Jelenleg az afrikai sertéspestis jelenti a legnagyobb veszélyt a sertéságazatra, Észak-Amerikán és Ausztrálián kívül az összes kontinensen jelen van. A világ sertéspopulációjának 70 százaléka fertőzött területen található.
Több mint ötven országot érint a betegség, nyolc különböző járványtani helyzettel. Az afrikaisertéspestis-járványról és az általa támasztott kihívásokról tartott előadást Bálint Ádám (NÉBIH ÁDI, Baromfi és Sertés Virológiai Laboratórium) az Eurofins Vetcontrol legutóbbi online szemináriumán.
Afrikában több mint száz éve jelen van az afrikai sertéspestis vírusa, de az ’50-es és ’70-es évek között egész Európában és Közép-Amerikában is megjelent. Ez az egyes genotípusú vírus volt, az általa okozott járványokat sikerült néhány év alatt felszámolni. Azonban a 2000-es évek elejére a vírus járványtana megváltozott, Afrika szub-szaharai régiójában megjelent a vírus újabb, kettes genotípusa, 2007-ben pedig kitört a régióból. A globalizáció és gazdasági válság kölcsönhatásának eredményeként bukkant fel a második genotípus 2007-ben Grúziában, egy tengeri kikötőben, ahol ételmaradékkal etetett házisertés-állományokban vált járvánnyossá a terjedése. Ennek több oka is volt. Az országban jellemzően szabadon tartották a sertéseket, a helyi kereskedelemben jelentős szerepe van az élőállat-vásároknak, így a fertőzött sertéstermékek is könnyen forgalomba kerültek. A megkésett intézkedéseket kártalanítás nélkül hajtotta végre az illetékes hatóság. A korlátozás alá vont területek úgy leesett a sertés ára, hogy dömpingszerűen bekerült a kereskedelembe, a termékek ellenőrzése hiányos volt, és a határon áttnyúló kereskedelem is megnövekedett.
Az ASP kettes genotípusának „újdonsága” az, hogy tartós fertőzési láncot tudott fenntartani a vaddisznó-állományban, hasonlót, mint a madárinfluenza a vadmadarakban. A vírusnak kiváló az ellenálló képessége, és bár nagy a mortalitása, lassan, de biztosan terjed a vaddisznóval, körülbelül 50 kilométert évente. A vaddisznónak nincsen természetes ellensége ezen a területen, a reprodukciós rátája pedig igen nagy.
A vírus miért terjedt ilyen gyorsan a világon? Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes ismerni a vírus tulajdonságait. Az afrikai sertéspestis igen komplex vírus. Nagyméretű, hosszú genomjának komplex struktúrája van. Három lipidburokkal is rendelkezik, és a burkos vírusoktól eltérően táplálék nélkül is képes szaporodásra.
Molekuláris struktúrája részben ismeretlen. Nagyon nagy a genetikai variabilitása, és talán az egyik legnagyobb probléma vele, hogy nem termelődnek ellene megfelelő neutralizáló antitestek. Keresztvédettség vagy védettség sem detektálható a vírusneutralizációs teszten, mint a klasszikus sertéspestis esetében. Ezek a faktorok okozzák, hogy egyelőre nem sikerült hatékony vakcinát kifejleszteni ellene. A vírusfertőzés mortalitása meghaladja a 90 százalékot. A vírus házisertésben és vaddisznóban okoz klinikai tüneteket, de Afrikában tünetmentesen fertőzi az őshonos fajokat. Lágy kullancsokban több évig túlél.
A vírus indirekt és direkt úton is képes terjedni, de főleg direkt kontakttal. Levegővel mérsékelten terjed, viszont abban biztosak lehetünk, hogyha egy állományban megjelenik, akkor ott el fog terjedni.
Fő behurcolási forrása a különböző kontinensekre a fertőzött élelmiszerek szállítása. Biológiai vektorokkal csak helyben terjed, extenzív tartás esetén. A legnagyobb mértékben vérrel terjed: a sebekből kifolyó vérben gyakorlatilag több millió kópiája megtalálható, egyetlen sertés egymillió másikat is képes megfertőzni.
A vírus ellenálló képessége igen nagy, a 4 Celsius-fokos húsban 110 napig is életben marad, fagyasztott állapotban pedig több évig. Vérben szintén másfél évig életképes 4 fokon. Hő hatására, oxidáló és zsíroldó szerek hatására inaktiválódik, viszont egy kontaminált istállóban egy hónapig is túlélhet. A vírus nagyon stabil a környezetben, hosszú ideig fertőzőképes, szerves anyagok jelenlétében különösen sokáig életképes marad.
