A Salt Farm alapítvány kísérleti telepén édes és sós víz keverékével öntöznek
Fotó: Salt Farm Foundation
A következő harminc évben 70%-kal kellene növelni az élelmiszertermelést, hogy az addigra várható kilencmilliárd embernek elegendő táplálék jusson. A hagyományos mezőgazdaság azonban egyre nagyobb vízhiánnyal küzd az éghajlatváltozás miatt, miközben 1950 óta megháromszorozódott az öntözésre használt víz mennyisége.
Néhány vállalkozó szellemű cég már a gyakorlatban is alkalmaz olyan módszereket, amelyek hacsak részben is, de megoldást kínálhatnak a fogyatkozó öntözővíz pótlására. Legalábbis a tengerparti országokban.
A Salt Farm alapítvány kísérleti telepén édes és sós víz keverékével öntöznek
Fotó: Salt Farm Foundation
A becsült vízkészlet több mint 97%-át az óceánok és tengerek tartalmazzák, és ez a magas sótartalom miatt közvetlenül sem ivóvíznek, sem ipari felhasználásra nem alkalmas. Az alig 3%-nyi édesvíz – amit mindannyian iszunk, mosunk és főzünk vele – nagy részéhez, nagyjából 80%-ához pedig még csak nem is férünk hozzá, mert fagyott halmazállapotban, a sarki jégtakaróban található. Így a valójában rendelkezésünkre álló édesvízkészlet a Föld teljes vízkészletének csupán 0,5%-a. Az édesvíznek tehát minden cseppjét meg kell becsülnünk. Ugyanakkor az egész világon megnőtt az ivóvíz-felhasználás.
A termőföldek öntözése következtében is fogy az ivóvizünk, miközben az éghajlatváltozás miatt egyre több helyen lesz szükség öntözésre.
A gond áthidalásának egyik módja lehet a tengervíz sótalanítása. A WWF azonban arra figyelmeztet, hogy a sótalanító üzemek építése nagyobb kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. A szervezet szerint a technológia nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, ami súlyosan rongálja a vizek környezetét.
Fenntartható megoldást kínál néhány olyan, ma még úttörőnek számító vállalkozás, amelyek a sós vizet öntözésre, vagy akár növények termesztésére használják.
A vízhiány már hosszú ideje nem csupán ott okoz gondot, ahol a vízkészlet szűkös vagy súlyosan szennyezett, például a Szaharától délre fekvő régióban és az indiai szubkontinensen.
A kevés csapadék és a megnövekedett vízfelhasználás miatt még a nedves időjárásáról híres térségekben, például az Egyesült Királyságban is küzdenek szárazsággal: májusban ott például az átlagos csapadékmennyiségnek csak a fele esett.
Az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központja szerint az előzi évi tavasz a negyedik legszárazabb, Anglia, illetve Wales egyes régióiban pedig a valaha regisztrált legszárazabb volt. Egy vállalkozó szellemű startup cég ezért a Skócia nyugati partján működő farmján édesvíz helyett az Atlanti-óceán sós vizét használja a termesztéshez.
Yanik Nyberg, a Seawater Solutions alapítója elmondta, hogy a területen először egy mesterséges szikes mocsár ökoszisztémát alakítottak ki, ahol aztán zöldségféléket is tudnak termeszteni.
Ezek a halofitáknak nevezett növények nagy sótartalmú területeken, például a félsivatagokban és a tengerparton élnek. Sokuk alkalmas emberi fogyasztásra, vagy felhasználható kozmetikumok, bioüzemanyagok és állati takarmányok alapanyagaként. Sajátos élőhelyeik, a tengerparti, időszakosan vízzel borított, sós talajú mezők megvédik a partot az áradásoktól és az eróziótól, és harmincszor több szenet kötnek meg, mint az esőerdők.
Az Ayrshire-ben található Dowhill Farmon a cég jelenleg sziksófüvet és pozsgás őszirózsát termeszt. Bár ezekkel a szokatlan zöldségekkel továbbra is réspiacot céloznak meg, már nem csak a halárusoknak vagy az előkelő éttermeknek értékesítenek. A nyári hónapokban a sziksófüvet forgalmazó brit Tesco szupermarketben a kereslet 80%-kal növekedett 2016-ban, miután a növényt számos népszerű tévés főzőműsorban bemutatták. Nyberg szerint ez azt jelenti, hogy a halofiták termesztése nyereséges lehet Nagy-Britanniában.
A Dowhill Farm 22-32 euróért adja el kilogrammonként a megtermelt zöldséget, a hektáronkénti termésátlag pedig 20 tonna.
Ez tízszer annyi, mint amennyi a szokásos mezőgazdasági termesztéssel elérhető.
Míg a skóciai kezdeményezés munkaigényes és szezonális, Hollandiában a Salt Farm alapítvány bebizonyította, hogy a hagyományos zöldségfélék, mint például a burgonya és a káposzta is elviselik az ideálisnál magasabb sómennyiséget.
