A gazdálkodók eddig több mint 2 milliárd euró adósságot halmoztak fel a társadalombiztosító felé, és csak egyre nő az adósságuk. Mivel a vajdasági magyarok jelentős hányada földművelésből él, nem mindegy számukra, hogy a szerbiai kormány és parlament megoldja-e a nyudíj- és egészségbiztosítás évtizedek óta húzódó idült problémáját.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy behajthatatlannak tűnik az a 2 milliárd euró adósság, amit a földművesek az elmúlt 36 évben felhalmoztak a társadalombiztosítóval szemben.
Szerbiában 1986 óta van a földművesek számára államilag biztosított, intézményes nyugdíjbiztosítás, ami kötelezettségekkel is jár. Hogy valaki földműves nyugdíjbiztosított legyen, ahhoz legalább 0,5 hold termőfölddel kell rendelkeznie. Az első években nem kevesebb, mint 250 ezer nyugdíjbiztosított mezőgazdasági termelője volt Szerbiának, mára viszont 180 ezer alá csökkent a számuk, és tovább tart a lemorzsolódás.
Lévén, hogy 1986 óta nem kevesebb, mint 34 év telt el, így még annak a gazdálkodónak sincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges 40 munkaéve, aki a kezdetek óta fizeti a járulékot. Így eddig csak azok a földművesek vonulhattak nyugdíjba, akik betöltötték 65. életévüket – föltéve, hogy legalább 15 éven át fizették a nyugdíjbiztosítási járulékot.
Ők nagyon alacsony járandóságot kapnak. A földművesek átlagnyugdíja 100 euró körül van Szerbiában.
Az országban 3500 olyan nyugdíjas van, aki a legalacsonyabbnak számító 5 ezer dináros havi nyugdíjat kapja (1 RSD=3,07 HUF). Ennek oka, hogy a földműves nyugdíjbiztosítási alapnak kevés a pénze, és azért kevés, mert 2010 óta átlagosan évi 7 ezerrel csökken a biztosítottak száma. Sokan fordítanak hátat a mezőgazdaságnak, hogy külföldön vállaljanak munkát, emellett nagyarányú az elvándorlás a falvakból. Másrészt látják az emberek, hogy mennyire kevés pénzt kapnak a nyugdíjra jogosult szaktársaik, emiatt egyszerűen nem fizetik tovább a járulékot, inkább lemondanak a biztos járandóságot jelentő, de alacsony nyugdíjról. Eközben halmozzák az adósságot. Azoknak a 90 százaléka pedig, akik fizetik a járulékot, a lehető legkisebb nyugdíjalapot választotta, ezért eleve kevés pénz folyik be az alapba – és emiatt nem lehet magasabb a nyugdíj.
Óriási, 2 milliárd eurós tartozása halmozódott fel a földműveseknek az intézmény irányába, és ez az adósság gyakorlatilag behajthatatlan.
– Problémát jelent az is, hogy a rendszer 1986-os elindítása óta nem a földterület, tehát az elért jövedelem után fizetnek nyugdíbiztosítást a földművelők, hanem ugyanolyan elbírálás alá esnek az 1 holdas és a 100 holdas gazdák is. Ebből az következik, hogy a kis területen gazdálkodók képtelenek fizetni a nyugdíjbiztosítást. A többi között ezen is változtatni kíván az új összetételű szerb kormány. Most a földművesnyugdíjakról rendelkező törvény gyökeres megváltoztatása a lényeg, hogy ezáltal tartósan rendezzük az idült problémát – mondja Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője, a törvényhozás mezőgazdasági bizottságának alelnöke.
– A VMSZ képviselőinek megérte éveken át melegen tartani a földművesek megoldatlan nyugdíbiztosításának ügyét, mert végre látszik a fény az alagút végén. Jelenleg ott tartunk, hogy már a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági miniszter is folyamatosan arról beszél, hogy 2021-ben rendeződik a kérdés.
A két tárca összehangoltan teszi a dolgát, és már van egy papírra vetett elképzelés arról, hogy miként kell megváltoztatni az elavult, az egypártrendszer alkonyán, 1986-ban meghozott, 2018-ban csak némileg módosított nyugdíbiztosítási törvényt.
