Persze nem a háztartásokból nyert moslékra kell gondolni.
A paraszti gazdaságokban régen a sertéseket többnyire konyhai maradékokkal és hulladékokkal etették, ez ma már az állattartóknak szigorúan tilos. Hollandiában viszont nagyüzemi szinten is megvalósítják a melléktermékekkel való takarmányozást, de a régihez képest észszerűbben és nagyobb egységekben, és a maradékokat, illetve a hulladékokat nem a családi gazdaságoktól, hanem a nagy mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari feldolgozóktól nyerik.
Az ilyen jellegű anyagokat többnyire nedves etetés formájában lehet hasznosítani. Jelenleg évente mintegy 3 millió tonna nedves sertéstakarmány keletkezik Hollandiában. Ebből adódóan az ország sertésállományának közel 30 százalékát nedves takarmányokkal etetik. A nedves takarmányokban elszaporodó ecetsav baktériumok bizonyos körülmények között kedvező hatást gyakorolhatnak az emészthetőségre.
Hollandia sertésállományának 30 százalékát nedves takarmányokkal etetik.
A burgonyahéj az egyik jól hasznosítható melléktermék, de már nem a háztartásokból, hanem a csipsz-gyártásból nyerik. Ugyancsak nagy tömegben keletkezik a gabonaalapú szeszgyári moslék, valamint keményítőgyártási melléktermékek is.
A tejfeldolgozás ipari üzemekben történik, így a tejipari melléktermékeket (író, savó, stb.) is nagy tömegben és homogenizálva kerülhetnek a sertések nedves takarmányába, bár a savó az utóbbi években annyira felértékelődött, hogy legfeljebb 2-3 százalékát használják sertések etetésére.
Bizonyos mennyiséget az ilyen termékekből kérődző állatok takarmányozására is felhasználnak.