Az állatvédelem és az állatjólét területén korszakváltás zajlik. A törvényi szabályozás az elmúlt 10 évben folyamatosan fejlődött. Ezen felül szervezetek, társadalmi csoportok, gazdálkodók köteleződnek el a humánus állattartás mellett. Ebben a kérdésben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a haszonállattartókat képviseli.
Dúl Udó, a NAK állattenyésztési csoportvezetője kifejtette, hogy a hazai termékpályákon a gazdák nemcsak a jogszabályokban foglaltakat, de azokon túlmutatva is olyan állatjóléti szempontok szerint szervezik meg az állattartást a sertéstől a szarvasmarhán keresztül a baromfiig, melyek Európában is kimagasló minőséget képviselnek. Az ezzel kapcsolatos tévhitekről és tényekről beszélgetett Dúl Udóval, a NAK állattenyésztési csoportvezetőjével Halmos B. Ágnes, a Kistermelők Lapja főszerkesztője.Az utóbbi egy évben a korábbiakhoz képest sokkal több és látványosabb dolog történt hazánkban az állatvédelem terén.
Tavaly az Állatorvostudományi Egyetemen külön intézet foglalkozik a témával, tavaly óta külön miniszteri biztosa van az állatvédelemnek, tavasszal egy kérdőíven válaszolhattuk meg, mit gondolunk az állatok védelméről, a közelmúltban azok a szervezetek, amelyek tagjai állatokkal foglalkoznak – a kutatóktól a cirkuszszövetségig – aláírtak egy állatvédelmi kódexet, az országgyűlés pedig egyebek mellett a közelmúltbeli vadmadár-mérgezések nyomán szigorítja az állatvédelmi törvényt.
Az állatvédelmi kódex aláírói között volt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, mint a haszonállatok védelmével kapcsolatban kompetens szervezet.
Dúl Udó, a NAK állattenyésztési csoportvezetője
Fotó: Bokor Ádám
– Azt gondolom, hogy az elmúlt egy évben egy csomó olyan dolog történt, hogy elmondhatjuk, állatvédelem területén korszakváltás zajlik. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a haszonállattartókat képviseli, több termékpályán, mint egy horizontális érdekképviselet.A baromfitartóktól a sertéstartókig nagyon sok termékpálya tartozik az agrárkamarához, és elmondhatom azt is, hogy ezen termékpályákon most is már a haszonállattartóknak nagyon fontos az állatvédelem, az állatjólét kérdése.
Sőt, én azt gondolom, hogy nálunk, haszonállattartóknál inkább állatjólétről kell beszélni. Az állatvédelemről kevésbé, hiszen nincsenek kóbor haszonállatok. Nem rakjuk ki a haszonállatainkat az út mellé, míg társállatok tekintetében azért több százezres nagyságrendben vannak kóbor állatok is hazánkban.
– Induljunk el a kályhától! Ha az ember az állatvédelem szót hallja, akkor általában arra gondol, hogy az állatokat megkínozzák. Az állatvédelem, az állatkínzás ellen véd, vagy valami másról van itt szó?
– Ezen a területen, azt gondolom, hogy több fogalom van, amelyet rendszeresen keverünk. Beszélhetünk állatjólétről, beszélhetünk állatvédelemről, másik oldalon állatbántalmazásról, állatkínzásról. A 60-as évek közepétől kezdődően alakulnak ezek a fogalmak.A ’60-as években született meg az öt szabadság elve az állatok jóléte tekintetében,
ami azt akarja, hogy az állatoknak a teljes életük során megfelelő bánásmódot, megfelelő takarmányozást kell biztosítani, lehetőséget kell neki adni arra, hogy kifejezze a természetes viselkedését, megfelelő területet kell neki biztosítani. Tehát ezeknek az állatoknak biztosítanunk kell a szenvedésmentes életet. Ez érvényes társállatra, haszonállatra egyaránt.
Ezek a fogalmak az elmúlt 50 évben folyamatosan fejlődnek, így az állatjólét is, tehát ha azt mondom, hogy állatjólét, nem egy befejezett fogalomról beszélek. Ahogy halad előre a tudomány, úgy egyre többet tudunk meg arról, hogy milyen igényei vannak az egyes állatoknak. Függetlenül attól, hogy kutyáról vagy sertésről beszélünk, egyre többet tudunk meg az állatok igényeiről. És azt gondolom, hogy egy gondos állattartó, igyekszik is ezeket az igényeket minél magasabb szinten kielégíteni.
