A szőlőtermő területek juhokkal történő legeltetése sikeres „szövetséget” jelenthet mint a juhtenyésztőnek, mint a szőlőbirtokosnak, egy olyan nem túl távoli országban, mint Franciaország. Hazánkban talán még a gondolat is rémálmokat gerjeszt a szőlőtermelők körében, de vannak vállalkozó, „kockáztatásra” hajlamos szőlészek, akik próbára teszik ennek a módszernek a létjogosultságát.
Az alábbiakban erről olvashatunk hasznosnak mondható tapasztalatokat. A fent említett, szerzett tapasztalat egy egészen véletlen „kerítés-balesetnek” volt köszönhető. Történt, hogy egy francia szőlészetben a saját legelőterületüket elhagyva legelésztek a szomszéd anyajuhai. A figyelmetlen, „vétkes”, ám lelkiismeretes juhtenyésztő felkereste az érintett szőlőbirtokost és együtt mentek a szőlőbe az okozott károk felmérésére. Mindkettőjük számára meglepetés okozott a látvány.A juhok csak a füvet legelték le a sorközökben anélkül, hogy hozzáértek volna a szőlő leveléhez vagy a szőlőtőkékhez.
A történet azóta hódító útjára indult: miért is ne lehetne juhok kiegészítő legelőterületeként hasznosítani a szőlősorok közötti zöldterületeket? Mindez lehetővé tenné a szőlőskert-tulajdonosoknak, hogy dupla hasznot húzzanak a juhok szőlészetekben történő legeltetéséből. A szőlő tulajdonosának nem kell gyomtalanítani, trágyázni a szőlősorokat, a juhász pedig ingyen legelőhöz jut. Egyébként ily módon, azaz legelőterületként használni a szőlőskerteket, egyáltalán nem szokványos hasznosítási mód még Franciaországban sem, még inkább nem a mi hazánkban. És ha a módszer nem is teljesen új, annak elfogadása, még inkább gyakorlati alkalmazása, még további tapasztalatokat igényel.
A Francia Állattenyésztési Intézet, és több dél-nyugat franciaországi agrárkamarával partnerségben, együttesen vezetik az úgynevezett Brebis_Link (Anyajuh_Kapcsolat) projektet, amelynek célja, hogy kimutassák a juhok legeltetésének e kevésbé ismert és kevésbé elterjedt módjából adódó gyakorlati hasznot. E témában, elsősorban az ország nagy, dél-nyugati zónáját (Dordogne, Gironde, Lot, Pyrénées-Atlantiques és Haute-Vienne) tanulmányozták, mivel ez a régió valós állapotában mutatja be ezeknek, a legeltetés szempontjából kiegészítő legelőterületeknek a sokaságát, amelyek nagyon gyakran összefüggően egymáshoz kapcsolódnak.Így a gabonatermelő parcellák vetetlen sávjai, az erdős területek, gyümölcsösök, kertek és szőlőbirtokok gyakran valóságos egységet alkotnak.
A Brebis_Link programtól várják többek között a szőlőbirtokok juhokkal történő legeltetésének a gyakorlati tapasztalatait, és e módszer kidolgozását is abból a célból, hogy kialakítsák, majd megerősítsék a juhtenyésztők és a szőlőbirtokosok közötti hasznos együttműködést. A program a Monbazillac Mezőgazdasági Szakközépiskola egyik parcelláján, a juhok eredeti helyén végzett kísérletekre alapult, amelyet négy juhtenyésztő és hat szőlőbirtokos bevonásával végeztek. Elsősorban négy paramétert vizsgáltak:
A szőlősbirtokokon a legeltetés 6 hónapig, az ősz közepétől tavasz közepéig valósult meg, így októbertől (a legutolsó szüretet követően) márciusig (az első rügyek megjelenése előtt).A téli időszakban, a szőlőskertekben nem végeztek semmilyen vegyszeres kezelést, így a sorközök veszély nélkül legeltethetők voltak.
Azonban, az olyan mechanikai műveletek során, mint pl. a venyigék metszése, vagy a kötözés, a juhokat nem engedték a sorok közé.
Az élősködők jelenléte a szőlősorokban teljesen elhanyagolható nagyságrendű, viszont a Cu-tartalmú vegyszerek (pl. rézgálic, bordói lé) alkalmazásának kérdése nagyon fontos téma, amire pillanatnyilag még nincs válasz. Ezeket a szereket gyakran használják a szőlészetekben a növényzet védelmére, ami viszont a juhok egészségére hosszabb távon veszélyes hatású (májelfajulást, elhullást okoz). Tekintve, hogy a rezet ugyanolyan gyakran alkalmazzák a hagyományos szőlészetben, mint a biogazdálkodásban, ezért használata nagy figyelmet igényel.A tenyésztők bevezettek egy elővigyázatossági elvet, amely szerint nem engedik ki az állataikat a rézzel történt kezelést követő napokban.
