Egy afrikai eset tanulmányozása a digitális technológia forradalmasításáért (fordítva, eredeti cikk: ccafs.cgiar.org)
A digitális technológia jelentősen átalakította a gazdasági fejlődés valamennyi ágazatát. Olyannyira megváltoztatta az életmódunkat, hogy nehéz elképzelni az életet nélküle. A fejlett országokban a digitális technológiák és az analitika már átalakította a mezőgazdaságot, így a gazdaságok műveletei hatékonyabbak. Viszont a fejlődő országokban, különösen az afrikai kontinensen, a mezőgazdasági termelés azonban továbbra is nagyon alacsony, és a digitális technológiák alkalmazása továbbra is nagyon korlátozott.
2017 októberében a Kelet-Afrikai éghajlatváltozással, mezőgazdasággal és élelmezésbiztonsággal foglalkozó CGIAR kutatási program (CCAFS EA), a Koppenhágai Egyetemmel (UCPH), az Etiópia Nemzetközi Kukorica- és Búzajavító Központjával (CIMMYT) és az etiópiai mezőgazdasági kutatással és a Központ (EIAR) éghajlati és térinformatikai kutatási programja létrehozott egy szövetséget az etiópiai Addisz-Abebában, hogy felfedjék a digitális mezőgazdaság lehetőségeit, ezzel fejlesztve a kontinens gazdálkodását.
Az érdekelt felek megvitatták a digitális mezőgazdaság által kínált lehetőségeket, valamint a helyszínen fennálló kihívásokat, amelyeket figyelembe kell venni a digitális mezőgazdaság sikeres bevezetése és megvalósítása érdekében Afrikában.
Tehát hogyan lehet az afrikai országokban alkalmazni és bevezetni ezeket a technológiákat? Tanulhat Afrika a fejlettebb világtól?
Dr. Svend Christensen, a koppenhágai egyetem professzora és Növény- és Környezettudományi Tanszékének vezetője hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt az adatok, valamint annak megszerzésének és felhasználásának módja a siker egyik kulcsa.
A legtöbb érdekelt fél azonban kiemelte, hogy az adatgyűjtés, és az adatgyűjtési folyamat szabványosítása és az adattárolás nagy kihívásokkal jár. Az adatgyűjtés szétszórt és különböző adattárakban, különböző formátumokban, különböző szervezeteknél van tárolva. Nehéz meghatározni, hogyan lehet ezeket az adatokat integrálni és felhasználni a megbízható összehasonlításhoz. Így nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságban érintett különféle érdekelt felek közötti együttműködés kulcsfontosságú az adatok hatékony megszerzése és felhasználása, valamint az adatgyűjtés költségeinek csökkentése szempontjából.
Dr. Mandefro Nigussie, a Digital Green vezető tanácsadója hozzátette, hogy a kiindulási pontnak a különböző országok digitális mezőgazdaságának jelenlegi keretének egyértelmű megértését és megteremtését kell tartalmaznia, amely magába foglalja a politikát, az adatinfrastruktúrát és az érdekelt feleket is. Ez lenne az alapja a hiányosságok és a tőkeáttételi pontok azonosításához olyan kezdeményezések indításához, amelyek célzott megoldásokhoz vezethetnek.
Végül, a résztvevők azt is megjegyezték, hogy bár az afrikai digitális mezőgazdaságban rejlő lehetőségek reálisak, minden sikeres megoldáshoz szükséges a mezőgazdasági termelőt bevonni a tervezési folyamatba, a mezőgazdasági termelők valós igényeire kell összpontosítani.
A találkozót követően a CCAFS, az UCPH, a CIMMYT és az EIAR a kiválasztott résztvevők számára helyszíni látogatásokat szervezett a búzakutatási helyszínen a Kulumsa Mezőgazdasági Kutatóközpontban (KARC) és az Eteya-Huruta búzaövön Oromia régióban, 175 km-re, Addisz-Abebától (Etiópia).
Itt a résztvevők megfigyelhették a búzaiskola, a kísérleti mezők és a kísérleti mezőgazdasági termelők mezőit. A KARC magas terméshozamú, szár- és sárga rozsdaálló búzafajták tenyésztésén dolgozik, amelyeket a termelőknek szétoszthatnak. A gazdálkodók képzésben részesülnek a gazdálkodás helyes gyakorlatában, és gépesítési eszközökkel is ellátják őket. Elképzelhető, hogy hamarosan ezeken a mezőkön a gazdálkodók képesek lesznek a digitális technológiát használni?
