A munkavállalót megillető szabadságok érvényes kiadása
2020. november 23., hétfő
Megint itt van az év vége és újból felmerül a kérdés, hogy mi legyen a ki nem vett – vagy a ki nem adott – szabadságokkal, mely évről évre visszatérő téma ilyenkor.
A munka törvénykönyve (MT) ad pár lehetőséget arra, hogy mi a követendő a szabadságok kiadásánál:
- A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
- A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. Ilyen ok lehet az éven átnyúló táppénz, vagy a szülési szabadság megkezdése is.
- Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, de ekkor a szabadság következő évben kiadott része nem haladhatja meg az 5 munkanapot. Tehát decemberben kezdődik a szabadság letöltése és januárra még áthúzódik maximum 5 munkanap.
- Lehetőség van továbbá arra is, hogy a felek írásbeli megállapodása alapján (tehát nem automatikusan!) az életkor után járó pótszabadságot a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki. Ez a pótszabadság a munkavállaló életkorától függően 1–10 nap lehet.
Az Mt. ennyi lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató az éves szabadságot „tovább vigye” a következő évre.
De rögtön adja magát a kérdés: mi történik akkor, ha ez nem sikerül? A munkavállaló „nem vette ki” a szabadságának a felét az esedékesség évében (egészen pontosan a munkáltató nem adta ki neki), mi ilyenkor a teendő?
Erős a kísértés ilyenkor a munkáltatói oldalon arra, hogy egyszerűen csak „lenullázzák” az előző évet, könnyű rá indokot találni: „a munkavállalóm nem akart szabadságra menni”, „ebben a gazdasági helyzetben örüljön, hogy munkája van”. stb. gondolatokkal kísérve.
Sokakat félrevezet az Mt. főszabálya is: „A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.” Ha kell, hát kell, sajnos nem sikerült, meg is győztük magunkat arról, hogy akkor így járt a munkavállaló, a maradék szabadságot elbukta és a munkáltató törli a munkavállaló szabadságát.
A ki nem adott szabadság „törlésével” a munkáltató jogszabálysértést követ el, az alábbiak szerint:
- a munka törvénykönyve szabályai szerint nem adta ki a szabadságot az esedékesség évében,
- a nyilvántartási kötelezettségét megsértette a törléssel, hiszen a munkáltató köteles az Mt. 134. § szakasza alapján nyilvántartani a munkavállalók szabadságát.
Az Mt. egyértelmű szabálya, hogy szabadságot pénzzel megváltani – a munkaviszony megszűnésének esetének kivételével – nem lehet, így a munkáltató a tárgyévben ki nem adott szabadságot természetben köteles kiadni a munkavállalónak a munkaviszony fennállása alatt. Igen, az egyetlen „jogszerű” megoldás az, ha a következő évben adja a munkáltató a szabadságot.
A ki nem adott és/ vagy ki nem vett szabadságot pénzben megváltani nem lehet. Erre csak a munkaviszony megszüntetésekor van lehetőség.
A munkaviszony megszűnését követően – nem csak a megszűnés évére vonatkozóan, hanem elévülési időn belül – a munkavállaló követelheti a ki nem adott szabadság pénzbeli megváltását. Ennek alapja a munkáltató által vezetett -elő is írt – szabadság nyilvántartás lehet.
Még két hónap áll rendelkezésre, hogy a szabadságokat áttekintse a munkáltató és a munkavállaló egyaránt és rendelkezzenek az MT szerinti kiadásáról és elszámolásáról.
2020.11.22.
Törökné Rácz Erzsébet
adószakértő