A vaddisznótetemekben nagy mennyiségű vírus fordul elő. Az elhullott állatok vérében több millió kópia található, ezért környezetkontamináló anyagnak tekinthetjük a vírust. Az erdőben hagyott vaddisznótetemek jelentős vírusforrások, hiszen a vaddisznók bizonyítottan „csipegetnek” elhullott fajtársaikból.
Az élő vaddisznókból jóval kevesebb vírus ürü, nyálban vagy bérsárban csak 102 kópia található. A vaddisznók évente akár 50 kilométert is megtesznek, vagyis ekkora távolságra a vírust is elterjesztik. A haszonállat-mentesítési programoknál ez a legnagyobb probléma.
A vírus fennmaradásásában három különböző ciklus is szerepet játszik. A kontinensek között ételmaradékkal terjedt az első, vagyis az ételmaradék-ciklus. Ételmaradékkal fertőződhetnek a háztáji sertések és a vaddisznók, ez a következő ciklus. A vaddisznó-háztáji ciklus kombinációja tartja fenn a fertőzést, amelyek között több átjárási útvonal vannak. A világ különböző tájain eltérő arányban járulnak hozzá e ciklusok a vírus fennmaradásához.
A vaddisznó-állományokban november-decemberben és június-júliusban tetőzik a járvány, házisertés-állományokban június-augusztusban. A járványok 88 százaléka olyankor tört ki, ha a haszonállat-állományok15 kilométeres körzetében beteg vaddisznók vannak. A vaddisznóval való közvetlen érintkezés után 6-12 napon belül kialakul a betegség. Ha közvetett az érintkezés, tehát ha az állatok el vannak különítve, kísérleti adatok alapján 21 nap elteltével jelenik meg a fertőzés a házi sertések, de elkerülhetetlenül megtörténik. Indirekt módon ragályfogó tárgyakkal, takarmánnyal, alommal vagy istállóléggyel kerül a vírus az állományokba.
Az első hetekben az elhullás nem nő, általában a fertőzés megállapítását követő első hónap végén ugrik meg. Ezért nagyon fontos a korai észlelés: lehetővé teszi, hogy jelentősen lelassítsuk a vírus terjedését.
Az afrikai sertéspestis különböző módon jelent meg Kelet- és Nyugat-Európában. Kelet-Európában főleg házi sertésben fordul elő, több mint 70-80 százalékban. Itt az elsődleges vírusgazda a házisertés, a vaddisznó csak a helyi terjesztésben játszik szerepet. A termelési rendszerekben a kerítés hiánya és a szabadtartás a legnagyobb probléma, a vaddisznókat gyakorlatilag a házi sertések fertőzik meg.
Nyugat-Európában ennek az ellenkezője figyelhető meg. Főleg vaddisznók fertőzőttek (95%), tehát az elsődleges gazdaállat a vaddisznó, ami a behurcolásban és a helyi terjesztésben is részt vesz. A házisertések leginkább járványvédelmi hiányosságok miatt fertőződnek.
A járvány 2007-ben tört ki a Kaszpi-tenger régiójában, 2011-ben megjelent Oroszország északnyugati részén. 2012-ben vált endémiássá Tver régióban, ami Moszkvától nyugatra található, és megjelent Ukrajnában is. Magyarország onnan fertőződött. 2013-ban elérte a járvány Fehéroroszországot. Ekkor a lengyelek elemezték a járvány kockázatát, amiben arra jutottak, nagyon magas a kockázata, hogy az Európai Unió államaiba is bekerüljön a vírust. Kisebb állományok esetén a vaddisznók mozgása, az állati eredetű élelmiszerek etetése, a moslék, valamint a csempészet, nagy állományoknál pedig a szállítójárművek jelentik a legnagyobb kockázatot.
Két behurcolási útvonalat tartottak valószínűnek, egy északit és egy délit. Mindkettő valósággá vált a következő években. Először a balti államok és Lengyelország fertőződtek meg. 2015-ben nagyon gyorsan elterjedt a vírus a balti államokban, és megjelent Ukrajna északi részén is. 2016-ban Lengyelországban a határ felől a Varsó felé mozdult, délen pedig elérte Moldáviát.
2017-ben jelent meg Magyarország határán, Romániában és Csehországban. 2018-ban katasztrofát okozott Romániában a Duna-deltánál. Megjelent Magyarországon is és Belgiumban. 2019-ben Csehországban sikerült felszámolni. Magyarországon átlépte a Dunát nyugat felé, megjelent Szerbiában, Belgiumban pedig fennmaradt. 2020-ban megjelent a Balkán északi részén, illetve ami a legnagyobb problémát okozza mostanában, hogy Lengyelország nyugati részében is. Onnan terjedt át 2021-ben Németországra, de Belgiumban sikerült végre felszámolni a járványt. 2022-ben megjelent Németország Hollandiával határos részén és Olaszországban.