A törvénymódosítás lényeges pontja lesz, hogy mindenki maga dönthet, részese kíván-e lenni a nyugdíjbiztosítási rendszernek, és hogy fizeti-e a járulékot, vagy sem. Másrészt, a családi gazdaság méretétől és bevételétől is függ majd, hogy mennyit fizet egy biztosított.
A VMSZ képviselője rámutatott, hogy a földművesek nyugdíbiztosításán kívül az egészségügyi biztosításuk sem tekinthető megoldottnak:
– A gond abból adódik, hogy az állam évekre visszamenően követeli a földművesektől az egészségügyi járulék be nem fizetése révén felhalmozott adósság törlesztését, kamatostól, még akkor is, ha az érintett nem vett igénybe egészségügyi szolgáltatást. Itt nagyságrendileg jóval kisebb összegről van szó, mint a nyugdíjbiztosítás esetében, de sok termelőt ez a probléma is érzékenyen érint. Ennek a kérdésnek a rendezésébe a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakemberei is bekapcsolódtak.
Az éveken át halmozódó, kamatokkal terhelt tartozást szerintem lehetetlen lesz behajtani, és az államnak az volna az érdeke, hogy legalább az alaptartozást megfizettesse.
Eddig volt rá lehetőség, hogy az adós termelők 2 év alatt rendezzék az alaptartozás ügyét, de ez sem mindenkinek sikerült. Szerbiában több mint 100 ezer földművest érint ez az idült probléma, amit mielőbb rendezni kell – teszi hozzá Fremond Árpád, aki szerint a kormány eltökélt abbéli szándékában, hogy tartósan rendezze a földművesek nyugdíj- és egészségügyi biztosítását.
– Biztosra vehető, hogy több lehetséges megoldási modell lesz, ami választási lehetőséget ad a mezőgazdasági termelőknek. Maguk dönthetik el, hogy melyik a legkedvezőbb megoldás a számukra. Az alaptartozást azonban mindenféleképpen törleszteni kell ahhoz, hogy az éveket elismerjék. Erről beszél nap mint nap mind a pénzügy-, mind pedig a mezőgazdasági miniszter – mondja a szerbiai parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke.
A bajokat tetézi, hogy Szerbiában kiöregedőben van a gazdatársadalom. A statisztikai hivatal adatai szerint a földművesek 42,5 százaléka idősebb 65 évesnél, a 35–44 év közötti termelők aránya viszont csak 8,7 a gazdatársadalomban.
A legtekintélyesebb belgrádi napilap, a Politika arról számolt be, hogy a 7 millió lelket számláló Szerbiában, ha a jelenlegi népességcsökkenés tovább tart, akkor 15 éven belül a települések egynegyede, mintegy 1200 falu – 4709 település közül – teljesen kihal, egyetlen lakójuk sem lesz. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint a nyugat-balkáni országban 85 olyan település volt, ahol kevesebb, mint tíz ember élt, majdnem ezer falunak pedig kevesebb, mint száz lakosa volt.
A falvakban kevés a munkalehetőség, az ott élők, főként a fiatalok ezért külföldre mennek a könnyebb megélhetés reményében. Jobb esetben valamelyik szerbiai nagyvárosban keresnek boldogulást. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint naponta 139-en, éves szinten pedig 51 ezren hagyják el Szerbiát.
A falvak elnéptelenedéséhez hozzájárul, hogy nagyon sok településen nem működik iskola, nincs egészségügyi szolgáltatás, de még művelődési otthon sem. Ezer olyan falu létezik Szerbiában, amelyikben egyetlen üzlet sincs. Ötvenezer olyan lakatlan ház van az országban, amelynek nincs tulajdonosa, 150 ezer házban pedig nem él senki. Ezek a riasztó adatok a szerb kormányt arra késztették, hogy a Szerbiai Tudományos és Művészeti Akadémiával (SANU) közös szakcsoportot hozzon létre, hogy programot dolgozzanak ki a hanyatlás megfékezésére. A program egyelőre körvonalazódik.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
