a paradicsommagot a világ minden részéről. |
Egyébként a 14 ezer nem végleges szám, hiszen maguk a termesztők is hoznak létre új fatákat. Nem hibrideket, hanem átporzással alakítanak ki újabb paradicsomokat, amelyeket örökségül akarnak hagyni a világnak.
Én is szeretnék egy sajátot, ami már alakul, de még nincs meg a végleges formája, hiszen ehhez nyolc évre van szükség. Akkor kerülhet majd be a paradicsomok nagy könyvébe.
Hogy hívják az ön paradicsomát?
– Tamina. Ez egy rövidítés, aminek spirituális jelentősége van. Olyan a termése, mint egy bugyor, egy összekötött batyu. A mérete közepes, a saláta paradicsomnál egy kicsit nagyobb, a teteje ráncos, alul piros, felül narancssárga. Nagyon finom, lédús, és pont optimális a savasság-édesség aránya. De az előírt nyolc év alatt még sokat változhat.
Ez a 800 fajta a világ minden részéből érkezett önhöz. Azért magyar fajtákkal is foglalkozik?
– Van magyar paradicsomom, 15-20 fajta. Ennél persze sokkal több létezik, de csak ennyit tartottam érdemesnek a termesztésre.
Elvileg a magyar fajtának kellene itt a legellenállóbbnak, a legjobban termőnek lenni, ezzel szemben nagyon érzékenyek, és hajlamosak a gombásodásra.
Erősen szelektálnom kellett, de ami maradt, az nagyon bejött, és termesztem is évről évre.
Miért éppen a paradicsom lett a szenvedélye?
– Mert nagyon szeretem, gyönyörű növény, és nagyon finom a gyümölcse. Sokrétűen használható, és megterem Magyarországon is. Egyébként nemcsak termesztem őket, hanem új ízeket is kreálok a segítségükkel. Azért lett sok féle paradicsomom, mert mindegyiket más célra lehet használni, ezt kihasználva, készítek sok mindent, például aszalt paradicsomot, szószokat, krémeket, ivólét, ketchupot, de sütök sós és édes süteményt is belőlük.
Hogy kezdődött ez a szerelem?
– Először a családomnak kezdtem el termeszteni, hogy ne mérgeket egyenek.
Ezt hogy érti?
– Az, amit a boltok polcain talál, nagyon jól néz ki, és olcsóbb, mint az őstermelő paradicsoma. De a nagy mezőgazdasági területeket folyamatosan permetezik, vegyszerezik, és bárennyire is mondják, ez nem bomlik le, hanem beszivárog a földbe, amit aztán felszív a növény.
Azon az 1500 négyzetméteren, ahol én termelek, harminc éven keresztül marhalegelő volt, vagyis nem zajlott növénytermesztés, de trágya volt bőven.
Soha nem szántatok, mert a permakultúrális földművelésben hiszek, és inkább harcolok a gyommal. Ültetésnél hamu, mész, alginit és komposzt keverékét teszem a növények alá, a védelmet pedig a csalános, nadálytöves, zsurlós permetezés jelenti, amit kiegészít a gombák elleni élesztős permetezés, locsolás. Az biztos, hogy ami nálam terem, az vegyszermentes és egészséges.
Megfizetik ezt a vásárlók?
– Amikor elkezdtem, heti 4 ezer forint volt a bevételem 3 ezer forint kiadás mellett, és megvallom, kétségbe estem. Most már azért jobb a helyzet, de így is nehéz, mert nem kapok támogatást, hiába pályázok. Jó lenne felvenni egy alkalmazottat, de az nagyon megdrágítja a dolgokat, és nem biztos, hogy ki tudom termelni a bérét.