Házisertésben napjainkban Romániában detektálják a legtöbb esetet, a második Szerbia, a harmadik Moldva. Vaddisznók esetében Magyarország az ötödik legfertőzöttebb, Lengyelország, Németország, Olaszország és Szlovákia mögött.
Ázsiában 2018-ban jelent meg a vírus, Kínában a kocaállomány 50 százaléka elhullott. Az ország sertéshústermelés 30 százalékkal visszaesett. Napjainkban a járvány súlypontja inkább Délkelet-Ázsiára tevődött át, viszont Kínában most újabb esetek fordulnak elő, amelyek komoly következményekkel járnak. Ázsiában 19 ország fertőződött. (2019: Mongólia, Vietnám, Kambodzsa, Hongkong, Észak- és Dél-Korea, Laosz, Mianmar, Fülöp-szigetek, Indonéza,Timor-Leste, 2020: Pápua-Új-Guinea, India, 2021: Malajzia, Bhután, 2022:Thaiföld, Nepál, 2023: Szingapúr). Kínában a legnagyobb problémát az okozza, hogy az eredeti nagy patogenitású törzsek mellett új, attenuált vírusok is megjelentek, és legális és illegális vakcinák is piacra kerültek. Összességében nagy mennyiségű vírus kering Kínában, amelyek genetikai variabilitása igen nagy, és rekombinálódhatnak is egymással. Ezért Kína igen nagy kockázat az ASP szempontjából, amiatt is, hogy nagyon intenzív a kereskedelem Ázsia és Európa között. Ezáltal bármikor megjelenhet egy újabb variáns Európában.
Kína északnyugati részén az egyes genotípusú vírus van jelen, ami valószínűleg becsempészett portugál vakcinával érkezett. Kínában ás vakcinákat is alkalmaznak, a nagy sertésintegrációknak saját biotechnológiai laboratóriumai vannak, és az azokban előállított kísérleti vakcinákat használják. Használnak továbbá házi készítésű vakcinákat, csempészett vakcinákat, illetve NDV-t és interferont tartalmazó „vakcinákat”.
Vietnámban egy Amerikában kifejlesztett vakcinát használnak, amit ott tesztelnek, mert az állatvédelmi szabályok nem olyan szigorúak, mint Európában. Ez a vakcina, sajnos, revertálódott.
A vírus főleg PCR-rel mutatható ki vérből és egyes szervekből, valamint ELISA-val az ellenanyagok jelenléte.
Az afrikaisertéspestis-járványok négy szakaszra oszthatók: behurcolás, megeredés, epidemiás és endémiás szakasz. A behurcolást megakadályozni nem tudjuk, csak csökkenteni megelőző intézkedésekkel a határon a személyi és teherforgalom terén, valamint az élelmiszerek terén szükség szerinti elkobzása.
A vírus megeredését és terjedését meg tudjuk akadályozni. Csehországban és Belgiumban sikerült a vírust hatékonyan leredukálni. Ennek az első módja az volt, hogy különböző régiókat alakítottak ki. Kívülről befelé haladva van egy puffer zóna, ahol intenzív vadászatot rendeltek el, illetve van a fertőzött terület, aminek van egy alacsony és egy magas kockázatú területe, és a magas kockázatú területen belül van egy bekerített terület is. A bekerítést azt normál kerítéssel, villanypásztorral, illetve szagriasztókkal végezték el.
Az endémiás, illetve az epidémiás fázisban a fertőzött területen a vadászatot megtiltották, majd fokozatosan engedélyezték újra, vagyis a járványügyi szakaszban a legfontosabb az, hogy hagyjuk a vírust dolgozni, mert tízszer gyorsabban tud ölni, mint a vadászt. Ilyenkor a legfontosabbak a megfelelő monitoring vizsgálatok, illetve a hullák összegyűjtése. Amikor az epidémiás fázisnak vége van, gyakorlatilag a fertőzési hullám lezajlik, akkor a posztepidémiás szakaszban sajnos, az összes vaddisznót el kell pusztítani és a tetemeket ártalmatlanítani kell, hogy ne kerüljünk az endémiás fázisba. Ezekkel a hatósági intézkedésekkel sikerült Belgiumban és Csehországban is a vírust eliminálni.
