Mezőgazdasági hírek

Érdekességek a napraforgó idei növényvédelmében

2021. október 15., péntek

A napraforgó az idei évben a szélsőséges időjárás miatt meglehetősen nagy kihívás elé állította a termesztésével foglalkozó gazdálkodókat. Az időjárási körülmények ugyanakkor a napraforgóra veszélyes károsítók és kórokozók életére is hatással voltak, amelynek jeleivel szinte a teljes tenyészidőszak folyamán találkozni lehetett. Új kártevők kerültek előtérbe és a szántóföldi kultúrák egyik „legbetegebb” képviselőjének a betegségei is időnként teljesen új oldalukról mutatkoztak meg.

Kórokozók (amelyre számítottunk, és amelyre nem)

A napraforgó számtalan betegsége közül meglehetősen sok az idei évben is úgy viselkedett, ahogy azt tőlük egy ilyen forró nyáron elvárhattuk. A hamuszürke szártőkorhadás (Macrophomina phaseolina) a szinte trópusi hőségben élt is a számára igencsak előnyös környezeti feltételekkel és meglehetősen nagy pusztítást okozott az általa elfertőzött talajokon. Annyi érdekesség azért volt az idei fellépésében, hogy a kórokozó által okozott hervadás, illetve még később a mikroszkleróciumok megjelenése meglehetősen későn jelentkezett. Ez igen nagy valószínűséggel a hűvös tavasz és az emiatt megkésett fertőzési időpontok miatt alakulhatott ki.

A klasszikus napraforgó betegségek közül a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) a nyár folyamán meglehetősen ritka csapadékok miatt csak elszórtan jelentkezett aszkospórás eredetű, a szárközepet és a tányérokat érintő fertőzésekkel. Az alternáriás megbetegedés (Alternaria helianthi) is a szokásosnál jóval kevesebbszer jelentkezett a klasszikus, szárfoltokat eredményező fertőzés formájában. Ezzel egyidejűleg viszont idén jóval gyakoribb lett az alternáriás száraz tányérkorhadás. Legfőképp azokon a területeken lehetett a betegségnek ezzel a formájával találkozni, ahol a virágzás idején nem alkalmaztak a termelők fungicides állományvédelmet.


Napraforgó tányérjának alternáriás száraz korhadása

A meleg időjárási körülmények elméletileg igencsak kedvezőek a napraforgó-rozsda (Puccinia helianthi) számára. Ugyanakkor ez a kórokozó néhány kivételtől eltekintve csak nagyon későn jelent meg a napraforgó-állományokban. Ahol viszont korán, még a virágzás időszakában megjelent, ott döntően a fungicides védekezések elmaradásán túl mindenképpen kellett a fogékony hibrid jelenléte és a környezetnél nagyobb páratartalom is. Súlyos mértékű fertőzések szinte mindig csak valamilyen többlet víz által érintett területeken és azok környezetében alakultak ki.

Súlyos napraforgórozsda-fertőzés

Az idei évben az átlagosnál jóval többször lehetett találkozni a napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii) primer tüneteivel. Erre nyilván magyarázatként szolgálhat az, hogy sok termelő nagyon korán vetette el a napraforgót és a hideg, vizes talajban a jelenlevő kórokozónak túlságosan sok idő állt rendelkezésre a fertőzésre. Ugyanakkor erősen elgondolkodtató az a tény, hogy a hazánkban igazoltan jelenlevő rasszok mindegyike ellen (is) rezisztens hibrideken alakulhattak ki lokálisan súlyos, akár az állomány 10%-át elérő primer fertőzések. Ez felveti annak a gyanúját, hogy olyan peronoszpóra rassz(ok) is jelen van(nak) a hazai termőterületeken, amelyek ellen az állami elismerés során támasztott rezisztenciális követelmények már nem elegendőek. Erősen célszerűnek látszik a hazai napraforgó-peronoszpóra populációjának rasszokra történő újabb felmérése és ennek alapján a rezisztenciális követelmények újragondolása.

