Harminc évvel ezelőtt, amikor Ukrajna elnyerte függetlenségét, csakhamar megjelentek a multinacionális vállalatok az országban, és az elsők között vásárolták fel a hét nagy cigarettagyárat.
Rövid időn belül korszerűsítették a technológiát, amiből szinte azonnal kiderült, hogy a hagyományosan termesztett és pajtákban szárított dohány befogadására kevéssé alkalmasak a felújított üzemek. Emiatt egy csapásra lejtmenetbe került az egész ágazat, Kárpátaljáról akkoriban teljesen eltűntek a dohánytáblák. Viszont az elmúlt néhány évben változás kezdődött.
Az első tételek már értékesítésre várnak
– A szovjet érában a megye kollektív mezőgazdasági vállalatainak kétségkívül a dohánytermesztés volt a legjövedelmezőbb ágazata. Gondoljunk bele: az egész Szovjetuniót el kellett látni füstölni valóval, de a hatalmas birodalomnak csak viszonylag kis része volt alkalmas a kultúra termesztésére – emlékezik vissza Popovics Sándor agrárszakember. – Így aztán az állam hatalmas dotációval támogatta a dohánytermesztőket.Nem véletlen az sem, hogy az agráriumnak ebben a szférájában honosodtak meg leginkább az olyan ösztönző módszerek, amelyek a teljesítmény és a minőség javítását egyszerre kívánták szolgálni.
Ennek hamarosan meglett a foganatja. A kárpátaljai dohánytermesztés fellegvárának számító ugocsai falvakban a múlt század hetvenes éveinek végére olyan magas színvonalon termeltek, hogy az ott letört és felfűzött levélmennyiséget képtelenek voltak befogadni a kolhoz pajtái. Sebaj: a részesművelésben dolgozó termelők a saját portájukon alkalmassá tették erre a helyiségeket. Főként melléképületek padlásain aggatták fel a pórékat, és nagy gonddal ügyeltek a száradásukra. Tudták, hogy az év végi prémium kiosztásakor nem marad el a jutalom. És nem tévedtek: a ma is látható takaros és kényelmes otthonok százai ebből a járandóságból épültek. De jutott belőle pénz a férjhez készülődő nagylány stafírungjára, hűtőszekrényre, mosógépre, motorkerékpárra, olykor még személygépkocsira is.
Magyarországi segítség a gazdáknakKárpátalján hamarosan befejeződik az a búzavetőmag-program, amit a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ) szervezett a magyar állam támogatásával. A program keretében mintegy 500 gazda jut 2 hektárra elegendő szapíratóanyaghoz a kiváló szegedi GK Körös fajtából. A földművesek körében igen nagy az érdeklődés a program iránt, mert a már másodszor meghirdetett akció az előző idényben is nagy sikert aratott. Azok a gazdák pályázhattak sikeresen, akik tevékenyen részt vettek a szövetség munkájában és hozzájárultak a Magyarok Kenyere akció sikeréhez– Számos okot fel tudnék sorolni, hogy nálunk miért a kukoricát részesítik előnyben a szántóföldi növénytermesztők, és hogy emiatt az elvárhatónál és a szükségesnél jóval kevesebb figyelem jut az ősziekre – magyarázza Huszár Andrea, a KMVSZ beregvidéki régiójának elnöke. – Ez, természetesen, a szerényebb eredményekben is megmutatkozik. Szervezetünk ezért hirdetett tavaly búzavetőmag-akciót. Legfőbb célunk: mindenki a saját földjén tapasztalhassa meg, hogy megfelelő termesztéstechnológiával mire képes a jó minőségű szaporítóanyag. Szövetségünk tagjai évente mintegy 23–25 ezer hektáron termesztenek őszieket, és ez alapján ez az 1000 hektár nem sokat nyom a latban – látszólag – folytatja a szakember. – Ám ne feledjük, hogy Kárpátalja-szerte megtalálhatóak lesznek ezek a táblák, így a sorstársak elejétől végéig nyomon tudják követni az állományok növekedését, és első kézből értesülhetnek a végeredményről. Még egy fontos körülményre hívnám fel a figyelmet: ahhoz, hogy az akcióban részt vevő gazdák valóban magas hozamot érjenek el, a szaporítóanyag mellett a kellő mennyiségű komplex és lombtrágyát is biztosítjuk.Nem jelent gondot, hogy november első dekádjában járunk, és hogy kicsúszunk az optimális vetésidőből?– Valamennyien megtapasztaltuk, hogy az utóbbi években kitolódott az ősziek vetésideje. Hiába került idén a földbe, mondjuk, három héttel ezelőtt a szaporítóanyag, mert a termőréteg oly száraz, hogy a mag nem mozdul. Talán az utóbbi napokban hullott csapadék változtat ezen. Egyébként az elmúlt néhány évben azt tapasztaltuk, hogy a decemberben kikelt és hó alatt megbokrosodott búzatövek szép termést adnak.Milyen szempontok szerint választották ki a programban részt vevő gazdákat?– Földműveseink közül azok pályázhattak sikerrel, akik aktívan részt vesznek a szövetség programjaiban, a különböző szakmai találkozókon, gazdafórumokon, képzéseken. A döntéskor számításba vettük azt is, hogy mennyiben járultak hozzá a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem adománygyűjtő akció sikeréhez. |
Bő negyedszázad elmúltával ugyan mi változott? Miért lett egyszerre újra keresett a helyi alapanyag?