Magyarországon is hasonló intézkedéseket vezettünk be. Hazánkban a vírus 2018-ban jelent meg, nagyon gyorsan átvette az uralmat Magyarország északkeleti részén, majd 2019-ben átlépte a Duna vonalát, aztán nagyon érdekes módon az M1-es autópálya vonalánál gyakorlatilag megállt. Az európai jogi szabályozásnak megfelelően Magyarországon is kialakították a különböző zónákat, vagyis a szigorúan korlátozott területeken a vadászat tilos, viszont van diagnosztikai kilövés tüneteket mutató állatokra, illetve állománygyérítés céljából. Elhullott állatokból mintavétel, majd ártalmatlanítás. Házi sertésekben megfigyelési zárlatot alkalmaznak, megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket kell hozni, a tulajdonosi tájékoztatás nagyon fontos a megfelelő sertéstartási gyakorlat, illetve egyrészt időszakonként megfelelő mennyiségű mintát kell küldeni, illetve hirtelen elhullás magas láz, illetve antibiotikummal a nem gyógyuló betegség esetén is.
Magas kockázatú területen a vaddisznó esetében már engedélyezett egy egyéni és társas vadászat, a többi elem megegyezik az előzővel, illetve házi sertés esetén az állományok felmérése zajlik, a megfigyelési zárlat helyett. A közepes kockázati területen a vaddisznónál az egyéni és társas vadászati engedélyezett, mintát sem kell küldeni, csak diagnosztikai kilövés esetén, illetve a házisertéseknél csak az állományok besorolásáról van szó. Tehát jelen állapotig hatósági intézkedésekkel próbáljuk az aktív eseteket megfékezni.
A jövőt a vakcinák jelentik. A megoldást az élő attenuált vírusok jelenthetik, amelyből készült vakcinák reményeik szerint hosszú ideig tartó celluláris és humorális immunitást is adnak. Viszont felléphet az a probléma, hogy a virulenciájukat visszanyerhetik, mint például az amerikai vakcinavírus, és a krónikus ASP-t is okozhatnak önmagukban.
Egy négyéves európai uniós projekt keretében próbálják a vakcinák ártalmatlanságát növelni egészen 100 százalékos hatékonyság megtartás mellett. A vakcinánk kiinduló pontja, nem egy virulens vírus, mint az amerikai vírusé, hanem ez egy természetes attenuált törzs. Miután, ha ilyen törzzsel fertőzünk és vakcinázunk, akkor ez nem letális, nullától 40 százalékig okoz elhullásokat, és reverz genetikai módszerekkel tudjuk az ártalmatlanságát növelni hatékonyság megtartása nélkül. Tehát két ilyen vakcinajelölt van, amin genetikai módosításokat eszközöltünk, az egyik egy természetesen attenuált-törzs Lettországból, amelyik vaddisznónál 90 százalékban ártalmatlan és 100 százalékban hatékony volt. Házi sertés esetében csak 60-100 százalék ártalmatlanság – dózistól függően, és 100 százalék hatékonyságú. A másik pedig egy portugál törzs. Fontos megemlíteni, hogy nem olyan egyszerű afrikai sertés pestis ellen vakcinát előállítani, éppen ezért nem is sikerült eddig. Ugyanis a vírus maga nagyon komplex, a megfelelő sejtvonalak nem állnak rendelkezésre a vakcinafejlesztésre, illetve a molekuláris biológiáját sem ismerjük a vírusnak. Az elmúlt két évben ezeknek a problémáknak küszöbölésén dolgoztak, aminek eredményeként napjainkra megvan a két vakcinajelölt.
A vaddisznó esetén várhatóan az orális vakcinázás lesz majd alakalmazható, mint például a rókáknál, és kísérletek folynak a csali kifejlesztésére, illetve a korcsoportok általi felvételére a vadasparkokban és a vadászterületeken. A csalifejlesztés során azt vizsgálják, hogy a vaddisznó csalik mennyire stabilak a környezetben. Az előzetes adatok alapján eléggé stabilnak bizonyult a vírus ezekben a csalikban. 42 fokos a hőmérsékletre felhevítve is több napig életképes maradt, illetve a különböző korcsoportok azonos módon fel is tudták venni a vakcinát. A csali összetételéről: az paraffinból, szukrózból, illetve fahéj és szarvasgomba porból áll, hogy minél attraktívabb legyen a vaddisznók számára.
Összefoglalva az afrikai sertéspestis helyzet eléggé súlyos a világon, de az intenzív vakcina fejlesztési tevékenység hatására rövid időn, néhány éven belül megfelelően hatékony és ártalmatlan vakcina fog rendelkezésre állni.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