– Akkor mégis miért van az, hogy a haszonállattartókat, aztán mindennek elmondják, csak kedves embernek nem.
– Én azt gondolom, hogy a társadalomban téves kép él a haszonállattartókról: egy 50 évvel ezelőtti, vagy inkább a harmadik országokra jellemző kép.A világon az Európai Unióban van a legszigorúbb szabályozás az állatjólétre és az állatvédelemre.
A harmadik országokban nincsenek ilyen szigorú szabályok. Sőt, még azt is hozzá tudom tenni, hogy Magyarországon még az uniós előírásokon felül is vannak szabályok, amelyeket az állattartóknak be kell tartani.
A mai fogyasztó már nem találkozik az állatokkal, csak az állati termékekkel
Fotó: Csatlós Norbert
A fogyasztók, az emberek, a társadalom egy kicsit messzire került ma már az állattartástól, vagy inkább az egész mezőgazdaságtól. Nem tudják, mivel foglalkozik, nem ismerik sem a növényeket, sem az állatokat. Sokszor nem tudják, hogy annak az állatnak, amit éppen látnak, mi a hivatalos neve. Ez nem csak a haszonállatokra, de vadállatokra is érvényes. Az emberek nem tudják, mi a különbség egy őz és egy szarvas között. Nem tudják, hogy a szarvasmarhának mi a pontos megnevezése. Messzire került a társadalom a mezőgazdaságtól, és talán nem kommunikáltunk erről eleget. Nem engedtünk elég bepillantást az embereknek abba, hogy a mezőgazdaság hogyan fejlődött az elmúlt években.Csak az alatt a 25 év alatt, amire én rálátok, óriási fejlődés ment végbe az állattartásban.
Úgyhogy emiatt nem értik az emberek, és emiatt nagyon könnyen felülnek olyan információknak, negatív képnek, amelyeket mondjuk a közösségi médiában, nem is tudom, milyen kifejezést használjak, mondjuk úgy, önkéntes információszolgáltatók mutatnak be az állatokról. S hogy miért teszik ezt? Mert van, akinek nem tetszik az, hogy az állatokat használjuk. Ez a sarkalatos pontja annak, hogy az állattartás megosztja a társadalmat. Hiszen mi használjuk az állatokat.
De az állatjólétnek is több megközelítése van. Vannak, akik az állatok igényeit tényleg tudományos alapokon szeretnék kielégíteni egyre magasabb szinten, és a tudományos eredményekre alapozzák azt, hogy hogyan tartják az állatot. És van egy másik irányzat, ami az állatoknak jogokat szeretne adni. Az egyik irányzat azt mondja, hogy az állat és az ember nem egyenlő, de egy állatot csak akkor használhatok, hogyha…
– Ennek az öt alapjognak megfelel.– Így van, ennek az öt szabadság elvnek megfelel, és kvázi az a dolog, amit az állatoktól kapok, meg amit én adok neki, az egymással arányban van. Tehát tisztességes tartásmódot biztosítok neki.
– És a végén megeszem.
– Vagy lovagolok rajta, vagy a tejét hasznosítom. Számos hasznosítási forma van az állatok tekintetében, és az emberi történelemre vezethető vissza, hogy az állatokkal milyen viszonyban vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy ezeket az állatokat az állattartó nem szeretné. A másik megközelítés pedig abban az irányban indult el, hogy az állatoknak jogokat biztosítsunk, az állat egyenlő az emberrel. Nyilvánvalóan ez a két irányzat küzd egymással. Az elmúlt 25 évben nagyon sokszor volt olyan, hogy szerettünk volna állatjóléti szabályozás tekintetében előrelépni, de pont azok, akik jogokat adtak volna az állatoknak, fúrták meg, hogy előrelépés történjen ezen a területen.
