A munkavállalót megillető szabadságok érvényes kiadása

Megint itt van az év vége és újból felmerül a kérdés, hogy mi legyen a ki nem vett  – vagy a ki nem adott  – szabadságokkal, mely évről évre visszatérő téma ilyenkor.

A munka törvénykönyve (MT) ad pár lehetőséget arra, hogy mi a követendő  a szabadságok kiadásánál:

1. A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
2. A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. Ilyen ok lehet az éven átnyúló táppénz, vagy a  szülési szabadság megkezdése is.
3. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, de ekkor  a szabadság következő évben kiadott része nem haladhatja meg az 5 munkanapot. Tehát decemberben kezdődik a szabadság letöltése  és januárra még áthúzódik maximum 5 munkanap.
4. Lehetőség van továbbá arra is, hogy a felek írásbeli megállapodása alapján (tehát nem automatikusan!) az életkor után járó pótszabadságot  a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki. Ez a pótszabadság a munkavállaló életkorától függően 1–10 nap lehet.

Az Mt. ennyi lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató az éves szabadságot „tovább vigye” a következő évre.

De rögtön adja magát a kérdés: mi történik akkor, ha ez nem sikerül? A munkavállaló „nem vette ki” a szabadságának a felét az esedékesség évében (egészen pontosan a munkáltató nem adta ki neki), mi ilyenkor a teendő?

Erős a kísértés ilyenkor a munkáltatói oldalon arra, hogy egyszerűen csak „lenullázzák” az előző évet, könnyű rá indokot találni: „a munkavállalóm nem akart szabadságra menni”, „ebben a gazdasági helyzetben örüljön, hogy munkája van”. stb. gondolatokkal kísérve.

Sokakat félrevezet az Mt. főszabálya is: „A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.” Ha kell, hát kell, sajnos nem sikerült, meg is győztük magunkat arról, hogy akkor így járt a munkavállaló, a maradék szabadságot elbukta és a munkáltató törli a munkavállaló szabadságát.

A ki nem adott szabadság „törlésével” a munkáltató jogszabálysértést követ el, az alábbiak szerint:

• a munka törvénykönyve szabályai szerint nem adta ki a szabadságot az esedékesség évében,
• a nyilvántartási kötelezettségét  megsértette a törléssel, hiszen  a munkáltató köteles az Mt. 134. § szakasza alapján nyilvántartani a munkavállalók szabadságát.

Az Mt. egyértelmű szabálya, hogy szabadságot pénzzel megváltani – a munkaviszony megszűnésének esetének kivételével – nem lehet, így a munkáltató a tárgyévben ki nem adott szabadságot természetben köteles kiadni a munkavállalónak a munkaviszony fennállása alatt. Igen, az egyetlen „jogszerű” megoldás az, ha a következő évben adja a munkáltató a szabadságot.

A ki nem adott és/ vagy ki nem vett szabadságot pénzben megváltani nem lehet. Erre csak a munkaviszony megszüntetésekor van lehetőség.

A  munkaviszony megszűnését követően – nem csak a megszűnés évére vonatkozóan, hanem elévülési időn belül – a munkavállaló követelheti a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltását. Ennek alapja a munkáltató által vezetett  -elő is írt  – szabadság nyilvántartás lehet.

Még két hónap áll rendelkezésre, hogy a szabadságokat áttekintse a munkáltató és a munkavállaló egyaránt és rendelkezzenek az MT szerinti kiadásáról és elszámolásáról.

2020.11.22. 

Törökné Rácz Erzsébet

adószakértő