Balogh Sándor sóstófalvi portája olyan, mint egy kisebb állatkert. Körülbelül száz különféle szárnyast, emellett nyulakat, malacokat tart a legnagyobb szeretetben és szabadságban. Soha még egyetlen állatot sem vágott le. A túlszaporulatot úgy előzi meg, hogy feleteti a tojásokat minnesotai törpemalacaival, Tepertővel, Sonkával és Szalonnával, akikből persze soha nem lesz étel.
A betegsége ellenére is munkát vállaló gazdának rengeteg a tennivalója. Összesen egy hektárnyi területet kezel. Gyümölcsöse és háztáji veteményese mellett lucernát termel az állatoknak, de bőven van hely a szárnyasok számára is.
Balogh Sándor egyetlen segítsége Mazsi, az óvodás unokája, aki viszont már reggel lelkesen húzza a gumicsizmát, és indul etetni, itatni.Nagyapja szintén gyerekkorában, nyúllal kezdte az állattartást, amelyet a mai napig is nevel.
Ezenkívül baromfi, postagalamb, liba, kacsa, papagáj található a hobbiállatkertben. Sándor ritkán ad el állatot, inkább cserélgeti a példányokat más gyűjtőkkel, kiállítókkal, hobbitartókkal.
Fotó: Czifrik Kati
Sándor még 14 évesen vette első törpe cochinját ötven forintért, amit hamar továbbiak követtek, mivel valósággal beleszeretett a díszbaromfiba. Mint mondja, a törpe cochinok kedvesek, szépek, kezesek és nem utolsósorban aranyosak!
Évente egyszer, de előfordul, hogy kétszer is elülnek. Sándor legöregebb példánya (egy hatéves tyúk) látogatásunkkor is kotlott tizenkét tojás felett. A kotlósokat és csibéket elkülöníti, más segítséget nem igényel a szaporulat.A cochin nagyon tiszta, forgácsos mélyalmon kell tartani, mert hamar beszennyeződhetnek jellegzetes, hosszú lábtollai, amelyek fontos értékelési szempontot jelentenek a kiállításokon.
Sándor mindig frissen tartja, és havonta teljesen cseréli az almot.
Törpe cochinjaival évtizedek óta jár kisállat-kiállításokra. A területi, régiós rendezvényeken többször volt már kiállításgyőztes, de nagyon szeretne országos versenyre is eljutni – jelenleg leginkább a babos (pettyes) törpe cochinokkal. Már tavaly is készült erre, de a járványhelyzet miatt elmaradt az esemény, így most a következő lehetőséget várja.
Fotó: Czifrik Kati
Ötéves törpe cochin kakasa már bejárta az országot. Egyik hobbitartótól a másikig cserélik oda-vissza. Őse Jónás Csabától származik, ahogyan Sándor legnagyobb büszkesége, Csabika, a tényleg hatalmas és gyönyörű, hároméves óriás cochin kakas is, akit Daróczi Dávidtól kapott ajándékba. Óriás cochint Magyarországon viszonylag kevesen tartanak kiállítási minőségben.Borsodban egyébként is kevés a díszbaromfitartó.
A V-33 Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületében – amelyhez tartozik – kevés a fiatal, lassan kiöregedik a tagság, nehezen szereznek kiállítóhelyet. Sándor szerint a fiatalokkal az baj, hogy kezdeti lelkesedésük hamar lankad a kisállattartásban. Volt ismerőse, aki nyolc anyanyúlnál nem adta lejjebb, de amikor megfialtak, rájött, milyen sokba kerül etetni őket. Régen, a szövetkezeti időszakban jobban akadt széna, lucerna, lehetett igényelni a téesztől. Ma már minden terület magánkézben van, és egyre nehezebb földet szerezni.
Sándor kukoricával, tritikáléval, cirokmaggal és napraforgóval takarmányoz. Szerencsére sok barátja, ismerőse van, akiktől ingyen kapja a terményt, mert a mostani árak mellett nem tudná megvásárolni. Emellett vitaminkeverékeket használ, gyógyszert azonban csak akkor – jellemzően a hidegebb, nedvesebb időben –, ha a meghűlés jeleit kezdi mutatni az állomány.A zöld rendelkezésre áll, a tápot megveszi, ami szintén nagyon drága mostanában. Ezt úgy ellensúlyozza, hogy amit levágásra, tojástermelésre szán, abból most többet keltet.
A díszbaromfi eladása a járványhelyzettel, a külföldi vevők elmaradásával nagyon visszaesett.
Külön pajtában négy pár óriáspostást és három pár német kiállítási galambot nevel. Reptetni „sok lenne” – időben, energiában, pénzben –, de ha lesz idén kiállítás, elviszi őket.
Fotó: Czifrik Kati
A papagájházban negyven gyönyörű példány – királypapagáj-, szakállas-, sándor-, kissándor-, rozella-, nimfa-, pennant-, hullámos-, énekes papagájpár – él, kizárólag Sándor örömére. Ez is „jött magától” az elmúlt évben. „Mindig tanul az ember, többnyire neten keresztül.” A madarak cserebere, apróhirdetések révén kerültek ide. Akad, amelyik alatt már van tojás, de a többség csak jövőre válik ivaréretté. Bár állítólag nem lehet eltérő fajú papagájokat együtt tartani, az egyik volierben hullámos, nimfa, rozella „nagy sanyi” ül, egyik szebb, mint a másik, sőt, egy törpefürj is szaladgál, ami első perctől együtt nevelkedett a papagájokkal.Bütykös lúd- és roueni kacsakolónia is található az udvarban. A ludaknak annyi a haszna, hogy nem kell füvet vágni.
A szelíd törpemalacokat a fiának vette. Az egyikért szénát adott, a másik kettőért tíz-tízezer forintot. Költeni is kész a hobbijára, a felesége pedig – bár nem akkora állatbarát, mint ő – úgy vélekedik: sokkal jobb, mint ha kocsmába járna.
Balogh Sándor azt mondja, ami más számára munkát jelent, az neki szórakozás. És amikor arról kérdezzük, mi az öröm a sok-sok feladatban, törődésben, állandó odafigyelésben, úgy felel: „Az, hogy köztük lehetek!”
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