Gyöngytyúk – régen a tanyákon mindennapos volt, ma sokan az állatfaj létezéséről sem tudnak
Fotó: Csatlós Norbert
Én nem tudom, hogy egy állat hogyan lehet a jog alanya. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon szép, összetett téma. Hogyan vállal egy állat kötelezettségeket. Én azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy erre a fajta látásmódra a társadalmunk megérett.A társadalom egy szegmense, aki nyilvánvalóan ezt fogadja be, néha az állatokat az emberek elé helyezi.
Én ezt elismerem, de azt gondolom, hogy ezek között a területek között kommunikációra van szükség, meg kell mutatni mindenkinek, hogy tudományos alapokon mi az állatnak az igénye!
– És akkor talán nem etetik például csokival a kutyákat.
– Például a csokival, ami egy kutyának kifejezetten káros, így van. Én azt gondolom, hogy ha már a társállatok takarmányozását meg említettük, hogy egy-egy társállat takarmányozása nem mindig van olyan szinten, mint egy haszonállaté, akinél a takarmányt úgy állítom össze, olyan premixet kap, olyan takarmány alapanyagokat, amelyek az optimális fejlődést biztosítják a számára. Azt gondolom, hogy némelyik haszonállat takarmányozása úgy van megtervezve és olyan színvonalú, mint mondjuk egy sportolóé.A társállatok tekintetében viszont nagyon sokszor maradékon élnek az állatok.
Ez nem tudja biztosítani az állatoknak a természetes igényeit, én azt gondolom, hogy ez az állatkínzás. Az az állatkínzás, hogyha egy állatnak nem biztosítom azt, amire szüksége van.
– Akkor térjünk rá egy kicsit részletesebben a haszonállatokra, hiszen mégiscsak a mezőgazdaságra próbálunk fókuszálni. A haszonállatok tekintetében mik azok a jogok, vagy az a fajta megközelítés, amelyik az állatjólétet biztosítja a haszonállataink számára?
– Teljesen értem a kérdést, de azt gondolom, hogy egy haszonállattartónak kifejezetten érdeke az, hogy az állat minél nagyobb jólétben éljen, hiszen ahogy mondtam, egy megfelelően összeállított takarmányozással, megfelelő környezet biztosításával sokkal jobb teljesítményt tud leadni az az állat.Tehát forintosítható előnyei vannak az állatjólétnek.
Az egy más kérdés, hogy nem mindenki számol ennek utána, hogyha én több helyet biztosítok az állatomnak, hogyha még jobb takarmányt adok neki, hogyha gyakrabban változtatom a takarmányozását, akkor nekem hamarabb lesz abból vágóállatom, vagy más összetételű lesz mondjuk az állatnak a leadott teje.
Fotó: Csatlós Norbert
Tehát egy haszonállattartónak kifejezetten érdeke az, hogy állatjólétet biztosítson. Tehát nem most, nem újonnan kezdődött a dolog. Ahogy elmondtam, a ’60-as évek óta van ez a szemlélet a haszonállattartásban, de mondok egy hazai példát. Az elmúlt 15 évben hazánkban kifejezet figyelem fordul az állatok jólétére, arra, hogy minél nagyobb állatjólétet biztosítsunk az állatoknak, hiszen ezt egyrészt jogszabályok írják elő és büntetni lehet, hogyha valaki nem tartja be ezeket, másrészt pedig uniós előírásokon felüli követelményrendszert hoztunk létre a sertés és baromfi esetében, amelyeket támogatunk is. Tehát a több fény biztosítása, ivóvíz minőségű itatóvíz biztosítása és sorolhatnám a követelményeket.Gyakorlatilag olyan dolgokat tettünk bele a magyar szabályozásba, ami kifejezetten az állat érdekét szolgálta.
– Akkor tulajdonképpen Magyarországon nem lehetne például olyan rémfilmeket leforgatni, amikkel állatvédő szervezetek szokták riogatni az interneten az embereket?
– Én azt gondolom, hogy az olyan állattartót, vagy nem is nevezném annak, aki nem megfelelő körülményeket biztosít az állatai számára, azt az igazi állattartók kivetik maguk közül, és szándékosan használtam ezt a szót, mert egy állattartó mondta nekem, hogy azokat mi kivetjük magunk közül. Azt nem tartjuk állattartónak. Az csak használja, tényleg csak kihasználja az állatot.
