Kollégáink időnként figyelemreméltó leveleket kapnak. Szerintünk az alábbi esélyes az év olvasói levele címre.
Kolléganőnk meg is válaszolta, itt közöljük a választ is.
Kedves Hölgyem!
Elnézését kérem, hogy ismeretlenül terhelem kérdésemmel; az Internet akadtam rá az Ön elérhetőségére.
Baráti társaságban beszélgettünk a burgonya termesztés hazai helyzetéről. Egyikünk a burgonya termőterület csökkenésének okát a kukorica termőterületek növekedésében látja.
Az említett társaságban valamennyien városiak vagyunk én ezért csak logikai, statisztikai alapon tudom megközelíteni a kérdést.
Azt olvastam az Interneten, hogy az elmúlt csaknem 100 évben mindig 1 millió és 1,2 millió hektár körül vetettük el a tengerit, ami 2017-ben esett először 1 millió hektárra. Ezzel szemben a burgonya termőterülete két nagyságrenddel kisebb és mondhatni folyamatosan csökken.
Ebből azt gondolom, hogy a kukoricatermesztés méretének időbeni alakulása nincs hatással a burgonyatermesztésre. Magyarán a burgonyaföldekre krumpli helyett nem kukoricát vetettek az idők folyamán.
Egyet tud érteni a fenti következtetésemmel?
Kérem, ha zavarónak tartja kérdésemet, bocsásson meg és törölje levelemet.
Tisztelettel:
B. Péter
Tisztelt B. Péter!
Először is kérem, engedje meg, hogy megköszönjem levelét! A mindennapos -nagyrészt adminisztratív- munkánk mellett kifejezetten felüdülés, amikor lehetőségem adódik más irányú gondolatokra, így már előre elnézést kell kérnem, ha kissé bőven fejtem ki a válaszomat feltevésükre.
Barátai körében tett megállapításuk részben helyes, azonban nem ennyire egyenes az út…
A hazai burgonyatermesztés valóban csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, az utolsó 3 évben pedig lehet mondani, drasztikusan csökkent.
Magyarországon a fő termesztő vidék a Dél-Alföld, ezen belül is Homokhátság települései (Balástya, Zákányszék, hogy csak példákat említsek).
Személy szerint nem vagyok elemző, viszont jelenleg több, mint 300 gazdálkodó partnerünknél látunk el szaktanácsadói feladatokat, így azokat a tapasztalatokat, következtetéseket tudom Önnel megosztani, amiket ebből a merítésből szereztünk.
Azok a gazdálkodók, akik a ’90-es évek elején átalakuló termelési rendszer után kezdtek burgonyatermesztése, egyre inkább felhagynak vele, főleg azért, mert az akkor beszerzett (esetleg a szövetkezettől jutányos áron megvett) gépek mára teljesen elavultak. A gépparkot emberi munkaerővel kiváltani manapság szinte lehetetlen, a mezőgazdaságot sem kerüli el a munkaerőhiány, sőt, talán azzal sem túlzok, ha azt mondom, ebben az ágazatban érződött a hatása a leghamarabb. Új munkagépek beszerzése olyan nagy beruházás, amit nem sokan tudnak felelősen elvállalni.
Ahol később, a 2000-es években került be a vetésforgóba a burgonya, néhány nagyon sikeres évet könyvelhettek el, aránylag nagy nyereséggel termesztették mindennapi eledelünket. Ezt a trendet a piaci átalakulás bolygatta meg, és tette hektikussá,az Európai Unióhoz való csatlakozásunk hirtelen megsokszorozta a konkurenciát, megjelentek az boltokban a külföldi krumplik, hasonló, sőt, olcsóbb áron.
Ha még mindig nem untatom, megemlíteném az agronómiai okokat is. A burgonya növényvédelmi szempontból rendkívüli odafigyelést igényel. Több vírusos betegsége van, ami ellen -a humán egészségügyhöz hasonlatosan- nincs gyógymód, a megelőzésre viszont nagyon sok energiát és pénzt kell fordítani. Amikor egy gazdálkodó burgonyát termeszt, 5 évre előre kell vetésszerkezeti tervet készítenie, ennyi idő után ültethető burgonya ugyanoda, tehát elegendő termőterülettel kell rendelkezni a vetésforgó biztosításához.
Végül, nem mehetünk el az időjárási körülmények jelentős változása mellett sem. A csapadék mennyisége és eloszlása sem kedvez ennek a kultúrának. 15-20 évvel ezelőtt bátran termesztettek öntözés nélkül is krumplit, manapság ez már nagyon komoly rizikó. Egy-egy terület öntözésének megoldása pedig éppen fordított arányban változott, jóval nehezebb napjainkban, mint a burgonyatermesztés fénykorában.
Összefoglalva, és így végiggondolva a felvetésüket, nem oksági összefüggést látok, inkább okozatit. Azért termesztenek takarmánynövényeket, mert “üresen maradt a krumpli helye”. A kukoricát sem kiáltanám ki térfoglalónak, inkább azt mondanám, hogy berobbantak a termesztésbe azok a növények, amelyet energiatermelésre használnak fel, nem pedig élelmiszer-alapanyagként és/vagy takarmányként.
Remélem, válaszommal közelebb hoztam Önökhöz a mezőgazdaságot! Gazdálkodó partnereim nevében is köszönöm, hogy a szakmánktól távol is érdeklődnek, és gondolkodnak rólunk!
Tisztelettel köszönöm a figyelmét!
Üdvözlettel,
Mucsi Nikolett
