Egy rövid betekintés a fenntartható mezőgazdaságról (fordítva, eredeti cikk: ucsusa.org)
A mezőgazdaságban a fenntarthatóság egy összetett ötlet, ideértve a gazdasági (a fenntartható gazdaságnak nyereséges vállalkozásnak kell lennie), a társadalmi (a munkavállalókkal tisztességesen kell foglalkoznia, és kölcsönösen előnyös kapcsolatban kell állnia a környező közösséggel) és a környezeti részét.
A környezeti fenntarthatóság a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy a gazdaságoknak a természetes rendszerekre és erőforrásokra kell támaszkodniuk. Ez a következőket foglalja magába:
- Egészséges talaj építése és fenntartása
- A víz megfontolt kezelése
- A levegő, a víz és az éghajlati szennyezés minimalizálása
- A biodiverzitás támogatása
E célok eléréséhez egy egész kutatási terület tartozik: agroökológia, a gazdaságok ökoszisztémaként való kezelésének tudománya. Ha inkább a természettel dolgozik, mint az ellen, az agroökológiai elvek alapján kezelt gazdaságok elkerülhetik a káros hatásokat a termelékenység vagy a jövedelmezőség feláldozása nélkül.
Fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok
A tudomány és a gyakorlat az évek alatt számos kulcsfontosságú fenntartható gazdálkodási gyakorlatot alakított ki, például:
Forgó vetőmag vetés és a sokféleség felkarolása: A különféle növények ültetése számos előnnyel járhat, beleértve az egészségesebb talajt és a jobb kártevőirtást. A növényi sokszínűség gyakorlata magába foglalja a vetésvágást (növények keverékének termesztését ugyanazon a területen) és a komplex többéves vetésforgót.
Fedő növények ültetése: A takarónövényeket, mint például a lóhere vagy a bükköny, szezonon kívüli időszakokban ültetik, amikor a talaj egyébként csupasz maradna. Ezek a növények védik és építik a talaj egészségét az erózió megakadályozása, a talaj tápanyagok feltöltése és a gyomnövények ellenőrzésének fenntartása révén, csökkentve a herbicidek szükségességét.
A talajművelés csökkentése vagy kiküszöbölése: A hagyományos szántás (talajművelés) előkészíti a szántóföldeket a vetéshez és megakadályozza a gyomproblémákat, de sok talajvesztést okozhat. A takarmányozás vagy a talajművelés csökkentésének módszerei, amelyek magukat közvetlenül a zavartalan talajba vezetnek, csökkenthetik az eróziót és javíthatják a talaj egészségét.
Integrált növényvédelem (IPM) alkalmazása: Számos módszer alkalmazható szisztematikusan, beleértve a mechanikai és biológiai ellenőrzést is, hogy a kártevő-populációt ellenőrzés alatt tartsák, miközben minimalizálják a vegyi peszticidek felhasználását.
Az állattenyésztés és a növények integrálása: Az ipari mezőgazdaság hajlamos külön-külön tartani a növény- és állattenyésztést, az állatok távol helyezkednek el azoktól a területektől, ahol takarmányukat előállítják, és a növények távol helyezkednek el a bőséges trágya műtrágyától. A bizonyítékok egyre növekvő száma azt mutatja, hogy a növény- és állattenyésztés intelligens integrálása recept lehet a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdaságok számára.
Az agrár-erdészeti gyakorlatok átvétele: A fák vagy cserjék bevonásával a mezőgazdasági tevékenységekbe, a gazdák árnyékot és menedéket nyújthatnak a növények, állatok és a vízkészleteknek, miközben potenciálisan további jövedelmet is nyújthatnak.
Teljes rendszerek és tájak kezelése: A fenntartható gazdaságok a gazdálkodás szerves részeként kezelik a nem művelt vagy kevésbé intenzíven megművelt területeket, például a part menti préricsíkokat – értékelik az erózió elleni küzdelemben, a tápanyag-lefolyás csökkentésében, valamint a beporzók és más biológiai sokféleség támogatásában betöltött szerepük miatt.
A gyakorlatok sokaságát összekötő kulcsfontosságú a diverzifikáció. Az „egyszerűen tartani” jó tanács sok helyzetben, de amikor a mezőgazdaságról van szó, a leg fenntarthatóbb és legtermékenyebb rendszerek sokrétűbbek és összetettebbek – mint maga a természet.