Az Északi-tenger mellett fekvő Texel egyik farmja tenger- és édesvíz közepesen sós keverékével öntöz.
Az alapítvány megoldást keres a talaj szikesedésének megelőzésére, amely az éghajlatváltozás miatt világméretű jelenség.
A SalFar projektben részt vevő partnerekkel közösen a Salt Farm alapítvány az Északi-tenger hét országában 16 parcellát létesített a különböző növények sótűrésének tesztelésére. A kutatók megállapították, hogy a burgonya, a káposzta, a paradicsom, a sárgarépa, a cékla és a szamóca bizonyos fajtáinak magas a sótűrése; de alkalmasnak találták a sós vizet a zab, az árpa, a hagyma és a cukorrépa öntözésére is.
Prasath Waverijn-Ravikumar, az alapítvány projektkoordinátora elmondta, hogy nagy kihívás a szakemberek meggyőzése, sok gazda fél, hogy a sós vizes öntözéssel tönkreteszi a talajt.
A skóciai Seawater Solutions ugyanazokkal a kihívásokkal szembesült. A Dowhill Farm sikere ellenére nehezen talál olyan helyi gazdákat, helyi közösségeket, akiket a programba bevonhatna, vagy akiket képezhetne.
Annak ellenére, hogy egyértelműen gazdaságosabban lehetne a földet művelni sós víz felhasználásával, az emberek kockázatosnak tekintik.
Nyberg szerint változtatni kell még az emberek gondolkodásmódján. Azt is hozzátette azonban, hogy a skót termelőket valójában nem érinti annyira az éghajlatváltozás, mint a világ más területein gazdálkodókat, ezért kevésbé látják fenyegetve a megélhetésüket.
A Salt Farm alapítvány megjegyezte, hogy a sótűrő haszonnövényeik piaci részesedése egyelőre alacsony, mert Nyugat-Európában még mindig viszonylag bőséges a csapadék.
De az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás miatt a következő évtizedekben egyre gyakoribbá válhatnak majd a rendkívüli szárazságok, ami változtathat az emberek hozzáállásán.
A floridai vízkultúra-szakértők és halgazdaságok üzemeltetői szerint a tengeri növények fenntartható táplálékforrást és komoly bevételt is jelenthetnek. Az óceán melletti sós területeken termő őshonos floridai növények az új kutatások szerint akár halgazdaságokban is termeszthetők.
Megan Davis, a Fort Pierce-i Harbour Branch oceanográfiai intézet akvakultúra professzora szerint a növényeknek hatalmas sikert jósolnak, hiszen nagyon táplálóak.
A professzor tízhetes kutatást indított idén tavasszal, hogy kidolgozza a tengeri zöldségek, nevezetesen a tengeri spárga, a tengeri porcsin, valamint a sziksófű termesztési lehetőségeit.
A növények ásványianyag-tartalma magas, különösen cinkben, jódban, valamint vitaminokban gazdagok. Sokan esznek már tengeri moszatot, de ezek a tengeri zöldségek a szélesebb közönség számára is vonzóak lehetnek, friss, ropogós állaguk és sós ízük miatt. Ráadásul ezek a növények a világ más tengerparti régióiban is megtalálhatók, így gyorsan népszerűvé válhatnak.
A Harbor Branch-i kísérletben a növények olyan tartályokban fejlődtek, amelyekben halakat, garnélákat, tengeri sünöket és osztrigákat is nevelnek.
Három különböző típusú közeget használtak, homokot, agyaggranulátumot, illetve csak tápanyagot tartalmazó vizet. Tápanyagforrásként tengeri élővilágból származó hulladékot használtak. A kutatás szerint a homokon fejlődtek a leggyorsabban a növények.
Az egyik növény tíz hét alatt majdnem egy kilogrammosra nőtt.
A helyi hal-, garnélarák- és kagylótenyésztő cégeket máris lenyűgözte a floridai Atlantic Universityhez tartozó intézet kutatási eredménye, többük azon gondolkodik, hogy belevág a növénytermesztésbe. Így a tenger gyümölcsei mellé tengeri növényeket is kínálnának az éttermeknek.
Mivel az éghajlatváltozás egyre inkább befolyásolja az életünket, további döntésekre van szükség a mezőgazdasági ágazat jövőjének biztosítása érdekében.
Noha a tengervízzel való öntözés nem az egyetlen út, a Seawater Solutions által termesztett trendi halofiták és a Salt Farm alapítvány által vizsgált ellenálló sótűrő növények példája, vagy a floridai tengeri növények termesztésének sikere mutatja, hogy a fenntartható jövőnk, a biztonságos élelmiszerellátás, vagy az öntözővíz kapcsán is érdemes a tengervízre, mint lehetséges megoldásra gondolni.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
