“Soha nem szerettem a bezártságot, és mindig erre a szabadságra vágytam. Már kiskoromban a jószágok között éltem, neveltem őket, és még a hat mázsás tehéntől sem féltem. Nem néztem tévét, nem érdekelt a mese, én az állatok között akartam felnőni. Nem hiszik el az emberek, amikor elmondom, hogy életemben csak egyszer voltam moziban, mert nem kötnek le a filmek.”
A sertésbetegségek megelőzése érdekében épült az új disznógyűjtő
Farkas István ezért lett főállású őstermelő a család kicsi birtokán, Jánossomorján. Holott vendéglátóipari szakon végzett szakácsként, és már négycsillagos szállodákban dolgozott, amikor elhatározta, hogy vált. 2013-ban sertéssel, szarvasmarhával és baromfival indult a munka, de István két éve úgy döntött, hogy csak a disznók maradhatnak. Törzstenyészetből vásárolta az anyai vonalat, az apákat pedig a mesterséges termékenyítés helyettesíti, mert meg akarja őrizni az állomány erős genetikáját. Sok állatot nem tarthat, mert a gazdaság a településen belül helyezkedik el. Nyáron, amikor jól mentek a dolgok, még 20 kocája és 7 süldője volt, amit szeretett volna búgatni.
Viszont időközben olyan alacsony lett az átvételi ár, hogy a párosítás elmaradt, a malacokból pedig nem lehettek hízók, mert az akkori állomány jó részétől áron alul meg kellett szabadulni. Jelenleg már csak 12 kocát, 25 süldőt és 20 kismalacot tart. A birtok 4000 négyzetméteres, ezen áll a 300 négyzetméteres, korszerű istálló műanyag nyílászárókkal, szúnyoghálóval és digitális szellőztetőrendszerrel. István tagja a Kisalföldi Sertésértékesítő Mezőgazdasági Szövetkezet minősített termelési csoportjának.
Az állatait a Pápai Hús Kft. vágóhídjára, valamint tenyészetkóddal rendelkező tartóknak, feldolgozóknak adja el. A család és a barátok részére télen sok finomságot készítenek a sertésekből, és a siker olyan nagy, hogy a fiatal gazda komolyan fontolgatja egy saját húsfeldolgozó üzem felépítését a ház udvarán.
István specialitása a füstölt somorjai kenőmájas
December közepén találkoztam Farkas Istvánnal. Az ólba lépve nagy meglepetést okozott megpillantani egy karácsonyfát. Kiderült, hogy a gazda minden évben felállít egy fenyőt a jószágoknak.
– Szeretem, tisztelem az állataimat, és nagy becsben vannak tartva – teszi hozzá István, majd azzal folytatja, hogy a szarvasmarháktól mégis meg kellett válnia. „Ott álltak a tehenek, amott pedig a borjak. Nem fogyott a tej, talán azért, mert sokan már nem ismerik a friss házi tej ízét, és minden harmadik gyerek laktózérzékeny. Régebben ilyen nem volt” – idézi fel a közelmúltat a fiatalember.
De Farkaséknál egész évben karácsony van az állatok számára, hiszen sokat költenek az állatok jólétére, és nem sajnálják a pénzt az istálló korszerűsítésére. Fontos, hogy a jószág nyugodtan pihenhessen az elletőben, ne tudjon bejönni a szúnyog és a légy, télen ne fázzanak, nyáron pedig lehessen szellőztetni. „Amíg itt vannak nálam a malacok, abban a fél évben érezzék jól magukat. De ezek haszonállatok, és ha elérik a kívánt súlyt, akkor menniük kell. Az anyakocákhoz jobban kötődöm, és az tényleg fáj, amikor búcsút kell venni tőlük” – avat be abba, hogy mit is jelent az ő esetében az állatok szeretete. Az ellető egyébként ezúttal is foglalt volt, az egyik helyen pár napos, vörös és fehér malacok szaladgáltak. „Sajnos kevesen vannak, most csak hét született.”
Istvánnak csak kocái vannak, a termékenyítést mesterségesen végzik, a spermát Nagykállóról szállítja egy régi üzleti partnere. Öt tiszta vérű francia lapállyal kezdte a sertéstenyésztést, és ezekre a hatalmas, három mázsás állatokra a legbüszkébb. Már csak három van meg közülük, kettőtől azért kellett megválni, mert a koruk miatt már nem fogtak fiat. „Sziasztok!” – kiált oda nevetve az alvó állatoknak, hogy felébressze őket a fénykép kedvéért.
Bár István eredetileg szakács, az édesapjától elleste a hentes hivatás fogásait is, így aztán minden tudása megvan ahhoz, hogy ne csak tenyéssze és eladja a sertést, hanem időnként levágjon egyet-egyet a rokonok és a barátok legnagyobb örömére. A húskészítményeknek annyira nagy a sikere, hogy Farkasék már egy kis, családi húsfeldolgozóról álmodnak, az lenne a következő nagy beruházás az udvaron. Amikor van profit, azt félrerakja, így – meg a szülők és a nagyszülők segítségével – előbb-utóbb összejöhet a pénz a feldolgozóra, és akkor késztermékkel tudja ellátni a közelben élő családokat.
