Az OECD betekintője a digitális mezőgazdaság kezeléséről és kihívásairól (eredeti cikk: oecd.org )
A világ első teljesen géppel működtetett termését – olyan vetésű növényeket, amelyek gondozása közben ember nem tette be a lábát a földre – 2017-ben betakarították, egy mérföldkő a digitális mezőgazdaságban, amelyet néha „okos gazdálkodásnak” vagy „e-mezőgazdaságnak” is neveznek.
A digitális technológiák – ideértve az internetet, a mobil technológiákat és eszközöket, az adatelemzést, a mesterséges intelligenciát, a digitálisan továbbított szolgáltatásokat és alkalmazásokat – megváltoztatják a mezőgazdaságot és az élelmiszerrendszert. Az agrár-élelmiszer-értéklánc különböző szakaszaiban például:
- a mezőgazdasági gépek automatizálása lehetővé teszi az anyagfelhasználás beállítását és csökkenti a kézi munka igényét;
- a távoli műholdas adatok és az ‘in–situ’ érzékelők csökkentik a növénytermesztés, valamint a talaj vagy víz minőségének megfigyelésének költségeit;
- a nyomkövetési technológiák és a digitális logisztikai szolgáltatások lehetőséget kínálnak az agrár-élelmiszer-ellátási láncok racionalizálására, ugyanakkor megbízható információkat szolgáltatnak a fogyasztók számára.
A digitális technológiák segíthetik a kormányt a meglévő politikák és programok kiértékelésében és javításában. Ez lehetővé tenné a kormány számára, hogy a célzott politikák felé mozduljanak el, amelyek kifizetik (vagy büntetik) a gazdákat a megfigyelt környezeti eredmények alapján. A környezetvédelmi politikák betartásának ellenőrzése mellett, a digitális technológiák lehetővé tennék a mezőgazdaság adminisztratív folyamatainak automatizálását és a kibővített kormányzati szolgáltatások fejlesztését, például tanácsadási szolgáltatásokkal.
Végezetül, a digitális technológiák támogatják a mezőgazdasági és élelmiszeripari kereskedelmet azáltal, hogy a magánszektor szállítóit új piacokkal tudják összekötni, és új módszereket tesznek lehetővé a kormány számára a szabványok betartásának ellenőrzésére és biztosítására, valamint gyorsabb és hatékonyabb határmenti eljárásokat biztosít, amelyek elengedhetetlenek a romlandó termékek szállításához.
Ezek a technológiai fejlődések támogathatnák a rugalmasabb, termékenyebb és fenntarthatóbb mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerek elérését, amelyek jobban kielégítenék a fogyasztók igényeit.
Mit tehet a kormány a digitális technológiák előnyeinek kiaknázásában?
Három kulcskérdés a kormány számára a digitális technológiák által kínált lehetőségek megvalósításához:
Hogyan tudná elősegíteni a digitális technológiák átvételét a mezőgazdasági és élelmiszeriparban a kormányzati politika és programok megfelelő módon? A politikai döntéshozóknak figyelembe kell venniük a lehetséges hasznokat, költségeket és kockázatokat, és meg kell érteniük a technológia bevezetését befolyásoló tényezőket.
Hogyan használhatja a kormány a digitális technológiát a jobb mezőgazdasági politika megtervezéséhez és megvalósításához? Ehhez meg kell érteni, hogy a technológia hogyan segíthet a mezőgazdasági politika különféle elemeiben, ehhez a kormányzati szerveknek bővíteni kell készségeiket.
Hogyan változtatná meg a digitális technológia a kormány szerepét? Egyrészt a digitális technológiák új szerepeket vagy felelősségeket hozhatnak létre a kormány számára, másrészt, ha a technológia csökkentené az információs hiányokat és a tranzakciós költségeket, kevesebb állami beavatkozásra lenne szükség.
A politikai döntéshozók számára a kihívás a politikai és a szabályozási környezet kialakítása lesz, hogy elérhetővé tegyék a digitális technológiák által kínált lehetőségeket. Ugyanakkor a digitális technológiák nemcsak a mezőgazdasági ágazat számára, de a magánélet védelmére is hatással lennének. A felmerülő felelősség alapos mérlegelést igényel.