Mi több, kivárnak egy esős napot, amely mintegy lemossa a levelekre került Cu-tartalmú vegyszer maradványait. A vizsgált tenyésztőnél a kb. 10 napig terjedő várakozás vált be. Rövidtávon a juhok kondíciója nem romlott és egészségügyi szempontból a „szűz” legelőparcellák (pl. szőlősorok) legeltetése lehetővé tette egy élősködőkkel kevésbé, vagy nem fertőzött legelőterület kialakítását. A javaslataik alapján a szőlőparcellákba eresztett állatok inkább anyajuhok legyenek, mint bárányok, mivel az utóbbiak kárt tehetnek a szőlőtőkékben vagy beszorulhatnak a szőlősorokban futó drótok közé. Mindezen túl, hogy elkerüljünk minden esetleges problémát, balesetet, előnyben kell részesíteni a magas kezelésű szőlőtermelést.Ajánlott továbbá az anyajuhokat megnyírni mielőtt kiengednénk azokat a szőlősbirtokra, azért hogy elkerüljük a gyapjú beakadását a szőlővesszőkbe, azaz kárt se okozzanak.
E módszer alkalmazása során a juhtenyésztő munkaráfordítása változó, mivel megállapodás tárgya lehet, hogy a szőlőbirtokos állít-e fel elektromos kerítést a parcellák körül vagy sem. Ha nem, a tenyésztőnek őrzőre van szüksége, aki biztosítja a juhok kiegészítő legeltetését és az itatást. Esetlegesen egy átmeneti fedett menedék kialakítása lehetővé tenné az állatoknak, hogy zord időjárás esetén védett helyre mehessenek. Mivel a szőlősorok átlagosan 1-3 méter közötti távolságban vannak egymástól és a juhok általában csoportosan haladnak, így a sorközökön való elosztás könnyen megoldható. Ha lehetséges, ajánlott a leggyengébb sorközökbe a legnyugodtabb juhokat beereszteni, amennyiben el akarjuk kerülni az esetleges károkat.
Míg a legelők növényi összetétele alapvetően a természetes körülmények között alakult ki, addig a szőlőbirtokosok más fűmagokat is vethetnek.A juhok tehát elegendő mennyiségben juthatnak hozzá a szükséges fűfélékhez, ami lehetővé teszi a tenyésztőknek, hogy takarékosan gazdálkodjanak a téli takarmánnyal.
Mivel sorközönként nagyon eltérő lehet az ott kialakult vegetáció tápértéke, mi több, gyakran ismeretlen, ezért szükséges lehet a juhoknak kiegészítő takarmányt is biztosítani. Gondolunk itt arra, hogy a parcellákba kihelyezett legtöbb állat eltérő szaporodásbiológiai vagy fejlődési állapotban van (üres anyák, vemhesség korai időszakában lévők, növendékjerkék). A vizsgálatba vont tenyésztők megállapították, hogy a sorközök természetes fűállománya változatos és étvágygerjesztő táplálékforrást kínál a juhoknak, mindemellett vitaminban és káliumban is gazdag. Ősszel az anyajuhok a száraz szőlőleveleket és a kocsányt is elfogyasztják. Szakvéleményében Elisa Landais, a Francia Állattenyésztési Intézet egyik gyakornoka, aki ezen a projekten dolgozott, a következőket írta:„A lágyszárúakkal történő felülvetés, ha az sikeres volt, nitrogénben gazdagabb és sűrűbb vegetációt adott, mint egy természetes legelő, melyre ez nem jellemző.
Állította továbbá hogy, a projekt első két évében (2018–2019) a lelegeltetett parcellák takarmányértéke jelentősen megnőtt.” Mindezt Camille Ducourtieux, a Dordogne-i Mezőgazdasági Kamara munkatársa, a Brebis_Link koordinátora is tanúsítja.
A juhoktól származó állati szerves anyag, azaz a trágya további jelentős hozadék a szőlőtermesztőknek, köszönhetően az ott legeltetett állatoknak. Hosszú távon tehát ez a módszer a tenyésztőknek is kedvező lehet, akik e kiegészítő területek talajerő-gazdagításán túl, olcsó takarmányhoz is juthatnak.Végül, hogy biztosan elkerülhetők legyenek azok a károk, amelyeket a juhok esetlegesen okoznak, lerágva például a fiatal szőlőleveleket, egy Wine Baa nevezetű készüléket fejlesztettek ki.
Ez egy olyan orrmaszk, amely lehetővé teszi a juhok számára, hogy füvet és gyomokat legelhessenek a gyep magasságában, de megakadályozza őket abban, hogy a gyep magassága felett, a szőlőben, a szőlővesszőkben kárt tudjanak tenni. Ez a maszk egy alsó részén nyitott, elöl viszont elzárt műanyag szájkosár. Amikor egy juh felemeli a fejét, hogy a talaj szintje fölött legeljen, a maszk megakadályozza a lombozat vagy a gyümölcs fogyasztásában. Amikor a fejét lefelé ereszti, hogy legeljen, a szájkosár azt lehetővé teszi.Ez a fajta szájkosár tehát a szőlősbirtokon történő legeltetéshez kiválóan alkalmazható, lehetővé téve, hogy meghosszabbítsuk a legeltetés időszakát tavaszig, kihasználva így a maximális fűsarjadást.
Reményeink szerint majd az idő megmutatja, hogy a juhok szőlősbirtokokra történő beeresztése nem homályosítja el a kedvező tapasztalatokat az érdeklődők, a szőlősbirtokosok és a juhtenyésztők körében.
Toldi Gyula PhD
Szent István Egyetem, Kaposvári Campus
Forrás: magyarmezogazdasag.hu