Mezőgazdasági hírek

Bálázzunk vagy forgassuk el? Mivel nyerünk többet?

2019. július 5., péntek

Örök kérdés így a gabonafélék aratásának idején, hogy mi is legyen a szalmával?

Rengeteg információval találkozunk nap, mint nap, hogy mit is kellene kezdenünk a növényünk melléktermékével? Egyre többször találkozom nagy hirdetőtáblákkal az út mentén, hogy el kell adni a bálát a hőerőműbe, majd elégetik és ez mekkora üzlet. De vajon mekkora üzlet a bálázás?

Már előre leszögezem, hogy növényorvosként én csak azoknak a gazdáimnak engedem a bálázást, akik az állattartó telepeiken „megdolgoztatják” és visszahordják a táblára a szalmát a következő években.

Rögtön menjünk is bele az anyagi dolgokba! Tegyük fel, hogy idén jó szalmatermésünk van, így (az egyszerűség kedvéért) 10 nagy körbálát tudunk hektáronként készíteni. A bálák mostani piaci ára olyan 3000 Ft körül mozog. Tehát ez azt jelenti, hogy hektáronként 30.000 Ft plusz bevételhez jutottunk. Ez még elég jól is hangzik. De nézzünk a dolgok mögé kicsit! Egy nagyon átlagos sztenderd 5 tonna/hektáros őszi búza kultúra szalmáját fogjuk most szétszedni. Milyen beltartalma van ennyi búzaszalmának? Nitrogénből átlagosan 20kg-ot tartalmaz, foszfor-pentoxidból 8 kg-ot és kálium-oxidból 40 kg-ot. Számoljuk át forintra: ha a nitrogént pétisóból szeretnénk fedezni, akkor ennek a 20kg hatóanyagnak a költsége 5.300 Ft, a foszfor utánpótlására Szuperfoszfát használatával 2700 Ft-ra lesz szükségünk, a kálium utánpótlására 7200Ft-ot fogunk költeni. Összeségében 15.200 Ft értékű tápanyagot vittünk le a tábláról.

Igen, de ha beforgatjuk, akkor a nagymennyiségű szármaradvány bontásához hozzáadott nitrogénre van szükségünk. Akkor ezt is tegyük szépen rendbe. Tehát a homoktalajokon, a szikes talajokon és a sekély rétegű talajokon illetve, ha a talajunk humusztartalma gyenge, akkor a betakarított szemterméshez arányosítva kell nitrogén hatóanyagot számolnunk, hogy időben megtörténjen a lebontás. Ez a példánkban a következőképpen alakul: ha úgy vesszük, hogy kiegészítő nitrogén szükségeltetik, akkor 100kg szárazanyaghoz 0,8kg Nitrogén hatóanyag szükséges, tehát 40 kg nitrogénre lesz szükségünk. Viszont ezt a nitrogént nem szabad veszteségnek elkönyvelnünk, mivel ha a talajlakó mikroorganizmusok befejezik a lebontást, utána szépen visszaszolgáltatják a talajnak ezt a hatóanyag mennyiséget. Vagyis ha beforgatjuk a szalmánkat és annak kell adnunk egy kis nitrogént az időbeni lebontás céljából, akkor a következő kultúra nitrogénszükségletéből már 60kg-ot a talajunk rendelkezésre bocsájtottunk.

És akkor a nem számtani előnyök. Évről évre folyamatosan hordjuk le a szervesanyagot a táblákról, még akkor is, ha beforgatjuk a szármaradványokat. Gondoljunk, csak bele minden évben valamilyen mennyiségű terményt eltávolítunk, a példánkban 5 tonna szemtermés került betakarításra. Ha visszagondolunk, a sok-sok évre amióta azon a táblán gazdálkodunk ez a szám óriásira fog duzzadni. És ha erre a mérlegre még rátesszük a gabonafélék szalmáját is, amit lehordunk a területről láthatóvá válik hogy iszonyatosan naggyá válik a szervesanyag csökkenés. Ennek következménye lehet/lesz, hogy a talajunk termőképessége csökkenni fog. Hiába is pótoljuk a tápanyagokat műtrágyák segítségével. Nem beszélve arról, hogy a talajunk szerkezete fog leromlani, mert nem lesz tápláléka a talajban élő, a talaj jó szerkezetének fenntartásáért felelős, mikroorganizmusoknak. Egy leromlott szerkezetű talajt nehezebb és drágább művelni, sokkal inkább kitett szélsőséges időjárásnak, romlani fog a vízháztartása hajlamosabb lesz a cserepesedésre és még sorolhatnánk tovább.

Véleményem szerint a legnagyobb pénzkidobást azzal tudja egy gazda elkövetni, ha eladja a báláit. Nem beszélve arról, hogy ha égetőbe kerül a szervesanyag akkor a bennük lévő összes szén a légkörbe fog távozni fokozva az üvegházhatást, ha viszont talajba kerül a bennük lévő szén igen nagy százaléka a talajban fogja a biológiai életet színesíteni és ezzel pénzt rakni a pénztárcánkba.

 

Share