Vajon az állatok ösztönösen megtalálják a számukra gyógyhatású növényeket a legelőn vagy a takarmányukban, és hogyan kerülik el a mérgezőket? Mekkora ebben a véletlen szerepe? Mivel nem tudjuk megkérdezni őket, így csak kutatásokra hagyatkozhatunk…
A farmakognózia (pharmacognosia) görög eredetű szó (farmakon: gyógyszer, gignoszko: megismerés), természetes eredetű gyógyszerekkel foglalkozó tudományág, ami állati, növényi és gombaeredetű drogokkal és anyagokkal, valamint azok másodlagos anyagcseretermékeivel foglalkozik.
A vadon élő állatok esetenként olyan növényeket fogyasztanak, amelyek betegségük vagy tüneteik kezelésére alkalmasak. E jelenség tudományos megnevezése a zoopharmacognosia, erre vonatkozóan számos népi megfigyelést lejegyeztek.
Dr. Eloy Rodriguez, a Harward Egyetem főemlősökkel foglalkozó kutatója gorillákkal és csimpánzokkal végzett kutatásai során megállapította, hogy az állatok nem csupán kiválogatják az antiparazitikus növényeket, hanem ezekből olyan mennyiséget fogyasztanak, ami már hatásos, de rájuk nézve még nem okoz mérgezéses tüneteket.
Korábban olyan kísérletet is végeztek, amelyben egy bizonyos tápanyag szempontjából hiányosan táplált patkányokat figyeltek, amik addig keresték az eledelükben a számukra hiányzó aminosavat tartalmazó táplálékot, amíg meg nem találták.
De vajon a természetben élő állatok honnan tudják, hogy melyik növény mérgező? Ezt nem feltétlenül tudják, mégis viszonylag ritka, hogy mérgezés legyen a legelés vége.
A növények okozta mérgezések súlyosságát több tényező befolyásolja. Lényeges, hogy milyen mérgező hatású növényt fogyaszt el az állat, hiszen vannak enyhe tüneteket okozók, és akadnak erősen mérgező hatású anyagokat tartalmazó növények is. A növény különböző részeiben változó a hatóanyag-tartalom, és a növény életének fenofázisaiban is eltérő lehet a mérgező anyag jelenléte, mennyisége.A mérgező anyagok közül sok rossz ízű, ami segíthet abban, hogy az állatok ne egyenek belőle nagyobb mennyiséget.
A mérgező anyagok egy része képes felhalmozódni a szervezetben, más anyagok gyorsan kiürülnek. Az állat által elfogyasztott mennyiség szerepe is jelentős, mérgezés kialakulásához az erősebb hatásúból 300, enyhébből 2500 grammnyi növényi mennyiség elfogyasztása már okozhat tüneteket.
Egy vegyes növényi összetételű széna esetén – ha abba belekerültek mérgező növények – annak is van jelentősége, hogy az állat mennyire éhes. A kiéhezett állatok mohón esznek, emiatt kevésbé válogatnak, így elfogyasztanak olyan növényeket is – legyen szó legelésről, vagy szénaként adott táplálékról –, amelyet mohóság nélkül kiválogatnának.
Azt is megfigyelték, hogy azok az állatok, amelyek rendszeresen ugyanarra a legelőre vannak kihajtva, idővel megismerik annak növényi összetételét, azaz felismerik a számukra ízletesebb fajokat. Ha máshonnan kerül állat ugyanebbe a csapatba, az először nem ismeri még a legelő növényzetét, emiatt az újonnan vásárolt állatok gyakrabban mérgezik meg magukat, mint a helyi viszonyokat már ismerő, régebb óta a legelőre szokott társaik.
A különböző állatfajok idegrendszerének fejlettsége eltérő. A fejlettebb idegrendszerűek érzékenyebbek a növényi mérgekre, ezeket kisebb mennyiség elfogyasztása is megbetegíthet. Az állatok érzékenysége a mérgező növényekre csökkenő sorrendben a következő: szamár, öszvér, ló, macska, kutya, sertés, baromfi, szarvasmarha, juh, nyúl.A kérődzők kisebb érzékenységének oka az emésztőrendszerük felépítésében keresendő, a bendőben lezajló bakteriális emésztésüknek köszönhető.
A fiatal állatok többnyire érzékenyebbek és egyúttal tapasztalatlanok is, ezért gyakrabban jelentkezhet náluk mérgezés. Az idős állatok is érzékenyebbek, aminek oka az immunrendszerük és az anyagcseréjük nem tökéletes működésében keresendő. A vemhes állatok is érzékenyebbek, ezért gyakori következménye a növényi mérgezésnek az elvetélés. Az éhes és a rossz állapotú állatok kisebb mennyiségű méreg elfogyasztásától is megbetegszenek.
Az emlősöknél a szopós állat (és az ember) a tejjel is megbetegedhet, erre példa, amikor az őszi kikerics és a pipacs hatóanyagai átjutottak a tejbe. Az újszülött állatok ismeretlen eredetű hasmenésének is okozója lehet az anyaállat takarmányának kedvezőtlen növényi összetétele.Az állat testtömege is befolyásolja, mekkora mennyiségű mérgező növényi rész elfogyasztása után jelentkeznek tünetek.
Minél nagyobb a testtömeg, általában annál nagyobb mennyiségű méreganyagot tud még tolerálni a szervezet. A mérgezés szempontjából az emésztőcsatorna nyálkahártyájának épsége is lényeges.
A legeltetés során ritkán fordul elő növényi mérgezés, mivel a tapasztalt, idősebb állatok elkerülik a mérgező növényeket, és lehetőségük van a legelőn válogatni a növények között. Kaszált zöldtakarmány vagy széna etetésekor gyakrabban jelentkezhet mérgezés, mint legeltetéskor – előbbiekben kisebb a válogatási lehetősége az állatnak. Ennek oka szintén, hogy a legelő állatok a nap folyamán bármikor ehetnek, ellenben zárt tartásban az állat a takarmányozás idején eszik, amikor már többnyire éhes. Szénából az állat nem tud válogatni, mint a szabadban legeléskor, de egyes takarmány-előkészítési folyamatok miatt az adott növényeknek az íze is változhat az eredetihez képest. Például a silózással ízletesebb takarmány állítható elő, amit szintén mohóbban esznek az állatok.Akkor érdemes növényi mérgezésre gyanakodni, ha takarmányváltást követően, vagy legelőre hajtás után egyszerre több állaton hasonló tünetek jelentkeznek.
A tünetek lehetnek súlyosak, de az is jellemző, hogy a mérgezésben szenvedő egyedek elesettek, testhőmérsékletük eltérő a normálistól.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