– Kezdjük talán azzal, hogy a világszerte telepített hatalmas dohányültetvények nem mindenütt váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.Az egyre szélsőségesebb időjárás, főként a sorra jelentkező hosszabb aszályok nem mindig teszik lehetővé a drága pénzen kiépített öntözőrendszerek használatát.
A másik ok, hogy sem Délkelet-Ázsiában, sem Dél- vagy Közép-Amerikában nem hajlandóak már éhbérért dolgozni az emberek. És sok minden más is hozzájárul, ami bizonytalanná teszi a beszállítást és a határidők betartását. Mindezek a tendenciák a világjárvány alatt még jobban felerősödtek. Márpedig ha igaz, amit rossz nyelvek híresztelnek, hogy az Ukrajnában működő cigarettagyárak a kész termék egy részét illegálisan értékesítik, akkor a hazai alapanyag-szállítmányok éppen hogy kapóra jönnek. Például nem kell vámpapírokkal bajlódni és különböző illetékeket kifizetni. Meglátásom szerint, ha lassan is, de most végre helyreáll a világ természetes rendje: minden tekintetben úgy van jól, ha a szükséges nyersanyagot a feldolgozóüzemek közelében termelik meg.Kárpátalja egyik legnépesebb magyarok lakta településén, Nagyberegen fél évtizeddel ezelőtt jött ismét divatba a dohánytermesztés.
A kolhoz-érában közel 100 hektárt foglaltak el itt a dohánytáblák, és bár most még csak harmincnál tartanak, ám évről évre nő a terület. Bizonyára azért, mert jó pénzt látnak benne az itteni termelők.
– Ez igaz lehet, de nálunk mégsem a jövedelmezőség a fő szempont – fogadott nemrég kialakított dohányszárítói mellett Nagy György helyi gazda. – Két felnőtt fiam van, és az egyik már családos, kis gyerekkel. Nagyon nem szerettük volna, ha a fiataloknak külföldön kellene megkeresni a mindennapi betevőt. Fiaim maguk döntöttek a dohánytermesztés mellett, mert jól kiegészíti a többi általunk termesztett, főként szántóföldi kultúrát. A kukorica a legjelentőseb közülük, de amellett foglalkozunk ősziekkel és napraforgóval is.Nemrég vásároltunk használtan egy olajprést, így remélhetőleg kevésbé leszünk kitéve a piac szeszélyeinek.
Mindezt azért említem, hogy jelezzem, milyen sok lábon kell állnia ezen a tájon manapság egy családi gazdaságnak. Azt még nem is mondtam, hogy van egy kisebb sertéstelepünk. A vágásérett állatokat mi magunk dolgozzuk fel, főként füstölt árut értékesítünk a piacon. Mivel nagyon odafigyelünk a minőségre, az évek során sikerült stabil vevőkört kialakítanunk.
Térjünk vissza a dohánytermesztéshez! Amikor szinte minden agrárvállalkozó arra panaszkodik, hogy elfogytak a szorgos munkáskezek, önök egy köztudottan élőmunka-igényes ágazat mellett döntöttek. Hogy is van ez?
– Itt, Nagyberegen ebből a szempontból szerencsés helyzetben vagyunk. Nálunk sok olyan fiatal család él, ahol kisgyerekeket nevelnek. Ezért a szülők közül egyik sem szívesen megy el külföldre dolgozni.A dohánytáblákon nyár elejétől késő őszig akad tennivaló bőven, a lelkiismeretes dolgozót pedig jól megfizetik a gazdák.
Pontosan erre akarok rákérdezni. Közel 30 év után találtak-e képzett, a dohánytermesztéshez értő munkaerőt?
– Én leginkább emiatt ódzkodtam attól, hogy egyáltalán belevágjunk a termelésbe. Hisz tinédzserként láttam, hogy a palánták kinevelése milyen összetett és nagy odafigyelést igénylő feladat, nemkülönben a frissen kiültetett növényi sarjak gondozása. Szerencsére él még az édesanyám, akitől mindig időben megkapjuk a pontos utasításokat. Így 2 év után elmondhatom, hogy a legfontosabb tudnivalókkal már tisztában vagyunk. Egyébként úgy számoljuk, hogy 3 hektár dohány – természetesen, ha az ember jól csinálja – eltart egy családot.
Miként sikerült az idei szezon?
– Ahogy nálunk mondják: reménység felett. Hogy elférjen minden letört és felfűzött dohánylevél, több korábban vásárolt raktárépületet is alkalmassá kellett tennünk a szárításra.Az első, a legkorábban betakarított tételek már készen állnak az értékesítésére, de a minket mostanáig felkereső nagybani felvásárlók még keveset ígérnek értük.
Ez érthető, hisz jelenleg túlkínálat van a piacon, mert más vidékeken is szép termést takarítottak be a gazdák.
Nem lenne bölcsebb viszonteladók helyett egyenesen valamelyik cigarettagyárral szerződni?
– Mindenképpen ez a jövő útja. Akkor bizonyára kénytelenek leszünk valamivel olcsóbban odaadni a termést, viszont számíthatnánk rá, hogy kapunk némi előleget az évközi munkálatok megfinanszírozására, és áruhitel formájában fóliapalásthoz, zsineghez, műtrágyához stb. is hozzájutnánk. Gazdatársaimmal beszélgetve kiderült, hogy néhányuk elméjében szintén érlelődik ez a gondolat. Persze az lenne a legjobb, ha sikerülne egy kisebb termelői szövetkezetet alakítani a faluban. Bő 20 esztendővel a kolhozrendszer felszámolása után, amikor lassan felnő egy új generáció, ideje lenne megtenni az első lépéseket ez irányba.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