Elég heterogén hazánkban az állattartók gyakorlata, hiszen az állatjólétre költeni kell. Ahhoz, hogy én jobb takarmányt adjak az állatnak, meg ezeket a plusz feltételeket biztosítsam, ez nekem költségekkel jár.Ideális esetben ezeket a plusz költségeket nem támogatni kell, hanem egy erre érett társadalomban, ezt a fogyasztó nem csak elvárja, hanem hajlandó ezért áldozni is.
Tehát az a rossz hírem van, hogyha a magyar fogyasztó nem ismeri el azt, hogy a magyar sertés egy magasabb állatjóléti körülmények között egy jobb takarmánybázison felnevelt sertés, és ezért nem hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni, akkor sajnos nagyon sok állattartó kényszerül majd arra, hogy a tevékenységét befejezze, hiszen a takarmányárak iszonyatosan magasak lettek, gyakorlatilag 50-60%-os költségnövekedés ment végbe az elmúlt egy évben. Az értékesítési árak pedig több éve nem voltak ilyen alacsonyak.
Magyar sertés a húspultban
Fotó: hba
– Akkor tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogyha a magyar fogyasztó nem hajlandó megfizetni a magyar hús árát, akkor majd jön a lényegesen gyengébb minőségű hús, mondjuk jó esetben Európa más területeiről, rosszabb esetben pedig valahonnan a világ másik végéről ideszállított hús.
– Igen, ezt a rosszabb esetet közelítsük meg, hiszen Európában kifejezetten az állatjólét további növelése tekintetében most is ambiciózus tervek vannak. Én azt mondom, hogy túl ambiciózusak, hiszen nincs még mellé téve az, hogy ezt miből és ki fogja finanszírozni.Hogyha ilyen túl ambiciózus terveket fogalmazunk meg, mint most a Farm to fork stratégiában az Európai Unió megfogalmazott, akkor ez azzal járhat, hogy az Európai Unión belül lecsökken a termelés, és nem leszünk önellátók.
Bár a legtöbb állati termék tekintetében az Európai Unió kb. 20%-kal az önállósági szint fölött van, de eljöhet az az idő, hogy nem lesz az Európai Unió önellátó állati termékekből. És ezt olyan külső, harmadik országokból lesz kénytelen pótolni, ahol ezek az állatjóléti vagy akár állategészségügyi, vagy más sztenderdek nem olyan magasak, mint az Európai Unióban. És akkor itt jön be majd a kettős mérce, hogy az be fog jönni az unióba egy másfajta jogi környezetből, miközben az Európai Unióban a gazdáktól továbbra is egy magas szintet követelünk meg. Én azért azt szoktam mondani, hogy az az állatjólét, meg az az állatvédelem, amiről mi beszélünk, nem állhat meg az Európai Unió határainál. Ezeket a sztenderdeket meg kell követelnünk a kereskedelmi partnereinktől is, és meg kéne követelni azoktól a harmadik országoktól is, akiknek azokat a borzalmas képeit egyesek levetítik az emberek riogatására.Tehát nekünk ezt a tudást, azt a szintet, amit már az Európai Unió elért, exportálni kellene a világba, mielőtt továbblépnénk, és mielőtt még ambiciózusabb terveink lennének.
– Vannak egyébként példák arra, hogy ezt a tudást, mondjuk a magyar gazdáknak az állategészségügyi tudását, állattenyésztési tudását exportáljuk valahova?
– A kereskedelmi partnereink szerint igen. Például nagyon sokszor az állatjólét, állatvédelem területén nagyon célkeresztben vannak állatszállítások. És ugye az Európai Unió élve is szállít állatokat az Európai Unión kívülre, például Törökországba. Az ilyen szállítások során az Európai Unión belül alkalmazzuk a saját szabályainkat, mert mondjuk egy Németországból Törökországba tartó állat megpihen Magyarországon. Gyakorlatilag a török fél ezt kénytelen tudomásul venni. Tehát ő is megismeri azt, hogy az unión belül van egy ilyen gyakorlat. Tehát így szépen lassan fertőzzük a harmadik országokat is. Nyilvánvalóan, aki csatlakozni akar az unióhoz, azoktól is elkezdjük elvárni ezeket a dolgokat, de én azt gondolom, hogy ezen a területen még nagyon sok teendőnk van.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