Törpült peronoszpórás növények egy elméletileg rezisztens hibrid állományában

Bár nem napraforgón fordult elő, de reális veszélyt jelenthet a napraforgóra is a közte előforduló parlagfüvön idén észlelt aster yellows fitoplazma megjelenése. Idén szerencsénk volt, mivel a kórokozó azokon a területeken, ahol észleltük, a napraforgót nem, csak a másik, a területen tenyésző fészkes virágzatú növényt, a parlagfüvet károsította.

Aster yellows fitoplazma parlagfüvön a napraforgó-állományban (Iklad, 08.23.)

Állati károsítók

A fitoplazmafertőzés kapcsán mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a napraforgó-állományokban évek óta folyamatosan emelkedik országszerte a különböző kabócák egyedszáma. Direkt kártételük, a szívogatás gyakorlatilag elhanyagolható, de a fitoplazma átvitele miatt potenciálisan igencsak veszélyesek lehetnek ezek a károsítók.

Mezei kabóca napraforgó levelén

Az idei év a kabócák és poloskák egyedszámának növekedése mellett alapvetően a tavaszi, rendkívül korai és igen erős levéltetű-fertőzésről volt emlékezetes. A két károsító levéltetű faj, a fekete répa levéltetű (Aphis fabae) és a sárga szilva levéltetű (Anuraphis helichrysi) gyakorlatilag egyszerre jelentkezett az állományokban azok 4-6 leveles időszakával kezdődően. A két faj közül messze a sárga szilva levéltetű a veszélyesebb. Nehezebb is észrevenni a jelenlétét, mivel a betelepedés után szinte azonnal elbújik a növény tenyészőcsúcsa közelében a fejlődő levelek közé, majd később a bimbó kezdemény mellé. Szívogatása nyomán hólyagos felületű, heterogén klorofill eloszlású levelek keletkeznek, amelyeken később egyes kórokozók, mint pl. a szürke penész (Botrytis cinerea) könnyedén képes megtelepedni és elszaporodni. Az „elbújós” szilva levéltetű ellen a kontakt inszekticidek hatása csak részleges és rövid.

Fekete répa levéltetű kolónia fiatal napraforgón
Anuraphis helichrysi levéltetvek kolóniája fiatal napraforgó tenyészőcsúcsa közelében

Az állati károsítók tekintetében az idei év egyik negatív tanulsága a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) tömeges jelenléte és károsítása volt a nyár folyamán. Károsítását sokan keverik össze az alternáriás levélfoltosság fiatal tüneteivel, pedig csak egy pillantást kellene vetni a levelek fonákára.

Kétfoltos takácsatka kártétele napraforgón

Amennyiben a takácsatkák elszaporodása és károsítása a következő évek során tovább növekedne, úgy elképzelhető, hogy a legértékesebb napraforgó-állományokban (vélhetően elsőként a vetőmag előállításban) szükség lehet az atkák elleni célzott védekezésre.

Gyapottok-bagolylepke imágója napraforgó virágán

Az idei év másik nagy, zoológiai problémáját a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) felszaporodása és hernyóinak károsítása jelentette a napraforgó-állományokban. Mivel ez a szélsőségesen polifág károsító egyre inkább kezd rászokni a napraforgó virágzatának elfogyasztására, érdemes lehet lélekben felkészülni arra, hogy virágzás idején a kórokozók mellett célszerű lesz az állati károsítók elleni védekezés is. A nehézséget az okozza, hogy a gyapottok-bagolylepke hernyói ellen csak azok fiatal korában lehet eredményesen védekezni. Mivel a hernyók eléggé fénykerülők, jelenlétükre leginkább a fészekpikkelyek védelmében célszerű számítani, így a szemlézések során ott keressük őket. A kezelések hatékonysága valószínűsíthetően függeni fog a termesztett hibrid virágzatának morfológiájától is. Minél nagyobbak a fészekpikkelyek, minél később nyílik ki teljesen a tányér és minél korábban kerül a virágzat bókoló állásba, annál nehezebb lesz a kártevő hernyók környezetébe valamilyen hatásos inszekticidet eljuttatni.

Hertelendy Péter 

Forrás: agroforum.hu