– Mit lehet majd magánál vásárolni? Tiszta vérű francia nagyfehér
– Sima és füstölt préssajtot csinálok, ezen kívül van füstölt tarja és füstölt szalonna, nagy kedvenc a füstölt kenőmájas, készítek füstölt kolbászt, meg sok féle szalonnát. Nemrég megpróbálkoztam a turistával, mert nagyon szeretem, és jól sikerült. Egyelőre csak a család meg a barátok kapnak mindebből, de ha elkészül a feldolgozó, akkor nem adok majd el több disznót.
– Mikor lesz itt húsfeldolgozó?
– Ezt csak a Jóisten tudja… Azt szeretném, hogy három éven belül valóra válthassam ezt a tervemet. Még soha nem vettem fel kölcsönt vagy támogatást, és nem is pályáztam, de lehet, hogy jövőre megpróbálom, mégpedig egy olyan mosonmagyaróvári cég közreműködésével, amelyik a fiatal gazdákra specializálódott. A gond az, hogy már a pályázat megírásához is kell vagy félmillió forint, és a mai helyzetben az ember meggondolja, hogy kiadjon-e ennyi pénzt a bizonytalan pályázatért cserébe.
– Azt mondta, hogy nem vett fel kölcsönt és nem is pályázott. Akkor honnan volt pénz a gazdaság beindítására?
– Nem is tudtam volna hitelt felvenni, mert nem volt mit fedezetül adni. Az édesapám tette meg ezt helyettem, és egyébként is az egész család, a szüleim és a nagyszüleim is éveken át azért tettek félre, hogy meg tudjam valósítani az álmomat. Most már lehet, hogy kapnék kölcsönt, mert áll az istálló, és már van bevételem.
– Ezek szerint meg lehet ebből élni.
– Jelenleg nem, most csak viszi a pénzt, és a tartalékokat éljük fel. Ez nem autókereskedés, itt élőlényekkel dolgozunk, ezeknek tápot és vizet kell adni, fényt kell biztosítani, még akkor is, amikor nincs bevétel. Tudtam, amikor belevágtam, hogy kiadásaim lesznek, de ilyen felvásárlási árak mellett nem tudok már sokáig talpon maradni. Ha tavaszig nem lesz változás, akkor fel kell számolnom mindent, én meg elmegyek a közeli sertéstelepre dolgozni.
Beszéltem már velük, és mondták, hogy vezető beosztást kapnék.
– Mióta ilyen nehéz a helyzet?
– Tavasszal 580 forint volt a felvásárlási ár, háztól pedig 600 forintért vitték a disznót. Aztán augusztusban már csak 400 forintot kaptam a hízó kilójáért, és azóta zuhan az ár, már 340 forintnál tartunk. Egyre inkább azt látom, hogy a feldolgozásé a jövő, mert a kész terméket sokkal jobb áron lehet eladni, mint a hízót, és úgy nem lennék kiszolgáltatva a felvásárlási rendszernek, meg a nyomott piaci árnak. Igaza volt a nagypapámnak, aki mindig azt mondogatta: „Kisfiam, jegyezd meg, hogy ha magad el tudod adni háznál a tejet vagy a húst, akkor azzal elleszel valahogy. De ha ki vagy szolgáltatva egy felvásárlási rendszernek, akkor ki fognak zsigerelni, mert mindig a felvásárlói rendszerben marad bent a pénz.”
Érdekes módon mindig akkor megy le a jószág ára, amikor végre elkészülnek vele. Mi nem termelünk gabonát, ezért vennünk kell a közeli gazdáktól, és kész tápot is vásárolunk. A helyzetet nehezíti, hogy itt, az osztrák határ közelében olyan magasak az árak, hogy egyre távolabb kell menni keleti irányba, hogy megfizethető kukoricát, árpát és búzát találjunk.
Négynapos duroc malacok
István leginkább egyedül dolgozik a gazdaságban, és csak akkor segít be neki valaki, amikor el kell mennie valahová. Egyébként is nagyon nehéz a közelben munkarőt találni, mert aki csak teheti, átjár Ausztriába, hiszen mindenkit felvesznek a határ túloldalán.
– Maga miért nem dolgozik egy osztrák gazdánál?
– Sokszor gondolkodom ezen, és ha egyszer el kell innen mennem, akkor Svájcig meg sem állok. Valószínűleg szakácsként dolgoznék, de a szabad napjaimon biztosan bejárnék segíteni egy ottani farmra. Egyelőre azonban nem tudom és nem akarom itt hagyni a családomat.
Nehezen adom fel, amibe belefogok, és nekem nemcsak a munkám, hanem a szenvedélyem is az állattenyésztés, amiből nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra kiszállni.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
