Ütközik-e az uniós jogszabályokkal, ha egy tagállam mindenestül betilt egy hatóanyagot,amelynek egyébként az EU-ban még 2022 végéig hatályos az engedélyokirata? Nagyjából ezzel a mondattal foglalható össze az osztrák döntéssel kapcsolatban fellángolt vita lányege.
Ahogy a német agrarheute.com portál beszámol róla,
az osztrák agrárkamara értelmezésében a teljes tilalom sérti az uniós jogot, alapos indokkal ugyanakkor akár komoly korlátozásokra is lehetőséget ad az EU,
ezzel kellene inkább élni.
Ezt az élelmiszerbiztonsági intézet és az élettudományokkal foglalkozó bécsi egyetem, az Universität für Bodenkunde megvalósíthatósági tanulmányából következtette ki a kamara. Egyúttal a téma másik érdekes vonatkozására is felhívta a figyelmet ugyanezen tanulmány nyomán: arra, hogy ha a gazdálkodók nem használhatják a glifozátot, akkor a talajélet-kímélő, forgatás nélküli talajművelés terén is igencsak beszűkülnek a lehetőségeik, vagyis konkrétan nem tudnak lemondani a szántásról, ha nem alkalmazhatnak glifozátot.
Felmerül továbbá az is, hogy mit kezdjen a dologgal az élelmiszer-kereskedelem?
Ha EU-szerte kizárólag Ausztriában lesz tilos a glifozát használata, akkor az ottani gazdálkodók versenyhátrányba kerülnek minden olyan országgal szemben, ahol még fel szabad használni ezt a hatóanyagot, a fogyasztók viszont ugyanott lesznek, hiszen a boltokban továbbra is kapható lesz olyan áru, ami glifozátot használó országokból származik. Vagy ha komolyan veszi a kereskedelem a kérdést, akkor minden olyan terméket le kell venni a polcról, ami nem Ausztriából származik…
Jelenleg egyébként ezzel a döntéssel
Ausztria nemcsak az EU-ban, de a világon is az egyetlen ország, amely totálisan betiltotta a glifozátot,
erre ugyancsak az agrarheute.com világít rá. Mint írják, Vietnamban hoztak a közelmúltban ugyanilyen döntést, de ott még fel szabad használni a raktárkészleteket, Sri Lankán pedig korábban egy ideig be volt tiltva, de már nincs.
Németországban várhatóan szeptemberben mutatja be a kormány a glifozáttal kapcsolatos koncepcióját.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu