Mióta méhészkedsz?
– Öt éve kezdtem. Két rajt kaptam nagypapámtól, aki már hosszú évek óta foglalkozik méhekkel. Ő korábban mindig próbált lebeszélni arról, hogy én is ezt a pályát válasszam. Felhívta a figyelmemet az ágazat nehézségeire. Ezzel a két rajjal viszont megváltozott minden.
Mikor nagyapám látta az elköteleződésemet, szárnyai alá vett és ellátott tanácsokkal, segített mindenben.
Ha jól értem, ezek szerint egy hirtelen ötlet volt, hogy belevágj a méhészetbe.
– Igen, teljes mértékben. Már nem is emlékszem pontosan, miért is került hozzám az a két raj. Arra viszont igen, hogy a következő tavaszra már csak egy családom maradt. Papa segítségével egy ismerős méhésztől vettünk 15 családot, amit még abban az évben felszaporítottam 20-ra. Ez a tél már jól sikerült, szépen kitelelt az állomány, viszont a következő évben már ősszel adódtak problémák, és ismét lettek veszteségeim. Családvásárlással és szaporítással elértem egy 60 család körüli állományt, amit azóta is tartok.
Milyen rendszerrel méhészkedsz?
– Rakodókaptáraim vannak, NB fészekkel és félkeretes méztérrel. Minden kaptáram alsó kijárós, és higiénikus aljdeszkával rendelkezik. Használok anyarácsot. Természetesen próbáltam anélkül is, de szinte minden családnál felmentek az anyák a méztérbe is. Én nem tapasztaltam azt, hogy nehezen hagyják ott a nagy fészeklépeket. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy ezt a rendszert fogom használni.
Az a bizonyos első két család még Hunor kaptárakban volt, nagypapám ilyenekkel dolgozott akkoriban – bár azóta megtetszett neki az én rendszerem, és elkezdett ő is átállni erre.
Már a kezdetektől fogva vándorolsz is a méhekkel? Milyen távolságra és milyen méhlegelőkre szoktál menni?
– Igen, az első évtől kezdve vándorlok. Túlságosan messzire nem szoktam menni. Repcére és akácra Harkány környékére, hársra pedig Kaposvár mellé járok. Napraforgóra külön nem viszem el a méheket, esetleg ha a hársas helyem környékén van, akkor a virágzás végéig otthagyom az állományt. Szerencsére megtehetem ezt. Barátok szoktak segíteni a vándorlásnál, amire szükség is van, mivel a mostani vándortanyáimon a terepviszonyok meglehetősen nehezítik a le- és felpakolást.
Hogyan alakul nálad egy szezon?
– Február vége felé kétszer fél kiló lepényt kapnak a méhek.
Március első felében megejtem az első gyors átvizsgálást, ekkor igyekszem a lehető legtöbb információt begyűjteni a családokról (élelemmennyiség, anya, népesség, ha az időjárás engedi, akkor a fiasítás terjedelme). Repce közepe táján 6-8 fias keretre egalizálok, attól függően, hogy milyen a tavasz, mennyire tudtak feljönni a családok. Akác előtt természetesen csinálok egy tisztító pergetést. Ezeken kívül mással nem készülök az akácra.
Akác után itt a hárs következik, ebből már jócskán szoktam bent is hagyni a méheknek. Hársról szoktam utoljára pergetni az évben. Azt már említettem, hogy napraforgóra nem szoktam külön vándorolni, ha a hársas vándortanyánál, vagy az állandó telephelyemen van, akkor az erről hordott méz megmarad nekik telelőélelemnek. Így gyakorlatilag csak mézen telelnek, amit meg is szoktak hálálni.
Az atkairtást oxálsavra alapozom. Év közben BVHC-val kezelek, ősszel szublimálok, zárónak pedig ismét csurgatok. A téli takarásokat már ősszel be szoktam tenni, a hideg idő beálltával kívülről fekete fóliával is takarom a kaptárakat, egérráccsal és madárhálóval pedig a hívatlan vendégeket tartom távol.
Hogyan képezted magad?
– Harmadik éve méhészkedtem, amikor elérkezettnek láttam az időt, hogy elvégezzek egy méhész tanfolyamot. Sajnos nem tudtam befejezni, a gyakorlati oktatásig nem jutottam el, ugyanis átszervezték a képzést – a gyakorlati helyszínek jóval távolabb lettek volna a korábban meghirdetettnél, és ezt a távolságot már nem tudtam vállalni. Így maradt az internet, a könyvek és a papa, aki egyébként is mindvégig mellettem volt (és van) a sokéves tapasztalatával.
Hogyan állt a család az ötlethez, hogy nagypapád nyomdokaiba lépsz? Mit szóltak a szomszédok?
– A családom végig mindenben támogatott.
Ő segített a méhek vásárlásában is. Mellette a papára tudtam támaszkodni sok mindenben, hiszen ő a kaptárakat, kereteket is maga készíti, rengeteg dolgot volt alkalmam megtanulni tőle.
Az első évben a lakóhelyemen voltak a méhek. Ez egy csendes, nyugodt, családi házas övezet. Eleinte kicsit tartottunk tőle, hogy a szomszédok nem lesznek oda az ötletért, de igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a méheket ne csábítsa annyira a szomszédság. Szerencsére gyakorlatilag fel sem tűnt senkinek, hogy méheket tartok, csak amikor megláttak méhészkalapban dolgozni velük. Természetesen ezt sosem gondoltam hosszútávú megoldásnak. Amilyen gyorsan csak tudtam, kialakítottam számukra egy olyan telephelyet, ami minden tekintetben megfelelőbb.
Volt szerencsém közelebbről is szemügyre venni a mézedet. Első pillantásra látszik, hogy gondosan bánsz vele, munkájára igényes méhészről árulkodik. Hogyan jut nálad a méz a méhcsaládoktól a mézesüvegig?
– Úgy gondolom, semmi különöset nem csinálok vele.
Otthon, ritkábban a méhek közelében szoktam pergetni. Már ekkor szűröm a mézet, szeretem, ha minél hamarabb „konyhakész”. Ha valami miatt mégsem tudom pergetéskor szűrni, akkor amilyen gyorsan csak lehet, pótolom ezt. A méz egy részét felvásárlón keresztül értékesítem, a többit pedig családi és baráti körben elajándékozom.
Mit jelentenek számodra a méhek, a méhészkedés az első néhány év után?
– Példaértékűnek tartom a méhek szorgalmát. Szeretem megfigyelni a mindennapi életüket, nagyon tetszik az, hogy egy-egy beavatkozással segíteni tudom őket, ezáltal pedig magamat is, hiszen ők adják a megélhetésemet. Ez egy szoros együttműködés méh és méhész között: segítem őket minden tudásommal, cserébe, ha jól dolgoztam, ők bevételhez juttatnak.
Az általuk gyűjtött méz pedig megérdemli, hogy a lehető legjobb minőségben őrizzem meg végig a munkafolyamatok során. Ezt tartom a méhész egyik legfontosabb feladatának.
Szűcs Andrea
Abaliget
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
