Élénkülhetnek az öntözési beruházások – évértékelő Feldman Zsolttal

Az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára ugyanakkor hozzátette: fejlettebb, sokkal versenyképesebb húsiparra volna szükség ahhoz, hogy az előnyöket igazán kihasználjuk. A politikus szerint az idei év az öntözési beruházások egyszerűsödéséről szól majd, és nagy feladat lesz az új KAP stratégai terveinek kidolgozása is. Az új támogatási rendszerben egyébiránt 2 év csúszásra számít.

– A múlt év értékelése során nem lehet kihagyni azt a körülményt, hogy az év elején még úgy tűnt, a tavaly téli aszály miatt most – legalábbis ami a szántóföldi növénytermesztést illeti – jószerével nem is lesz miről beszélgetnünk. Végül, épp a legutolsó pillanatban, megérkezett a csapadék. Összességében hogyan vészelte át a tavalyi szélsőséges időjárást a mezőgazdaság?

– Így van, a 2018 őszi és a 2019 téli szárazság olyan mértékű volt, hogy akkor senki nem gondolta volna, hogy ilyen körülmények között a növénytermesztésnek érdemi eredményei lehetnek. Akkoriban sokan aggódtak, de aztán április végén megérkezett az eső, és egész május során rengeteg csapadék hullott. Ez az utolsó pillanatban jött, de meg tudta menteni az őszi vetésű szántóföldi növényeket, és megfelelő állapotokat teremtett a tavaszi vetésűek számára. Teljesen meg is változott a gazdálkodók hangulata, a csapadék ugyanis egyszerre túl soknak bizonyult: a felhőszakadások miatt panaszkodtak a gazdák, és sok esetben a tavaszi munkák is késtek a nagy sár miatt.

– A későbbi sok eső a terméseredményeket végül megmentette, de növényvédelmi szempontból nem kedvezett a gazdáknak a szokatlanul nedves időjárás. Több helyről lehetett hallani, hogy különböző mértékben mikotoxinokkal szennyeződött a gabona. Mekkora a baj?

– Ez érzékeny kérdés, a túl nedves időjárás kétségkívül problémákat okozott ezen a téren. A vonatkozó szabályok azonban mind az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer, mind az állati takarmányok esetében szigorúak, és alkalmazkodni kell hozzájuk. A dél-alföldi térségben e tekintetben voltak gondok, azonban a gazdák a szakmai szabályok betartásával kezelték is a növényvédelmi problémákat. Voltak tehát nehézségek, de ezekből sem élelmiszer-biztonsági, sem piaci zavarok nem fakadtak.

– A kínai sertésállomány drasztikus csökkenése valóban minden sertéstartónak lehetőséget jelent, hiszen a növekvő kereslet növekvő árakat eredményezett.

Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a megfelelő állategészségügyi státusz megtartása, hiszen azzal, hogy nálunk házisertésben nem tűnt fel a kór, ebben a megváltozott helyzetben nagyon komoly piaci lehetőség nyílik meg számukra.

– Múlt év elején ugyanakkor éppen exporttilalmakkal kellett szembenéznünk. Ezek mekkora kárt okoztak?

– Így van, amikor vaddisznóban feltűnt a sertéspestis, akkor ezek a számunkra kedvezőtlen automatizmusok szinte azonnal, napokon belül működésbe léptek. Ez a húsipar számára érzékeny veszteséget jelentett akkor, hiszen az exportértéket tekintve azok az országok estek ki egyik napról a másikra, amelyek a kivitel 40 százalékát vették fel. Ráadásul ezek egyébként kifejezetten jól fizető országok voltak. Ekkor kényszerű piacdiverzifikációs lépéssort indított az ágazat, igyekezett a termékeit máshol elhelyezni, és az exporttilalmak is kissé enyhültek azóta.

– Mindeközben az árak elkezdtek emelkedni, amit a sertéstartók igyekeznek kihasználni…

– A sertéstartókat egy rövid ideig árcsökkenés sújtotta, majd az árak csakhamar tényleg emelkedni kezdtek, mára pedig kifejezetten magas szinten jár az élő sertés ára.

Most a hullámvölgyek után végre jó időszakot élnek meg.

– Az elmúlt években például a tejágazatban alakult ki intenzívebb párbeszéd a kormányzat és a termékpálya szereplői között, így a termelők és a feldolgozók is előremozdítóbb diskurzust folytattak. Ez a sertés termékpálya esetében sokat késett, de tavaly már erre is sor került. Ennek keretében átbeszéltük, hogy milyen piaci tendenciák várhatók. Az is világos, hogy

Következetes munkával és értelmes párbeszéddel azonban van esély versenyjogilag is megnyugtató módon rendezni a helyzetet. A húsipar, ha időben eltolva is, de megkezdte átadási árainak emelését, ezt pedig a kereskedelemnek is el kell fogadnia.

– A helyzet mégsem tekinthető megoldottnak, amíg a húsipar nem hajt végre komoly beruházásokat, amelyek révén versenyképesebben tudna termelni. Ezek­­ről miért nem hallani?

– Szemben a baromfiiparral, a sertéshús-feldolgozásban az elmúlt években nem voltak igazán nagy beruházások, leszámítva talán a mohácsi vágóhíd elindulását. A baromfiágazatban valóban élénkebb és nagyobb a beruházási kedv, jelentős fejlesztéseket végeznek a szereplők. Ezen jól le lehet mérni a két ágazat pozíciója közötti különbséget.

