Egyes évjáratokban visszatérő jelenség a napraforgótányér élettani eredetű deformációja, torzulása. A tányérvirágzat kaszat felőli oldalán megjelenő „tumorszerű” pikkelylevél-kinövések, a tányér hasadása, a hasadás közelében gyakran előforduló nyelvesvirág-tömörülés, stb.
Ezt a jelenséget a szakirodalom a napraforgótányér ellevelesedéseként (phyllomania) tartja számon. A phyllomania jelenségét több tényező is elősegítheti. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy ezen elváltozásokat az alábbi ökológiai tényezők okozzák:
Az élettani eredetű tányérdeformációs tünetekkel Franciaországban 1984-ben kezdtek foglalkozni, de Magyarországon már 1976-tól vannak ez irányú megfigyelések a vetésidő-kísérletekben (Horváth 1988).Az elváltozásokat valamennyi köztermesztésben lévő hibridnél és fajtánál észlelték.
E fejlődési rendellenességek többsége – a többi fiziológiai problémához hasonlóan – gyakran sújtja a különböző hibrideket.
1. ábra: D1 típusú virágzati rendellenesség
Fotó: Horváth Z.
A tünetek (tányérdeformáció, virágzási rendellenességek stb.) tekintetében az érintett napraforgótáblák növényállománya rendkívül nagy heterogenitást mutat. Nemzetközi vizsgálatok alapján e tünetek egyértelműen a „hideg stressznek” tulajdoníthatók, melyeket nagyon gyakran kísér bórhiány is. A vizsgálatok megerősítették: azok a napraforgó-állományok, amelyek közvetlenül a virágzás előtt vagy a virágzásuk kezdetén intenzív hideg periódusnak voltak kitéve, valamennyien mutatták a tüneteket.
A napraforgó számára az egyik legfontosabb mikroelem a bór, amelynek jelentős szerepe van a termésképződésben. Hiánya következményeként a napraforgók tányérjai deformálódnak és bennük léha kaszatok fejlődnek.A virágkezdemények kifejlődése előtt fellépő bór- és mangánhiány hatása kritikus lehet, mivel rendellenességet okoznak a virágzat fejlődésében.
A bórhiány tüneteit az aszály fokozza. A bórral jól ellátott napraforgónövények csöves virágaiban a kutatók a nektártömeg és a cukorérték növekedését észlelték a kontroll növényekhez képest. A bórhiány tehát ugyancsak kedvezőtlen hatással van a nektártermelésre. A bórhiányos, deformált, torzult napraforgó tányérvirágzatok nektártermelése csökkent mértékű az egészséges növényekéhez képest.
Az abiotikus tényezők (hideg stressz, bór- és mangánhiány, aszály) hatására kialakult tányérdeformáció tüneteit a nemzetközi vizsgálatok alapján az alábbi típusokba sorolják (csak a Méhészet 2021. januári számában a 22. oldalon közölt fotókon látható virágzási rendellenességek típusait ismertetjük részletesen):
– Ezen tünetcsoport esetében a pikkelylevelek, a nyelves- és csöves virágok rendezetlen halmaza található a tányérokon.A pikkelylevelek gyakorisága miatt e tünetcsoportot a szaknyelvben „pikkelylevelesedésként” említik.
2. ábra D2 típusú virágzási rendellenesség
Fotó: Horváth Z.
A pikkelylevelesedés különböző változatait, a gyakorlati felhasználás számára a következőképpen csoportosítják:
A D típusú torzulási rendellenesség tüneteit a francia szakemberek már 1986-ban megfigyelték. A károsodott növények többnyire alacsonyabbak voltak, tányérjuk pedig kisebb volt a nem károsodott napraforgó növényekénél.
Ebbe a csoportba nagyon változatos aberrációs tünetek tartoznak, sokszor a fészekpikkellyel keveredve, 5 változata ismert. Ezek a napraforgó virágzatán kialakuló aberrációk nem mérgezők, de tömeges előfordulás esetén termésveszteséget okoznak a növénytermesztőnek és a méhésznek egyaránt.
Dr. Lajkó László
c. egyetemi docens
Phytopatent Kft. Budapest
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
