A klímaváltozás miatt a hazánkban termeszthető növények köre is változik. Mediterrán gyümölcsöket tudunk nagyobb biztonsággal fenntartani a kertben, másoktól viszont meg kell válnunk. Az egyik ilyen növény a hűvös, párás időt kedvelő fekete ribiszke, de megmaradhat még a kertekben a piros és a fehér ribiszke.
A ribiszkefajok az északi féltekén elterjedt növények, hazánkban is él vadon fekete ribiszke liget- és láperdőkben, valamint havasi ribiszke az Alpok alján, szikla és szurdokerdőkben. Mindkettő természetes állományai védettek.
Napfényes, de nem túl forró termőhelyet igényel a piros ribiszke, ezért manapság inkább félárnyékba érdemes ültetni a töveket.
Télálló, de áprilisban nyíló virágaiban kárt tehetnek a tavaszi fagyok. Talajban nem válogat, agyagos és homokos talajokon is megél, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajok a legkedvezőbbek a számára, 15%-nál alacsonyabb mésztartalommal. A talaj klórtartalmára is érzékeny, nem tűri a pangó vizet.
Körülbelül 1-1,5 m magas bokor alkatú növény, a cserjetörzsön kialakuló járulékos rügyekből jól megújul a bokra. Ültetéskor érdemes 8-10 cm-rel mélyebbre helyezni, mint a faiskolában volt: a koronavesszők alsó részeit fedje a föld, ezzel elősegítjük a bokrosodását. Több bokor esetén az ajánlott sor- és tőtávolság 2,5-3 x 1,5-2 m, de újabban sövényszerű művelést is ajánlanak, akkor támrendszer mellé 3 x 0,6-0,7 m-re telepítsük. Sövényhez az ültetés után 50 cm magasságban visszametsszük a növényeket, a cél az, hogy a sövény vázát alkotó 2 erős, párhuzamos hajtás fejlődjön ki, majd azokon alakítjuk ki a termővesszőket.A vezérrel konkurens, valamint az elöregedett (2-3 évesnél idősebb) gallyakat kell rendszeresen levágni, nyáron pedig zöldmetszéssel lassítani a növekedést, olyankor az egyéves hajtásokat vágjuk vissza, így azokon több termőrügy képződik.
Az erőteljes növekedésnek köszönhetően körülbelül 2 m magas sövényt tudunk nevelni.
Egy bokron 8-10 erős fiatal hajtást célszerű meghagyni, hogy a fürtök és bogyók ne aprósodjanak el. A termőrügyek a termőnyársak oldalán, illetve a középhosszú vesszők alján fejlődnek. Szerencsére a piros ribiszke gallyazata nem hajlamos a felkopaszodásra, mert a rövid termőképletei több éven át életképesek. A ritkító metszést kora ősszel, esetleg szüret után végezzük el. Feltétlenül vágjuk ki a sínylődő, keveset termő vesszőket is, mert azokban valószínűleg az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyója rág.
A ribiszke nem utóérő, csak a teljesen érett fürtöket szedjük le, amikben minden bogyó beszíneződött. Figyelmet érdemel a ribiszke rosttartalma, ami főként pektinszármazékokból áll.
Savanykás ízét legnagyobbrészt a citromsavnak köszönheti, nagyságrendekkel kevesebb borkősavat és almasavat is tartalmaz. Sok C-, B1-,B2-, B6-, és E-vitamin van benne, továbbá A-vitamin és karotinoidok. Különösen sok káliumot, foszfort és kalciumot tartalmaz, mellettük magnézium, vas, cink, réz és mangán van még benne.
Hazánkban elég sok fajtája közül válogathatunk, magyar nemesítésű is van köztük. Aki nem akar permetezni, válasszon a lisztharmatrezisztens ribiszkék közül.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu