Az abrakzab (Avena sativa L.) egy régi növény, amelyről úgy gondolják, hogy több mint 3000 évvel ezelőtt háziasították, miközben gyomként nőtt a búza- és árpaföldeken.
A zabnak alacsony a szén-dioxid-kibocsátása, jelentős egészségügyi előnyei vannak, és potenciálisan helyettesítheti az állati eredetű élelmiszereket. A genomforrások hiánya azonban megakadályozta a modern növénynemesítési módszerek alkalmazását.Egy nemzetközi kutatócsoport, köztük az IPK Leibniz Intézet kutatói most bemutatják az A. sativa és legközelebbi vadon élő rokonainak kiváló minőségű referencia genomját.
Ez az Avena nemzetségre vonatkozó forrás segít más gabonafélék genomjaiból származó ismeretek hasznosításában, a zab biológiájának alapszintű megértésében és a genomika-alapú nemesítés felgyorsításában.
A zab globális növény. Termesztése jelenleg a hetedik helyen áll a gabonafélék között. Más gabonafélékkel összehasonlítva a termesztése kevesebb rovarölő, gombaölő vagy műtrágyázó kezelést igényel. Az utóbbi években a zab újjáéledt, különösen a zabtej révén. “A zabtej nagyon jó minőségű termék, amely jó ízű és vegán tejhelyettesítőként szolgál” – mondja Dr. Martin Mascher, az IPK Leibniz Intézet “Domestication Genomics” kutatócsoportjának. A búzával és az árpával ellentétben a zabot közvetlenül élelmiszerként használják.”Az árpát sörfőzésre, a búzát kenyérsütésre használják, de a zab, például zabpehely formájában, még mindig nagyon közel áll az eredeti gabonához”.
A zab a gazdaságilag fontos fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, amelyhez a búza, a rizs, az árpa, a közönséges köles, a kukorica, a cirok és a cukornád is tartozik. A vadon élő Avena fajok a Földközi-tenger, a Közel-Kelet, a Kanári-szigetek és a Himalája régióiban találhatók. A zab hexaploid, ami azt jelenti, hogy genomja három algenomból áll, amelyeket három vad Avena faj adományozott az elmúlt 10 millió évben.
A zab igen hosszú evolúciós története során az egyes algenomok is kicserélődtek. Ezért a zab genomja nagyon összetett, és jelentősen különbözik a búzától és az árpától. “A zab genomja összességében szerkezeti hasonlóságot mutat a búza és az árpa genomjával, de a zab gyakori genomi átrendeződései mozaikszerű genomarchitektúrát eredményeztek” – magyarázza Dr. Mascher.”Most először lehetséges az egyes gének és a zab agronómiai tulajdonságai közötti kapcsolat megteremtése” – mondja Dr. Martin Mascher.
A kutatók részletes elemzéseket mutatnak be az emberi egészségben és táplálkozásban szerepet játszó géncsaládokról, ezzel is bővítve a zab gluténmentes étrendben való biztonságosságát alátámasztó bizonyítékokat, és szekvenálással történő térképezést végeznek egy vízfelhasználási hatékonysággal kapcsolatos agronómiai tulajdonságról.
Most, hogy egy tipikus tavaszi zabfajta kromoszóma-átrendeződéseit meghatározták, a nemesítők és a kutatók a búza és az árpa genomjával azonos kaliberű forráshoz jutnak hozzá, ami segíthet a genomszekvencia-információk hiányából adódó nemesítési akadályok leküzdésében.
A referenciagenom felhasználása az agronómiai és a humán táplálkozással kapcsolatos tulajdonságokkal összefüggő gének feltérképezésére életképes megközelítés a zabfajták pontos adaptálásához.”Az olyan modern nemesítési stratégiák, mint a genomszerkesztés és a génpiramidálás, most már könnyebben alkalmazhatók a zabnál olyan fajták kifejlesztésére, amelyek megfelelnek a zabból származó termékek iránti növekvő globális keresletnek” – magyarázza Dr. Mascher.
“Az árpa, a búza és a rozs után az IPK Leibniz Intézet most ismét bizonyította vezető szerepét a genomszekvenciák feltárásában” – mondja Prof. Dr. Nils Stein, az IPK “Genomic of Genetic Resopurces” kutatócsoportjának vezetője, aki egyben a tanulmány társszerzője is.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