|
„A saját mindig sokkal jobb, sokkal finomabb, ezért még a balkonon is érdemes belekezdeni a paradicsomtermelésbe” – mondja a szakember, aki szerint a piacon megvett példányokkal is neki lehet kezdeni. Ki kell szedni a magját, aztán jöhet a fermentálás, hogy a magokat fedő nyálkás, könnyen penészedő burkot eltávolítsuk. Tegyük pohárba, öntsünk rá vizet, és hagyjuk erjedni, hogy leváljon a magköpeny. Két nap elteltével leszűrjük, és kitesszük egy papírlapra száradni. Általában a kezdők a koktélparadicsomot kedvelik, de ha van megfelelően nagy edényünk, akkor akár folyton növőt is lehet termelni az erkélyen. Sok tápanyagot igényel, ami lehet komposzt vagy az alginit, ez utóbbi a kertészeti boltokban kapható, de hamut és meszet is keverhetünk a földbe. A virág- és palántaföld viszont kerülendő! Inkább menjünk ki az erdőbe, és gyűjtsünk olyan földet, amit a vakond kitúrt, vagy vigyünk haza humuszos, avaros földet. |
Sokan feladják, de én nem fogom, mert inkább öt ember helyett dolgozom. Ezt akarom csinálni.
Lehet, hogy a sütik meg a szószok mentik meg a Paradicsomkertet?
– Az biztos, hogy a feldolgozott termék sokkal kifizetődőbb, és ezt így együtt érdemes csinálni. Bármennyit sütök, mindent megvesznek azon nyomban, ami nagyon jó, mert azt jelenti, hogy szeretik. Azt persze nem tudom, hogy bírnám, ha a 78 éves anyukám nem segítene.
A Paradicsomfesztivál hoz vagy visz?
– Egyelőre visz, de nem is úgy álltunk neki, hogy ez hamar nyereséges lesz. Senkitől semmilyen támogatást nem kaptunk, de a családommal így is bele fogtunk, és már a harmadikon agyalok, mert nem olyan ember vagyok, aki könnyen feladja.
A célunk egyébként az a Paradicsomfesztivállal, hogy ismereteket adjunk át másoknak a paradicsomról és a gasztronómiáról.
A másik fontos érv, hogy mindenhol rendeznek ilyesmit, ahol paradicsomot termesztenek, sőt, az egyes országok meg is hívják a többieket. Tavaly a román szervező volt itt, de idén senki nem jöhetett a koronavírus miatt.
Vannak kedvenc paradicsomai?
– Rengeteg kedvencem van, mint például a Pascal di Picardie, Green Giant, Green Zebra, Violet Veselja, Ljubimitsa, Plum Tiger, Speckled Roman és Basajaun.
Az számít, hogy melyik milyen színű?
– Az eredeti paradicsom sárga volt, ezeknek általában magasabb a cukortartalmuk, tehát édesebbek, mint a piros. A pirosban több a likopin, a feketékben viszont magas az antocián-tartalom, amely egy antioxidáns, tehát védő és immunerősítő szerepe van.
Nem bánta meg, hogy feladta az eredeti hivatását?
– Nem, hiszen sokkal nyugodtabb vagyok, mint korábban, és szinte csak a piacnapon megyek a városba.
Sőt, van, amikor még oda sem, hiszen a férjem sokszor piacozik helyettem.
És sikerült magát meggyógyítani?
– Hál’ Istennek igen, a cukorbetegségem miatt utoljára másfél éve voltam orvosnál. Szerencsére nem is kell mennem, és gyógyszert sem kell szednem, mert meggyógyítottam magamat. Metafizikai főiskolát végeztem, spirituális gyógyító és terapeuta vagyok.
Nagyon fontos a lelki hozzáállás, az, hogy az ember ne a negatív dolgokkal vegye körbe magát.
Ezért nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem olvasom a híreket, és így sokkal kevesebbet idegeskedem, mint a rendszeres médiafogyasztók. Nagyon sokat segített az, hogy növényekkel foglalkozom, hiszen ez egyfajta meditáció, és én folyamatosan meditálok, amikor dolgozom.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
