A tormát életformájának megfelelően legtöbbször évelőként termesztjük a kiskertben, s az a leggyakoribb, hogy a többéves tövek gyökér- vagy rizómadarabjait ássuk ki. Éghajlati adottságaink mellett föld alatti részeivel vészeli át a teleket.
Évszázados hagyományként egyévesként termesztik értékesítésre: legtöbbször tavasszal ültetik el az előző évi „árutorma” úgynevezett talpgyökereit. Az „árutorma” tulajdonképpen az a bakhátba függőlegesen elültetett, körülbelül 25 cm hosszú gyökér, amely az év során, ha jól ápoljuk, az oldalán és a tetején elágazódásoktól mentes marad, és szépen megvastagszik az alsó részén eredő talpgyökereken keresztül táplálkozva.
A szaporítóanyagot így részben az árutorma felszedésekor, de gyakrabban a mélyszántáskor szedik fel: összeszedik az eke által felszínre hozott gyökérdarabokat.
Az ősszel gyűjtött gyökereket tárolni kell a szabadban vagy pincében vermelve, de egyszerűbb, ha tavasz elején tudjuk felszedni a szaporítógyökereket.
Az ültetésre való előkészítés során az oldalsó sarjrügyeket el kell távolítani, hogy ne képződjenek oldalgyökerek. Sarjrügyek csak a dugvány tetején és talpán, 2-3 cm-es részen maradhatnak. Ezután a gyökérdarabokat egymás mellé rendezve össze kell fogni, és alul-felül átkötni. Ültetés előtt a dugványokat körülbelül két hétig előhajtatják, ezzel segítik a növények gyorsabb kezdeti fejlődét, a hajtás- és gyökérfejlődés megindulását. Az előhajtatás szabadban vagy fóliasátorban, homokban rétegezve történik: 8-10 cm homokrétegre helyezik a kötegeket, közéjük is homokot szórnak, a tetejüket is 3-4 cm homokréteggel fedik. Közvetlenül ezután kerül sor az ültetésre.
Ha nincsen saját szaporítóanyagunk, vagy csak kevés áll rendelkezésre, kisebb, néhány cm-es talpgyökérdarabokat is lehet használni szaporításra, akár úgy is, hogy
a boltban veszünk egy egészségesnek tűnő, étkezési célra árusított gyökeret (lehetőleg vékonyabbat), feldaraboljuk 3-4 cm-es hosszú darabokra, homokban meghajtatjuk (vagy akár anélkül egy barázdába elszórjuk), majd 2-3 hét múlva elültetjük végleges helyére.
Természetesen ezekből nem kapunk vastag gyökereket az első évben, így kétéves lesz a termesztés. Első év végén, ha nem hagyjuk a helyükön a növényeket, hanem felszedjük a töveket, szép, hosszú szaporítóanyagot tudunk vágni a gyökerekből. Ebben az esetben legtöbbször nem tudjuk, milyen tormafajtánk van, de az „anyagyökér” megkóstolásával kaphatunk körülbelüli képet a csípősségéről.
Az ültetés legjobb időpontja április második fele, május eleje, de március végétől már lehet ültetni, szélsőséges esetben pedig késő őszi ültetés is lehetséges. Ez utóbbi előnye, hogy nem kell tárolnunk télen a szaporítóanyagot.
Ha szép, vastag gyökereket szeretnénk nevelni egy év alatt, és van hosszú dugványunk, érdemes bakhátat, vagy egy-két növény ültetése esetén is „földkupacot” készíteni, és abba függőleges lyukat fúrva betenni a gyökereket úgy, hogy az előhajtatás során kihajtott koronarész 2-3 cm-re a felszín alá kerüljön.
A töveket 30-40 cm-es távolságban érdemes egymástól elhelyezni. A szép, nem elágazó „terméshez” kétszer ki kell bontani a töveket, csaknem a szaporítógyökér aljáig, és leszedni az oldalgyökereket, ezért viszonylag laza talajt készítsünk elő az ültetéshez.
A gyökerek igazi vastagodása nyár végétől, ősszel következik majd be.
A torma az évelő zöldségfélék viszonylag kis csoportjába tartozik. A konzervipari felhasználás mellett a gyógyászatban, és frissen szedve vagy tárolásból a magyar konyha egyik jellegzetes fűszerezője. A hagyományos konyhakertek végében szinte mindig megtalálható. Főként antimikrobás és ízesítő hatása miatt a savanyúságok tartósítószer nélküli konzerválására használható. Virslihez, főtt vagy sült kolbászokhoz egyaránt társítjuk, egyik legjellemzőbb fogyasztási alkalma pedig a húsvét.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu
