Az őserdei területeket vissza kellene adni az állatoknak
Fotó: pixabay.com
Fotó: pixabay.com
2005 körül természetvédők és biológusok vitát folytattak az úgynevezett talajmegtakarításról, amelynek során kiderült, hogy a mezőgazdaság által hasznosított területek csak nagyon korlátozott mértékben lehetnek „barátságosak” a vadon élő állatok számára úgy, hogy közben a hozamok is elfogadhatóak maradjanak. A leginkább veszélyeztetett fajoknak pedig csak a természetes élőhelyük visszaállításával kedvezhetünk. A téma a közelmúltban újra terítékre került az úgynevezett Half Earth projekt során, amelynek célja, hogy a jelenleg más célokra használt földterületek felét visszaadjuk a természetnek, így korlátozzuk a biológiai sokféleség aggasztó csökkenését és kezeljük a földhasználat egyéb hatásait, egyebek mellett az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Fotó: pixabay.com
A Nature Sustainability című folyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint, tekintettel a mezőgazdasági termékek iránti növekvő globális keresletre, sürgősen szükség van egy ilyen stratégiára. A tanulmány elsőként ad betekintést abba, hogy mekkora földterületre lenne szükség a jelenlegi élelmiszernövény-igény kielégítéséhez nagy földhasználati hatékonyság mellett anélkül, hogy súlyosbítaná mezőgazdasági termelés negatív hatásait.
Fotó: MTI/Balázs Attila
„A fő kérdés, amelyet meg akartunk válaszolni, hogy mekkora mennyiségű területet lehet megtakarítani, ha globálisan elérnénk az elérhető maximális terméshozamokat, és a növényeket azokon a területeken termesztenénk, ahol azok a legjobban teremnek.
Ezenkívül meg akartuk határozni, hogy ezek milyen következményekkel járnak a mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó egyéb tényezőkre, ideértve a műtrágya és öntözővíz igényeket, az üvegházhatású gázok kibocsátását, a szén-dioxid megkötési potenciált és a vadon élő veszélyeztetett fajok számára elérhető élőhelyeket” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője Christian Folberth, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszeranalízis Intézet (IIASA) Ökoszisztéma Szolgáltatási és Menedzsment Program kutatója.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy magas tápanyag-bevitel és a növények újraelosztása mellett a jelenleg használt termőföldnek csak körülbelül a felére lenne szükség azonos mennyiségű fő növény termesztéséhez. A másik felét elvileg felhasználhatnánk a természetes élőhelyek vagy más táji elemek helyreállítására. Az eredmények azt is mutatják, hogy a földhasználat jelenleg a legkevésbé sem hatékony, és nem elsősorban a terméshozam felső határértékei miatt, amelyeket a világ számos részén az éghajlat határoz meg, sokkal inkább a gazdálkodási döntések miatt.
Nehéz pontosan megmondani, hogy a biodiverzitást mennyire befolyásolja közvetlenül a mezőgazdasági tevékenység, ám becslések szerint túl van a biztonságos határokon, elsősorban az élőhelyek elvesztése miatt.
Ebben a tekintetben a kutatók két forgatókönyvet értékeltek: az első szerint legyen maximális talajmegtakarítás de egyéb kényszer nélkül, eltekintve a jelenlegi termőföld nagyságától, míg a második forgatókönyv olyan célzott talajmegtakarítást terjeszt elő, amely felhagy a szántóterületek használatával a biodiverzitás hotspotjaiban, és egyébként világszerte egységesen a termőterület 20%-án hagyja el a termelést. A két forgatókönyv között a legtöbb vonatkozásban csak csekély különbségek voltak, kivéve a vadon élő állatok élőhelyét, amelyek csak a célzott talajmegtakarításnál növekedtek jelentősen. Ez azonban lehetővé tette a szántóföldi felhasználás még közel 40%-kal történő csökkentését.
Fotó: pixabay.com
A kutatók mindezen túl azt találták, hogy a megművelt földterület csökkentésével az üvegházhatású gázok kibocsátása és az öntözővízigény is valószínűleg csökken, miközben a műtrágya bevitelére vonatkozó globális igény változatlan marad. A megtakarított termőföldön helyreállított természetes növényzettel jelentős szén-dioxid megtakarítás jelentkezik. Az intenzív gazdálkodás, illetve a talajmegtakarítás potenciálisan káros helyi hatásait, például a tápanyag-szennyeződést vagy a vidéki területeken jelentkező jövedelemvesztést még tovább kell vizsgálni.
„Tanulmányunk eredményei segíthetnek a politikai döntéshozóknak és a szélesebb nyilvánosságnak az integrált földhasználati forgatókönyvek eredményeinek összehasonlításában. Ez azt is mutatja, hogy
A megfelelő politikák végrehajtása esetén az olyan intézkedések, mint a fejlett technológiák alkalmazása, ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint a keresletoldali intézkedések, amilyenek például az étkezésiszokás-változások” – mondja a projektvezető, az IIASA Ökoszisztéma Szolgáltatások és Menedzsment Programjának igazgatója, Michael Obersteiner. “Mindazonáltal a nem kívánt eredmények elkerülése érdekében minden intézkedést rendeletekkel kell irányítani.”
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