– A baromfiágazatot sokszor mintaként, követendő példaként emlegetjük a hazai termékpályák között. Nekik miért sikerül az, ami másoknak nem, vagy nem olyan jó eredménnyel?

– A baromfiágazat tényleg az egyik legjobb példa a magas fokú integráltsággal elérhető eredményekre.

Összességében tehát jó és versenyképes integrációs modellt alakítottak ki, és valljuk be, a piaci lehetőségeik is mások, hiszen a baromfihúsok népszerűsége világszerte növekszik. A folyamatos piacfejlesztés és az ehhez kapcsolódó, szintén állandó technológiai előrelépés együttesen sikert eredményez. Ez lenne a példa mások számára is, még ha nem is könnyű ezt az utat járni.

– Az osztatlan közös tulajdonok ügye is régi téma. A jelenlegi törvény akadályozza az életképes birtokok kialakulását, emellett tengernyi adminisztrációs feladatot jelent az államnak és a magánszemélyeknek egyaránt – igazi eredmény nélkül. Ez ügyben várható megoldás?

– Az elmúlt időszakban valóban sok szó esett erről a bonyolult problémáról. Sajnos nem egyszerű megoldani az osztatlan közös tulajdon kérdését, nemzetközi jó példa sincs, ugyanis ez egy olyan „hungarikum”, aminek kivételesen nem örülünk. Komoly intézményi és jogi átalakításokat igényel a megoldása, és biztosítani kell, hogy a probléma ne keletkezzen újra. Ennek érdekében a minisztérium komplex javaslatcsomagot dolgozott ki. Lényegi eleme, hogy az érintett tulajdonostársakat arra kívánjuk ösztönözni, hogy 1/1-es földtulajdonokat alakítsanak ki. Erre több módszert is kínál majd a törvényi szabályozás, tehát nem állami beavatkozásra épülő szabályozást kívánunk létrehozni.

– Egy másik ilyen régi téma az öntözés, és ebben előrelépés történt egy nemrégiben elfogadott jogszabály formájában. Meg lehet oldani a kérdést, vagy legalábbis lehet javítani a helyzeten az új jogi környezetben?

– Amikor érdemben nekiálltunk az öntözéssel kapcsolatos problémakör áttekintésének, gazdálkodói szemszögből igyekeztünk felmérni a helyzetet. Nagyon összetett okrendszert találtunk arra nézve, hogy miért nem öntöznek a termelők. Egyik kézenfekvő oka, hogy a termelési szerkezet nem igényli, de ezen felül sok egyebet fel tudtak sorolni.

Egyesével kell megoldást találni mindegyik problémára. Ennek érdekében intenzív szakmai munka zajlott, amelynek eredményei végül az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényben megjelennek. Ez az országgyűlés által a múlt év végén elfogadott jogszabályi megoldásokat tartalmaz a jogi természetű akadályok elhárítására, az egész folyamat felgyorsítására.  Ösztönzi azt is, hogy több termelő összeálljon, hiszen a közösen kivitelezett öntözési beruházás rentábilisabb. Olyan szolgalmi jogot hoz létre, amely megakadályozza például, hogy egy-egy szomszéd keresztbe tegyen a gazda öntözési elképzeléseinek. Ez aztán neki is lökést adhat ahhoz, hogy beruházzon, hiszen ha átmegy a földjén a víz, akkor már neki is érdemes öntöznie. Érdekelt lesz abban, hogy ő is belevágjon. Számos ponton segíti az új jogszabály az öntözés elterjesztését, ezért ettől jó eredményeket várunk 2020-ban.

– Az, hogy időben tolódik az új Közös Agrárpolitika, a gazdák szempontjából annyiban jó hír, hogy a működő rendszerhez már sikerült alkalmazkodni, megismertük és megszoktuk például a zöldítést.

Ha úgy tetszik, a zöldítés nem a támogatás 30 százalékát teszi majd ki, hanem 100-at, vagyis eleve egy csomó környezetvédelmi szabálynak meg kell felelni ahhoz, hogy egyáltalán termelhessen a gazda. Nekünk most az a dolgunk, hogy azokat az elképzeléseinket, amelyek alapján a rendszert idehaza működtetni kívánjuk, stratégiai tervbe foglaljuk, amelyet aztán az Európai Bizottság hagy jóvá. Ilyen értelemben 2020 kormányzati szinten jelentős újdonságot hozhat a támogatások esetében, hiszen eleve olyan stratégiát, indikátorrendszert kell kialakítanunk, aminek eddig nem volt előképe. Vagyis sok még a kérdőjel.

– Mikor lehet ebből az új támogatási rendszerből gyakorlat?

– Miközben mi a stratégiai terven dolgozunk, az európai döntéshozó testületek a költségvetést tárgyalják. Ha meglesz a költségvetés, azután lehet végső döntést hozni a Közös Agrárpolitika tartalmi kérdéseiben, és csak ezt követően kerülhet sor a tagállamok által benyújtott stratégiai tervek elemzésére és jóváhagyására. Mindezek alapján már az egy átmeneti évet is kevésnek látom, nem tartom ugyanis kizártnak, hogy a javasolt egy átmeneti esztendő helyett kettővel kell majd számolnunk.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu